Egy őszi csütörtöki nap

Egy kis nyugi, csend, csak a zene szól. A nagyok a "dolgozójukban", a legkisebb meg alszik édesdeden. Persze ilyenkor van az, hogy tuti hamarabb ébred, mint én számítok rá. Mindegy, elkezdek írogatni, aztán eljutok addig, ameddig tudok...
A legfontosabb dolog talán az, hogy Bercel is elindult. Már nem csak feláll és megáll mindenhol, hanem az első pár lépések után már szépen sétál ide-oda. Ahol tud, feláll, majd folytatja az útját két lábon.
Szeptember 11-én indult el, mondhatni 10,5 hónaposan. Bendegúz 11,5 hónaposan, Merse 10 hónaposan indult el. De hogy én nem gondoltam volna még pár hónapja ezt, az is biztos. Fél évesen még csak hanyatt fekve nézelődött, semmi kedve nem volt ide-oda forogni, aztán meg hipp-hopp mindent be akart pótolni, nem akart lemaradni semmiről és mostmár megy is....

Múlthéten itthon voltak, két hét ovi/bölcsi után betegszabira kerültek. Köhögtek. Mind. Még előtte héten vasárnap elkezdték, legalábbis Bendegúz és Bercel. Merse pedig vasárnap éjszaka, hétfő hajnalban. Így nem vittem őket a közösségbe, helyette a dokinál húztunk sorszámot. Mersénél olyannyira kijött a köhögés, hogy már sípolva kezdett köhögni, kezdett kruppos lenni. Ezért kapott hörgőtágítót, ami meg a pulzusát nyomta fel az egekbe, így kérdéses volt, hogy megyünk-e hétfő este még ügyeletre, kórházba, vagy megvárjuk, hogy kicsit megnyugodjon a szervezete. Azon a héten mindennap mentünk kontrollra vele a gyerekdokihoz. Aztán Ő továbbküldött először röntgentre, ahol kiderült, hogy enyhe tüdőgyulladása is van. Aztán másnap meg vérvételre, ahol meg az derült ki, hogy szerencsére nincs nagyobb gyulladás a szervezetében. Az antibiotikum hatott és a köhögés el is múlt, mostanra kezdenek letaknyosodni. Csak, hogy szép legyen az Élet! Még nem vészes egyiknél sem, kapják a vitaminokat, remélem helyre rázódnak.
Tegnap Bendegúzék szüretelni voltak az ovival. Volt élmény rendesen. Tetszett nekik, az elmondása alapján. Bár neki tetszik minden szerintem az oviban, bár ritkán mostmár, de vannak még nyűgös reggeleink, mert nem akar menni oviba. A reggeli ébredés-elindulás néha kész katasztrófa. Minden este megfogadom, hogy türelmesebb leszek velük reggel, de a felkeltésnél már kihúzzák a gyufát. Még lustálkodni szeretnének persze, aztán a reggelivel is el vagyunk késve és aztán még kitalálják, hogy mégse az oviba menjünk először, hanem a bölcsibe.... Az oviba 8-ig be kell érni. Ezért van az, hogy ha fél 8 után indulunk neki, akkor az ovi az első utunk. Na, ma 7:25-kor el tudtunk indulni, úgyhogy irány először a bölcsi. Persze minden faágat megvizsgáltak, aztán tetszett nekik, hogy látszik a leheletük, aztán még megnézték Bogáncsot és Frodót (mi neveztük el a kutyákat), meg-megálltak itt-ott és én csak csigalépésben haladtam. Végül csak beértünk 8-ra az oviba is. Húúúú (gondolom nem vennék le a fejem, ha később mennénk 5-10 perccel, de én pl. nem szeretek sehonnan sem késni, ezt próbálom tanítani a fiúknak is, több-kevesebb sikerrel).
Szóval a reggeli hercehurca általában Bendegúz miatt húzódik. Nem olyan, mint én. Ha ébredni kell, akkor kipattanok az ágyból és öltözködöm, készülődöm, haladok. Bendegúz nem ilyen. Ő még lustálkodik, fetreng, alig akar nekiindulni öltözködni, mosdani. A cipő, kabát felvételnél is rá kell várni (én még közben intézem Bercelt, Mersét és magam is), a végén már neki is segítek, csak hogy haladjunk. Aztán az úton is állandóan lemarad. Míg Merse megfogja a babakocsit és jön velem, addig Bendegúz állandóan lemarad. Na, mindegy, tudom, hogy ez így van jól, csak néha nagyon fárasztó...
Aztán ilyenkor olyan jó a csend. Persze hiányoznak is, de tudom, hogy jó helyen vannak. Ha meg itthon vannak, akkor meg Bercelnek borul a napja, mert ugye hangzavarban már nem úgy alszik, állandóan megy a bátyjai után.
Olyan édes Bercel is, ahogy megyünk a nagyokért és végre meglátja valamelyik bátyját, azt az örömöt az arcán. Szoktak már veszekedni is, de néha olyan jókat el is játszanak, imádnivalóak...

Elkezdődött

Sok minden!

Az óvoda...
A bölcsőde...
És hogy Bercel megáll egyedül, majd tesz pár önálló lépést...

Nagyon, de nagyon rég jártam erre. Sok minden történt, a gépünk lefagyott, aztán vettünk táblagépet, de komolyan mondom, azon végigpötyögni egy bejegyzést, kész rémálom. Na, de nem is tartott sokáig, mert már eltörött a kijelzője, pedig milyen jó cél szolgált, míg volt (nem hiába, azért vettük, hogy a fiúk végig tudják ülni az utazást és nézhessék kedvenc meséiket, ne pedig 2! percenként kérdezgessék, hogy "mikor érünk már oda?"). Aztán megjavítódott a gép (oké, szakember által), de az időm nem lett több, így ide ülni sem tudtam, hosszabb ideig legalábbis, hogy írjak. Most pótolom, hogy meddig tart, nem tudom, ugyanis Bercel mostanában "mesésen" alszik, hol alszik, hol nem....

Július közepe óta nem jelentkeztem. Akkor azt írtam, hogy Bercelnek hamarosan kibújik az első fogacskája. Na, azóta már hat is van és írhatom azt, hogy szinte majdnem egy időpontban jöttek ki egyszerre. Volt is szenvedés. A mozgásban már egyáltalán nincs elmaradva és úgy néz ki, hogy Ő is járni fog már egy évesen. 10 hónapos elmúlt, múlt hónap 27-én, most tart ott, amit fentebb írtam. Merse 10 hónaposan, Bendegúz pedig 11,5 hónaposan indult el egyedül. Mondjuk Bercel nem akar semmiről sem lemaradni, állandóan a bátyjai fenekebén lógna, mindig megy utánuk. Sokat huncutkodnak, viháncolnak, a nagyok imádják a kicsit (még), persze azt nem, amikor szétrombolja a játékait.
Igen, a nagyok már néha-néha tök jót játszanak együtt. Szerepjátékok mennek ilyenkor. Hol az egyik, hol a másik az apuka, vagy a labda a kutya és kutyákat gyűjtenek, vagy állatkereskedést játszanak, eladó-vevővel, szóval jól elvannak. Az állatkereskedést meg is értem, ugyebár van már két teknősünk, de azóta már lett egy macskánk is, meg tegnap fogott Bendegúz egy gyíkot is. Este elengedtük szerencsétlent, biztos fog sírni emiatt a nagyfiunk délután, de hát nem akarok még egy terráriumot.... A teknősöknek is jelenleg két lakhelyük van, bent vannak este és rossz időben és kint, ha jó idő van.

Visszatérve az elmúlt hetekre. Július végén elmentünk idén először strandra (úgy néz ki, az volt az utolsó is, hisz már itt az ősz). Aznap Bercel volt lázas, el is mentünk előtte az ügyeletre, de nem láttak rajta semmit sem, ezért valószínűleg a foga miatt lett lázas. Ezután ki is bújt hirtelen kettő foga, aztán a többi.... De Bendegúz sem úszta meg a fürdőzést. Másnapra már fájlalta a pocakját, hétfőre meg belázasodott. Aznap kezdődött volna az úszótábor, de végül nem ment (előtte két héttel meg a kötőhártyagyulladás miatt halasztottuk el). A doki megnézte, a torkát pirosnak találta, kapott rá antibiotikumot. Aztán elkezdett hányni, majd kedden már 39,8 fok volt a láza és alig akart lemenni, szerdán ismét doki, aki beutalta a kórházba. Szólt is, hogy valószínűleg bent fogják, mert már kezd enyhén kiszáradni, addigra már hasmenése is volt. Csongi ment vele, én itthon maradtam a két kicsivel. A kórházban már tűszős mandulagyulladást is észleltek nála, illetve pénteken már kezdődő tüdőgyulladást is. Így egyszerre sokminden leterhelte a szervezetét. Egy hetet voltak bent. Nagyon hiányzott, de azért viszonylag könnyű is volt két gyerekkel. Merse teljesen kiteljesedett, terrorizálta az öccsét, ahogy Bendegúz szokta Mersét.... Szóval a balatoni kirándulást is átbeszéltük, mondjuk amiatt is, mert már augusztus végére nem írtak szép időt, úgyhogy inkább elmentünk a Kékes tetőre, meg a Tropicáriumba.
Előtte kimentünk a dédiékhez is, meg a nagyszülőket is meglátogattuk, meg voltunk még a barátoknál is.
Aztán múlt héten elkezdődött a melójuk. Bendegúz első nap sírt, majd másnap viszonylag szépen bement, szerdán ismét nem akart menni, csütörtökön megint úgy kellett rólam lefejteni, majd pénteken megint jó kedvvel ment, meg ma is. Bár elmondta, hogy oké, nem fog hisztizni, de holnap nem fog menni....
Mersével szerencsére nincs gond, szépen megy a csoportba :-)
No és ennyit hagyott a fiatalember, fel is ébredt... egy képet még hozok: