Belekerültünk

Ugye írtam, hogy Dari nem volt jól hétfőn. Akkor velünk nem
volt semmi gond, viszont szerda reggel Csongi émelygett, hányingere volt, majd
elment dolgozni, de ebéd után már nem ment vissza, mert nem érezte jól magát.
Lepihent egy picit, mi játszottunk addig, majd három körül mi is mellé
feküdtünk a nagyágyba és aludtunk egyet. Amikor háromnegyed óra múlva ébredtem,
éreztem, hogy nem vagyok jól, a gyomrom rosszalkodik, aztán ki is mentem a
mosdóba, mert nekem nem csak émelygésem volt, hanem hánytam is. Egy kicsit
megkönnyebbültem, de éreztem, hogy ezzel nincs vége. Játszottunk még, Bendén
nem látszott semmi, elvolt, vigyorgott, játszott, ment ide-oda. Egy idő után
muszáj volt ledőlnöm megint, mert furcsán éreztem magam, aztán a kis pihenő
után már nem bírtam kiszaladni a mosdóba és sikerült kitaccsolnom az ágyunk
melletti szőnyegre. Szóltam Csonginak, hogy baj van, mert nem értem ki időben a
mosdóba. Átjöttek megnézni, de csak az ajtóig jutottak, mert Bende is hányt.
Még „szerencse”, hogy Csongi fogta, így csak a pólóra került a cuccból. Jött a
korábbi fürdetés (úgy hat előtt), én meg suvickoltam a szőnyeget, meg
letusoltam én is. Na, innentől kezdve én már nem hánytam, viszont Bende
folyamatosan adta ki a dolgokat, amíg már csak a víz maradt benne. Egész este
Csongi figyelt rá a nagyszobában, ott aludtak a földön, én meg nyűglődtem a
kisszobában. És – bár gyerekmentes voltam – nem tudtam pihenni. Forgolódtam,
fájt a gyomrom, nem tudtam, hogy hányni fogok-e még, vagy jobban leszek. Este
nyolckor már feküdtem és aludni próbáltam, de kb. 10 percenként néztem az órát.
Ez így ment hajnalig. Néha hallottam, hogy szegény kisfiunk is öklendezik,
aztán hajnalban, amikor sok vizet ivott és nem jött ki belőle, akkor áthozta
Csongi, hogy szopizzon is, mert az esti elmaradt. Kapott egy picit, aztán
inkább visszavittem a nagyszobába, de megfogta a kezem Bende és átvezetett a
kisszobába, az ágyra mutatott és ebből tudtam, hogy még szopizni szeretne.
Végül kapott és nem is jött ki belőle. Viszont elkezdett hasmenése lenni,
kapott kúpot a hányásra, de hasmenéssel ki is jött. Én másnap délelőtt még nem
nagyon éreztem jól magam, de Csongi már ment dolgozni, így kénytelen voltam
tenni-venni, foglalkozni Bendével. Hát nem volt sok „kedvem”, de ugye muszáj
volt. Mondjuk délelőtt együtt aludtunk, aztán ebédkor már én is ettem pár
falatot, ez egy kicsit feldobott, végül estére én jobban is lettem. Bendének
még volt egy kis hasmenése és fürdéskor mértük a hőjét, 37,7 volt a popóban,
megelőzés és fájdalomcsillapítás gyanánt kapott egy kúpot, tegnap reggelre nem
éreztem semmit sem. Aztán még nagyot sétáltunk a környéken, Bende tolta a
babakocsit, mi nézelődtünk. Este a szokásos, fürdés utáni szopiba bealudt, majd
éjszaka többször ébredt. Még csütörtökön elvittem a dokihoz, mert jövőhétre
kellett íratni beutalót a vizelet- és vérvételre, illetve megmutattam neki a
lábszárán levő száraz pöttyöket, amik ekcémás jellegűek. Kaptunk rá kenőcsöt,
de mivel nekem is menni kellett bőrgyógyászhoz, így pénteken korán elindultam
és elmentem reggel időpontot kérni mindkettőnknek. Héttől vannak, oda is értem
időbe, de már sokan várakoztak előttem és még így is várni kellett a
betegfelvételnél. Persze, mire sorra kerültem, már kiderült, hogy a
gyerekbőrgyógyászhoz nincs időpont, így mindkettőnket egy doki vizsgált meg.
Kilenckor kezdett a doki, állítólag 10-en várakoztak előttünk, így kb. 10 óra
fele kellett volna odaérnünk. Arra viszont nem számítottam, hogy Bende el fog
aludni és 10 körül úgy kell ébreszteni, aztán még átautózni a városon. Végül
késve is érkeztünk, mert már szólítottak, de aztán mi is bekerültünk, csak
negyed órát kellett várni. A száraz pöttyök ekcémás jellegűek, kapott rá Bende
kenőcsöt, meg én is, így most kenegethetjük. Nekem az orromnál van egy kis heg,
nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget (pedig kellett volna) és most is
elfelejtettem mondani a dokinak, de ő megnézte és kiderült, hogy ezt ki kell
metszeni. Így most időpontom van a sebészetre is (meg plasztikára), ahol majd
kiderül, hogy mikor tudják megműteni. Mondjuk az orrommal amúgy is bajom volt,
hosszúnak találtam, egy kis plasztika jót tenne neki. ;-) 

Tegnap még elmentünk a szokásos focira, ami péntekenként
van. Megint egy kisebb bölcsire való gyerek jött össze, ott volt Alízka, Milán,
Johanna és Bende, az apukák fociztak, az anyukák gyerekeztek. Ma pedig a könyvtárba
mentünk, mert volt baba-mama-papa mondókás foglalkozás. Ez egy fél órás kis
játék, együtt mondókázunk a gyerekekkel. Mi még csak ismerkedtünk, Bende néha
el is vándorolt, meg voltak új mondókák is, amiket már elfelejttetünk, de
szerintem menni fogunk ezekre a foglalkozásokra. Itt is egy kisebb bölcsire
való gyereksereg gyűlt össze. Elméletileg 20 gyerek lehet egy ilyen csapatban,
szerintem nem volt itt mindenki, de azért voltunk egy jó páran. Legalább ezt is
kipróbáltuk. Aztán napok óta bújós, ahogy számolgattam, szerdától. Hogy most
még nem heverte ki a hányást, nem tudom, tegnap is mértük a hőjét, csak egy kis
hőemelkedése volt, ma is megnéztük, mert kicsit melegnek éreztük a homlokát és
most 38,7 volt délután. Kapott egy kúpot, remélem nem kapott el semmilyen
fertőzést sem a fürdőzéstől. Hétfőn megyünk vizeletet vinni, aminek kedden  lesz meg az eredménye, addig meg figyeljük.
Szerdán meg megyünk a nephrológiára, meg előtte a hasi uh-ra is. Lehet, hogy
csak utána jövök a hírekkel.

Beszámoló

 Hol is kezdjem, lehet, visszafele megyek a napokban, mert a legfrissebb élmény ugye a legutóbbi. A vasárnapi balatoni kiruccanással kezdem. Szóval elmentünk egy napra  a Balatonra. Az idő szuper volt, már napok óta csak sütött a nap és 30 fok körül mozgott a levegő hőmérséklete. A vizet is 24-25 fokra saccolták, de ahova mentünk, ott elég sekély a víz, így volt több is szerintem. Én már korán reggel felkeltem, mert negyed ötkor szopizott Bende és végül nem is aludtam vissza (bár egy órám lett volna még), tettem-vettem a konyhában csendben, végül Csongi anyukája is felébredt, kávéztünk (én csak Maci kávét iszok) és olyan gyorsan eltelt az idő, hogy már ébreszteni kellett Csongit és Darit is. Végül Bende is felébredt a zörejre, de még látszott rajta, hogy aludna, így az autóban nem sokkal indulás után be is aludt. Még pizsamában volt, amikor levittük, így csak egy pelenkát cseréltünk és indulhattunk is. Odafele én vezettem és olyan jól haladtunk, hogy szinte két óra alatt oda is értünk. Mondjuk reggel hatkor indultunk el, az úton alig voltak, szóval lehetett menni rendesen. Először elsétáltunk a játszótérre és játszottunk egy kicsit. Mindenki játszott, nem csak a gyerekek. Én és anyósom kipróbáltuk a tekert csúzdát is, én még a hosszút is, Dari és Bende meg ide-oda ment, meg csúsztak ők is. Aztán már kezdett melegedni az idő is, így letáboroztunk a part szélén és mentünk a vízbe. Először nem volt valami kellemes, de végül elpancsoltunk. Homokvár építés közben:

sétál a vízben

Olyannyira felmelegedett az idő, hogy (így a nyár végén) sikerült leégnem. A hátam most nem is fáj, viszont a lábam vörös lett és hát fáj is. Főleg, ha Bende jön és „karmol, vagy harap”.  A fiúk sokat pancsoltak, Bendét alig lehetett a vízből kiparancsolni, de Darit sem kellett félteni, állandóan csak úszott volna. Vele beljebb is mentünk, ott egy kicsit hűvösebb volt a víz, így Bendét nem vittük be. De neki nagyon tetszett kint is, néha mászott a vízben, mint egy kutya, meg ide-oda sétálgatott. Ebéd után aludt egy kicsit, mi is pihentünk, aztán volt még pancsolás és indultunk hazafele. Arra nem számoltunk, hogy vasárnap van és mindenki menne az autópályára, így irányt változtattunk és nem kelet felé indultunk, hanem délre, így egy kicsi kerülővel ugyan, de elértünk Simontornyáig. Ott ki is szálltunk, mert Bende már ficergett, úgy gondolta, neki elég volt annyi alvás (kb. fél óra), fagyiztunk egyet, majd indultunk tovább. Hát Bende nem aludt be és végül Dunaújváros után meg is álltunk és szopizott egyet. Gondoltam, majd a langyos tejcsi a gyomrában milyen jó lesz és majd hazáig alszik. Hát nem így lett, nyűgös volt, néha sírdogált, én simogattam (anyósülésen ültem, kényelmes volt hátranyúlva simizni), énekeltem neki, aztán a városunk határában el is aludt. Így szokott ez lenni. Végül Csongi hozta fel a lakásba, de fel is ébredt, így gyors fürdés volt, majd szopi után még nyűglődött egy kicsit, de aztán elaludt. Reggel meg kipihenten ébredt. Én még tudtam volna aludni, de majd a héten bepótolom. Hétfőre viszont Dari lett rosszul. Már a hazafele vezető úton is fájlalta a hasát, aztán az orra is leégett, végül hétfőn délután hányt is, aztán volt egy kis hőemelkedése is. Azt gondoljuk, hogy napszúrást kapott (reméljük legalábbis, hogy nem vírus). Még aznap este volt rosszul, a vizet is kihányta, illetve már epét is hányt, de reggelre elmúlt minden. A kedve is jobb lett, az étvágya is visszajött (vagyis az itvágya, mert inkább ivott, mint evett), így haza tudtak menni tegnap. Mára viszont Csonginak volt reggelre hányingere, bevett egy gyógyszert, meg most krumplit főzök neki ebédre (egy kis husival), remélem semmi olyat nem szedett össze, amit esetleg Bende is elkaphat. Bende eddig jól van, eszik normálisan, játszik, alszik. Most is alszik. De tovább megyek a beszámolóval.

Voltunk a szülőknél is, két délelőtt találkoztam Ancsa barátnőmmel és Lori lányával. Játszótereztünk, aranyosak voltak megint együtt a gyerkőcök, bár Lori még mindig meg akarja nagyon szeretni Bendét, ami Bogyónak nem mindig tetszik, de lényegébe véve, megvoltak egymással.

Bende és Lori a játszón:

Lori folyamatosan jött Bende után, sőt, meg is itatta:

Biztos jó testvér lesz Loriból, hamarosan jön is hozzá a kistesó, mert Ancsa októberre van kiírva. Mondjuk mi felnőttek nem tudtunk úgy beszélgetni, mint régen, mert vagy én mentem Bende után, vagy Ancsa Lori után, de azért tudtunk pár szót váltani. Furcsa, hogy hamarosan bővül a családjuk, de hát ez az élet rendje. Zsuzsa barátnőm is kismama, ő decemberre van kiírva, úgy néz ki, mindkét helyen kisfiú lakik a pocakban, évek múlva egy focicsapat áll majd össze a gyerekekből (meg apukákból). No és hát hogy a motor se maradjon ki Bogyó életéből:

Az ünnepen Csongi apukájáéknál voltunk, bográcsos volt. Pár napja (talán egy hete), már csak egyszer alszik Bende napközben. Valahogy mindig úgy alakult, hogy elvoltunk ebéd előtt és bár néha látszott rajta, hogy szívesen aludna, én nem engedtem neki, hogy 11 után bealudjon. Igazából nem alszik többet, mintha kétszer aludna, mert eddig kétszer aludt másfél órát, most meg örülök, ha már kettőt alszik egyszer. És ezért nem engedtem neki, hogy 11 után elaludjon, mert akkor délután egytől sok lenne a 7-8 óra fentlét. De szerintem ez is alakulni fog majd, bár mondjuk mindig sikerült lefoglalni valamivel. Na, és a mai első olyan nap, amikor „nincs történés”. Nincsenek dajkák, nekem főzni kell, nem tudok úgy játszani Bendével így az álmosságot most nem húztam el, most alszik, tehát ma megint kettőt fog aludni napközben. Mondjuk az idő is lehűlt, én is álmos vagyok, de talán majd délután pihenek. De egy kép, ebéd utáni alvás van már, a tanyán a hintaágyba aludt be:

Igaz, itt csak másfél órát aludt, de olyan édesen feküdt benne, meg ez volt a legbiztonságosabb is a számára, így végül nem altattuk be máshol. Pedig ha egyszer felébred, akkor még vissza lehet altatni, na most ez nem sikerült. Ezután még kimentünk a kirakodóvásárba is, ahol kapott egy héliumos lufit, ami negyed óra múlva ki is durrant. Na, nem Bende jóvoltából, hanem a földön volt valami és az durrantotta ki. A nyakunkban ülve már nagyon jól elvan Bende, mondjuk általában Csongi szállítja így őt, gyorsabban is megyünk. Sokat sétálgat, már tud kacsintani, mutatja, hogy ennyi (és kitárja a kezét), megmutatja, hol van az okos feje, a haja, a pocakja, a fütyije, táncol, puszit küld, integet. Minden nap lehet neki valami újat tanítani. Most itt van Csongi húga és öccse, tőlük is tanulja a dolgokat. És megszereti Dari nagybácsiját:

Már tegnap elkezdtem írni a bejegyzést, most gyors közzéteszem, mert aztán ezzel is elmaradok.

Itthon

Ma visszajöttünk, de holnap korán reggel még elutazunk egy kis pancsolásra a Balatonra. Aztán, ha visszarázódtam a hétköznapokba, jövök az élménybeszámolóval és képekkel...

Balatoni videó

 Ez még a balatoni kiruccanás előtt készült. Megtanulta, hogyan mutassa azt, hogy ennyi (kész, nincs több), illetve hallatszik, ahogy beszél ő is, amikor másik gyerkőc kiabált a szüleinek: 

Ez pedig a sekély vízben ide-oda menős (kis vízibolhánk):

Balaton

Hát visszajöttünk a nyaralásból. Még egy kicsit „pihenni” fogunk ezután is, hiszen Csongi a héten szabin van és holnap reggel indulunk a szüleinkhez, ahonnan majd csak szombaton jövünk vissza. Ezért most gyors jövök pár képpel és egy kis beszámolóval. 
Az indulás előtti éjszakán Bende nagyon jót aludt, a viharra se ébredt fel, pedig dörgött-villámlott, esett az eső. Viszont reggelre kiderült az ég és még időben is keltünk, szóval nekivágtunk a kirándulásnak. Bende persze bealudt az odafele vezetőn úton, de legalább kipihent volt a pancsolásra. Mikor odaértünk, elég szép idő volt, ebéd után csobbantunk is egyet-kettőt. Nem mondom, hogy a 23-24 fokos víz először olyan jól esett volna, de végül megszoktuk és a fejünk búbjáig vizesek is lettünk. Mivel nem csak mi mentünk, hanem jöttek velünk Lénáék is, így a gyerekek jól elvoltak. Pár képet hozok is:

Ez már a pancsolás után készült:

A szálláson Bende csak nézi, hogy Léna mit is csinál: 

Megkeresik a túrás lakóját: 

Majd hintáznak egyet:

És a sekély vízben:

Csak sétál és sétál és sétál:

A szombat esti alvás már megint nem a legjobb alvás volt, elég sokszor ébredt Bende, sírva is, bár elég hamar megnyugtattuk és csitítgattuk, mert hát a szomszéd szobában Léna az igazak álmát aludta. Reggel viszont ugyanúgy kezdődött a napunk, mint ahogy itthon szokott. Délelőtt még a szálláson játszottak a gyerkőcök, mert ebéd után Lénáék mentek haza, mi pedig lementünk egy sekélyebb vizű partra, ahol aztán kitombolhatta magát Bende. Persze ebédig nem aludt be, aztán annyira tetszett neki a víz és a játék, meg pancsolás, hogy aludni is majdnem elfelejtett. Végül ¾ 3-kor elindultunk babakocsival sétálgatni  és akkor zuhant be. Nem kellett sok és szinte egy pózban aludt majdnem másfél órát. A séta után még a szállásunkon játszottunk, vacsoráztunk, beszélgettünk Márta nénivel, majd eljött a lefekvés ideje, így mindenki ment nyugovóra. Bende viszonylag jól aludt, kétszer ébredt szopizni, de végül nem sírt fel egyszer sem. Forgolódott a kölcsönkapott kiságyban, az alatta levő takarót teljesen felgyűrte a fejéhez, de ezt ő észre sem vette. Végül ma reggel ismét ugyanúgy indult a reggelünk, mint a többi. Egy kicsit borongós volt az ég alja, de reggeli után elindultunk azért ismét a sekély vízhez, hátha tudunk még pancsolni egy kicsit. Persze csak negyed órára sütött  ki a nap és mikor beindultunk a vízbe, akkor már borongós volt, végül a negyed órás vízben sétálás után jött is nagy zuhé, de ezt már a kocsiból néztük. Autóztunk még egy kicsit, majd visszaindultunk a szállásra, ahol megebédeltünk, bepakoltunk és hazaindultunk. Bende egyből bealudt, ahogy a kapun kijöttünk és csak itthon ébredt fel. Remélem ma éjszaka is jót fog aludni, bár ismét mondja a vihart, eléggé szeles az idő is, hát meglátjuk, milyen lesz ettől függetlenül az éjszakánk. Már nagymosásban vagyok, remélem a ruhák is megszáradnak. Holnap indulunk a szülőkhöz és majd 20-a után jövünk vissza...

Biciklizés

Most már tudunk kerékpárral is menni ide-oda, mert készen
lett a biciklim. Újraküllőztettük a hátsót és kaptam rá kilyukadásgátló gumit,
meg Csongi felszerelte a bicikliülést is, így tegnap elkeróztunk a város másik
végébe. Nem mondom, hogy nem fájt az út végére a senekem, de a 15-20 km
kerekezés után nem is csodálom. Bár maga a táv nem volt hosszú, de már hosszú
ideje nem ültem két keréken. Bende olyannyira jól viselte, hogy az odafele
vezető úton be is aludt. Igen, a bicikliülésben. Aranyos volt. Először
elmentünk és vettünk neki bukósisakot. Ennek jelenleg két célja is van, az
egyik, hogy véd, a másik, hogy fed. Előtte (míg bicikliztünk) egy sapit adtam
rá, amit le is vett magáról, úgy, hogy végül Csongi ment vissza megkeresni.
Aztán megkapta a bukósisakot, ami egy kicsit még nagy rá (1-2 cm-el bővebb rá),
de végig rajta volt, míg kerekeztünk. És olyan jól elzötykölődött, hogy míg
tekertünk, szépen be is aludt. Hozzáteszem, hogy délelőtt egy órát aludt és nem
tudtam elaltatni délután, míg itthon voltunk. Aztán csak elindultunk, gondoltuk
majd hamarabb bealszik este, de végül megoldotta azzal, hogy ő útközben aludt
be. Még mi vásárolgattunk a most nyíló aldiba, addig aludt az apja vállán is,
így kb. fél órát bóbiskolt. Aztán visszafele már nézelődött, meg elcsámcsogott
egy kiflin. No, de este jött megint a szokásos mizéria az alvással. Kb. este
tíz volt, mire bealudt, persze sírdogálva. Aztán hajnal egykor arra ébredtem,
mintha vakuznának a szobában. Villámlott kint és ezt láttam. Egy kicsit dörgött
is, de végül nem volt eső. Na, ezután Bende is felébredt, szopizott, majd aludt
tovább. Mostanában már csak egyszer-kétszer szopizik, a többi ébredésnél
visszaaltatás van. És nem lepődök meg, hogy ilyen rossz alvó, mert anya most
mondta, hogy én óvodás koromig voltam ilyen. Meg azért mostanában is, illetve
szerintem sose voltam olyan jó alvó, vagyis inkább azt mondom, hogy éberalvó
vagyok. Szóval a kilátások nem annyira jók a téren, hogy változni fognak az
éjszakáink. Még pár év és ki is alhatom magam…

Holnap reggel megyünk a Balatonra. Remélem lesz ránk jó idő
is és tudunk egyet csobbanni majd a nagy tóban. Már elkezdtem pakolgatni, azt
is remélem, hogy nem marad itthon semmi sem. Ott lesznek majd Lénáék is, a
héten kétszer is játszóztunk együtt. Egyszer Léna megszeretgette Bendét, ez nem
annyira tetszett Bogyónak és már görbült is a szája. Kíváncsi vagyok, hogy a
hétvégén mennyire szoknak majd össze. De majd hozom a képeket és a híreket
valamikor (jövőhéten meg a szülőknél leszünk). Ma még megyünk a szokásos pénteki focira is, valószínűleg ismét kerékpárral, mert derült az ég, bár mondják a zápor-zivatart is. Remélem elkerüljük. 

13 hónap

Hihetetlen, hogy már 13 hónapja egy család vagyunk. Mintha
még most teszteltem volna pozitívat. Meg még csak most növekedett a pocakomban,
aztán nemrég voltam a különféle vizsgálatokon, illetve nemrég feküdtem a
szülőágyon. És már egy, két lábon járó kis dedünk van, aki minden napra
tartogat valami újdonságot. Egyre okosabb már, sokmindent megért. Már nem kell
olyan sokszor elmondanom, hogy nem szabad, bár pedzegeti a határait. Sokminden
változott, amióta itt van, de nem cserélnék semmiért sem a „régi” életemre. 

Tegnap együtt játszótereztünk Lénáékkal, ma is délután
játszizunk megint. Illetve mára lesz kész a biciklim. Újraküllőztetjük, meg új,
kilyukadás gátló gumit kapok rá, remélem nem fog eldurranni alattunk. Illetve
kölcsönkaptunk egy bicikliülést is, így hamarosan együtt kerekezünk majd.
Tegnap már beleült az ülésbe, jó lesz neki, így tetszett is. Remélem, szeretni
fogja a biciklizést is. Egy kicsit egyszerűbb lesz majd eljutni pár helyre,
mert így nem kell a parkolásért fizetni, illetve a gyaloglástól sem fáradok
majd úgy ki, hiszen csak két kerékre pattanunk, kerekezünk egyet, majd
elsétálunk oda, ahova szeretnénk. De majd mesélek erről is.

És mostmár úgy néz ki, hogy szombaton megyünk a Balatonra,
kettő, vagy három napot leszünk lent. Remélem kifogjuk a jó időt még és tudunk
majd csobbanni a vízben is. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd Bendének. A
balatoni kirándulás után pedig megyünk haza a nagyszülőkhöz és valószínűleg
csak 20-a után jövünk vissza. Csongi jövőhéten szabin lesz, aztán legközelebb
szinte csak karácsonykor lesz itthon megint szabadságon. Viszont mostmár
kevesebbet túlórázik, így egész jó időben jön haza, megyünk is hármasban a
játszótérre.

És végül még két kép, fiúk napszemcsiben a repnapon:

na, melyik gép száll föl ezután?

Repnap

Na, ezen is túl vagyunk, mentünk és láttunk is. Amilyen
ködös volt reggel az idő, úgy derült ki délutánra (még melegünk is lett).
Szombaton délelőtt, míg a fiúk kidőltek, addig én elmentem Hugiékért az
állomásra. Azt hittem, hogy nagyobb forgalom lesz, de a rend őrei éberen
figyeltek és terelték is a forgalmat, így nem alakult ki dugó. Egy kicsit még
várnom is kellett a vasútállomásnál, de eltelt az a kis idő. Mikor hazaértünk,
Bende még aludt, majd amikor felébredt, meglepetten nézett, hogy nini, itt meg
kik vannak apáékon kívül? Először még bújós volt, de aztán szépen lassan
feloldódott és ebéd után már huncutkodott is Hugiékkal. Kettő körül úgy
döntöttünk, hogy közelebb megyünk és megnézzük, mi zajlik a repülős napokon.
Ismét irányba vettük azt a részt, ahol még ingyenesen lehet nézni a gépeket,
igaz, ez kívül esik a bázistól, de azért innen is sokmindent lehetett látni,
mert a leszállópálya sávjában helyezkedtünk el. Találtunk egy kis fát, ami az
árnyékot adta, oda telepedtünk le (így  nem közvetlenül a leszállópályánál voltunk
ugyan, ami nem is baj). Amint odaértünk, szinte jött a C-17-es nagyállat, bár a
videó nem adja vissza…

 

Persze Bende fülét befogtuk, amikor zajongtak a repülők.
Aztán annyira nem érdekelte az egész, hogy rajtam elaludt a török kötelék
bemutatója közben. Pedig azok aztán tudnak figurázni és hát erről nem is
videóztunk, mert míg Bogyó aludt, addig a többiek elmentek fagyizni én meg nem
tudtam videózni, mert az egyik kezemmel Bendét fogtam, a másikkal a fülét. Így
egy órát aludt (én a fűben feküdtem). Aztán jöttek az olaszok, azok is jó
műsort adtak, bár a videó tényleg nem adja vissza:

A végén hazajöttünk és vasárnap az ablakból néztük újra amit
tudtunk. Volt olyan, hogy itt a kertváros fölött fordultak meg a gépek. Ma is
hallom még őket, nem tudom, hogy kik maradtak még itt, de a repzaj az
hallatszódik. No és a tegnapról is akartam írni, mert úgy alakult, hogy Bende
több, mint nyolc órát volt fent. Reggel ébredt két szopi után fél nyolckor.
Aztán játszottunk, ebédhez előkészültünk, főztünk, majd 10 után elkezdte Csongi
altatni. Nem jött össze, így letette a kiságyba és egy idő után bealudt, majd dél
után ébredt. Ebédeltünk és elmentünk a belvárosba, a malom centerbe szétnézni.
Persze a fiatalember nem akart aludni a babakocsiban, így a játék után (a 0 km
kőnél csúzdázott, meg sétálgatott össze-vissza) inkább nézelődött, aztán az
autóút se volt olyan hosszú, hogy bealudjon, így ott is nézelődött. Még
játszótereztünk egy kicsit, a hintában ugyan lement alfába, de aztán felpörgött
a csúzdán. Mikor hazaértünk még volt vacsi, majd nyolc után fürdés és fél
kilenc után aludt be a szopiba. Persze nem sokra rá, ahogy elaludtam (volna)
sírva ébredt, Csongi megvigasztalta. Aztán egyszer még én is elringattam a
senekét, majd egy óra körül szopizott és végül reggel hatkor. Hogy most azért
sírt fel, mert kifáradt és fáradt volt, nem tudom. Vagy sok volt a vacsi, azt
se tudom. Mindenesetre most alszik, remélem délután is fog aludni, mert akkor
talán jobbak az éjszakáink is. Na, meglátjuk. És még egy videó, hogy telefonál (csak ahogy tőlünk látja...):

Mindegy

Na, visszatérve az alvásra. Tegnap úgy alakult, hogy reggel
fél nyolc után ébredt Bogyó. És hát esze ágában sem volt aludni tíz után, bár
letettem a kiságyba, ő feküdt is nyugodtan, de háromnegyed óra nézelődés után megunta
és kikéredzkedett. És ha akkor aludt volna be, akkor ismét korán zuhant volna
este az ágyba, így inkább játszottunk még, mert nekünk programunk volt
délutánra. Szóval kivettem a kiságyból, felporszívóztunk, ebédet főztünk,
megebédeltünk, ebéd után még volt egy kis játék, majd ahogy letettem a kiságyba
egy órakor, be is zuhant. Egyszer felriadt, de sikerült visszaaludnia és végül
fél három után nem sokkal ébredt. Hát nem volt sok az alvás, mert általában
kétszer alszik egy-másfél órát. Mindenesetre ezután már nem aludt, csak este. 

Délutánra programunk volt, hiszen péntek lévén mentünk a
szokásos focira. Mikor elindultunk még szép idő volt, majd hirtelen jött egy
kis eső, ami a fiúkat lekényszeríttette a pályáról, így mentünk is shopingolni
a szomszédos hiperbe. Nem volt nagy vihar, bár nagyokat villámlott, meg
dörgött, de nem fújt a szél, mint ahogy a meteorológia jelezte. Fél kilenc
körül értünk haza, az autóban már ment az altatásos duruzsolása Bendének, de
végül nem aludt be. Aztán itthon még vacsizott egy zsemlét, majd fürdés és
szopizás következett. Be is aludt a cicin és én (naív) azt hittem, hogy majd
milyen jót fog aludni, hiszen napközben csak egyszer aludt, aztán játszott is
sokat, biztos elfáradt. De nem. Már éjfél előtt elkezdte, először elég volt
elringatni, de aztán kb. négyszer, vagy ötször ébredt még éjszaka. És hát én
mérgelődtem, hogy ennek a gyereknek mindegy, hogy ha le van fárasztva, vagy ha
tele van a pocakja, ha korábban fekszünk, ha később dőlünk ki, teljesen
mindegy, ő akkor is rosszul alszik és kész. Nincs mit tenni, hozzászokom és
ennyi. Én is éberalvó vagyok, csak mostanában nem elég, hogy magam miatt
ébredek, még rájön, hogy Bogyó miatt is, így egy éjszakám nem úgy telik, mint
mondjuk három évvel ezelőtt. Viszont csodálkozom, hogy bírom, mert tegnap
reggel is fél hatkor ébredtem, ma meg hatkor és nem is aludtam napközben. Mondjuk
este én is zuhanok az ágyba. Na, mindegy, ezt nyertük úgy látszik. Talán most
kellene a kistesónak jönnie, hogy pár év alatt lemenjen ez a nem alvás éjszaka,
mert ha végre lenne egy rendszer és mondjuk öt év múlva újra kellene kezdeni,
hááát…

És egy csigás kép, tegnap az apja hozta neki focizás előtt,
ő meg szépen megvizsgálta, hogy ki is lakik a házikóban:

És mára ködös idő lett, nem tudom, mi látszódik majd a
repülős napból. Azért hallani halljuk, hogy mennek a gépek, tehát biztos
elkezdték már, bár látni még nem nagyon lehet semmit. Na, majd ha közelebb
megyünk. Ma jön fel Csongi egyik húga a barátjával, itt maradnak hétfő
reggelig, így Bende le lesz foglalva. És még egy képet hozok, itt látszódnak a
fogai, négy teljesen kinőtt (kettő alul, kettő felül) és kettő még félig van
kint:

Repülők

A hétvégén repülős napok lesznek, ezért már napok óta
gyakorlatoznak a fiúk. Mi már hozzászoktunk a zajhoz, Bende szinte bele is nőtt
ebbe, hála nem riad fel, ha alszik. Talán ezért is tud jót aludni akár egy
viharban is? Ma sikerült videózni is, így most ezt hozom (nem a legjobb
minőség, de a kötelék kivehető): 

Nincs ugyan messze tőlünk a reptér, de azért a garázssor
mögött álló fától nem igazán látszódik, így majd közelebb fogunk menni a
hétvégén. És úgy néz ki, hogy a hétvégén jönnek a családból is, mindkét napon
lesz vendégünk talán.

Most, hogy hétköznap Csongi hamarabb jön haza, együtt
megyünk játszózni hármasban. Tegnap egy két éves kislány anyukája mondta, hogy
az ő kis Lillájuk 15 hónaposan kezdett el menni és egy hónapja mert egyedül
felmenni a csúzdára. A mi kisfiunk meg igen bátor, hogy már egyedül megy a
csúzdára, tegnap pedig ügyesen csúszott is. Igaz, kell még a segítség, de hát
ez el is várható még egy alig 13 hónapos gyerkőcnél. És a napokban rájöttünk,
hogy már minket is megszólít Bende. Én „any”-ként szerepelek, Csongi pedig „A”,
vagy „Ap”, mikor hogy jön ki. Ezt is a játszón vettük észre, amikor Csongival
volt és messzebb kerültek tőlem, akkor szólítgatott így Bogyó. Illetve itthon
ebéd után ma folyamatosan az apját hívogatta, aki már indulóba volt vissza a
munkahelyére. Már utánozza a kutyát (szinte minden kutya amúgy, ha a tv-ben
látja az oroszlánt, vagy elefántot az is bau), aztán tud miaúzni, brekegni (ezt
érdekesen csinálja, de hallatszódik, hogy brekeg) és már sokmindent próbál
utánozni, amit én is csinálok. Ha mondom, hogy büdi (a pelusa), akkor ő is csapkodja
a kezét az orra előtt. Minden napra kapunk valamit.

És még az alvásról és szopizásról is: hétfőn ugye csak
egyszer aludt napközben, de este be is zuhant az ágyba, így most visszatértünk
megint a nappali két alváshoz, mert még igényli. Viszont nagyon úgy néz ki,
hogy a nappali szopizások elmaradnak. Több, mint egy hete nem szopizott már
ebéd után, csak reggel, este és éjszaka. És a tegnapi éjszakánk is csodás volt,
mert egyszer ébredt éjfél körül, ekkor szopizott, majd nyöszörgött hajnal kettő
körül, ekkor elég volt neki a ringatás, végül hatkor kelt ismét szopizni, aztán
már ébredt is és indult a napunk. Remélem rendszereződik ez a szokás…

Jövök már

 

Rég jártam erre. Mondjuk volt egy hétvége, hármasban.
Ééééés, végre nem estig dolgozik Csongi hétköznap, így hármasban játszóterezünk
délutánonként. Bende már inkább sétál, mint mászik. Ha fogócskázunk, akkor is
inkább lábra pattan és elszalad előlem. Már a küszöb sem zavarja. Szombaton
vendégségbe voltunk, ott is nagyon ügyesen eljátszott. Dominóztak, labdáztak
szóval nem zavarta az új környezet. Pedig még a vendéglátókat se látja sűrűn.
Aztán nagybevásárlást is tartottunk mindkét napon. Az új sofőrünk:

Már kiürültek a készletek, így ezeket kellett pótolni.
Persze Bende itt is inkább sétált, mint ült a bevásárlókocsiban. Vagy épp
tologatta. Meg is jegyezték, hogy milyen aranyos, segít a szüleinek. Amúgy nem
sokmindent pakolt le. Míg én összeszedtem a cuccokat, addig Csongiék a játékosztálynál
is voltak. Tolta a motort, meg berregett neki, aztán jöttek utánam és
vásároltunk tovább. Voltunk ismét a szökőkútnál, nagyon tetszett neki (annyira nem vizezte be magát, de ettől függetlenül átöltöztünk). 

És előtte kipróbáltuk a brendonban ezt a hintát, nagyon
ügyesen tud már hintázni (itthon is ügyesen hintázik már a hintaszékében):

Mondjuk a játszótéren is egyre ügyesebb. Tegnap meg is
jegyezték, hogy még csak egy éves múlt, de már egyedül megy fel a csúzdára.
Mondjuk utána meg megszívat bennünket, mert nem akar csúszni és hát inkább a
lépcső felől jönne le. Aztán (eddig ugye egyedül voltam) én meg szaladgálhattam
a lépcső és a csúzda között. Ráadásul, ha csúszik, akkor úgy nekiindul, mintha
sétálna egyet, úgy kell elkapnom és leültetnem. Na, de mostmár Csongi is jön
velünk, így kettőnket szívat. Tegnap mondjuk nem aludt, csak egyszer napközben,
igaz, akkor több, mint két órát, de hát akkor is fél egykor ébredt és már este
a hintázás alatt majd leragadtak a szemei. Így jöttünk haza és hamarabb volt
most a fürdés, szopizás, amibe végül be is aludt. Aztán elég rosszul aludt. Én
már annak is örülök, ha csak háromszor ébred, de amikor azért nyöszörög fel,
mert már megint a buksija nyomja az ágy rácsát, hát nem tetszésem nyilvánítom
ki, mivel én meg éberalvó vagyok és szinte minden nyöszörgésre ébredek. Néha
megigazítom, néha alszik tovább, de akkor sem tudok sokat egyhuzamban aludni.
Na, de mindegy, most ez egy rosszabb éjszaka volt, holnap majd máshogy látom.
Amúgy pénteken végül nem jutottunk el a rendezvényre, amit a szoptatás
világnapja alkalmából rendeztek, mert épp aludt Bende, pedig állítólag
felsorolták a neveket és az anyukák kaptak egy szál fehér rózsát. Végül aztán
este elmentünk a focira is, igaz, elkezdett esni az eső, de a szomszédos
hiperbe átmentünk a gyerekekkel, aztán nem áztunk. Most sokan voltunk, ott volt
a 17 hónapos Milán, aztán követtük mi a sort Bendével, aztán a 7 hónapos
Marcell, illetve a 4 hónapos Johanna és végül 2 hónapos Olivér. Egy egész
csipet-csapat gyűlik már össze, igaz, ebből ketten még csak babakocsiznak,
Marci már a földön mászik-kúszik-gurul, Bende már segít bemelegíteni a fiúknak,
Milán meg még most volt először, így egy kicsit meg volt illetődve. De
aranyosak voltak és végül az eső is elállt, így a végére mi is odaértünk.
Remélem most pénteken jobb idő lesz.

És akkor még egy videó, persze ha nem forog a kamera, akkor jobban kacag, de hát gondolom ez másnál is így van. Azért látszik már rajta, hogy fáradt volt...