Biciklizés

Most már tudunk kerékpárral is menni ide-oda, mert készen
lett a biciklim. Újraküllőztettük a hátsót és kaptam rá kilyukadásgátló gumit,
meg Csongi felszerelte a bicikliülést is, így tegnap elkeróztunk a város másik
végébe. Nem mondom, hogy nem fájt az út végére a senekem, de a 15-20 km
kerekezés után nem is csodálom. Bár maga a táv nem volt hosszú, de már hosszú
ideje nem ültem két keréken. Bende olyannyira jól viselte, hogy az odafele
vezető úton be is aludt. Igen, a bicikliülésben. Aranyos volt. Először
elmentünk és vettünk neki bukósisakot. Ennek jelenleg két célja is van, az
egyik, hogy véd, a másik, hogy fed. Előtte (míg bicikliztünk) egy sapit adtam
rá, amit le is vett magáról, úgy, hogy végül Csongi ment vissza megkeresni.
Aztán megkapta a bukósisakot, ami egy kicsit még nagy rá (1-2 cm-el bővebb rá),
de végig rajta volt, míg kerekeztünk. És olyan jól elzötykölődött, hogy míg
tekertünk, szépen be is aludt. Hozzáteszem, hogy délelőtt egy órát aludt és nem
tudtam elaltatni délután, míg itthon voltunk. Aztán csak elindultunk, gondoltuk
majd hamarabb bealszik este, de végül megoldotta azzal, hogy ő útközben aludt
be. Még mi vásárolgattunk a most nyíló aldiba, addig aludt az apja vállán is,
így kb. fél órát bóbiskolt. Aztán visszafele már nézelődött, meg elcsámcsogott
egy kiflin. No, de este jött megint a szokásos mizéria az alvással. Kb. este
tíz volt, mire bealudt, persze sírdogálva. Aztán hajnal egykor arra ébredtem,
mintha vakuznának a szobában. Villámlott kint és ezt láttam. Egy kicsit dörgött
is, de végül nem volt eső. Na, ezután Bende is felébredt, szopizott, majd aludt
tovább. Mostanában már csak egyszer-kétszer szopizik, a többi ébredésnél
visszaaltatás van. És nem lepődök meg, hogy ilyen rossz alvó, mert anya most
mondta, hogy én óvodás koromig voltam ilyen. Meg azért mostanában is, illetve
szerintem sose voltam olyan jó alvó, vagyis inkább azt mondom, hogy éberalvó
vagyok. Szóval a kilátások nem annyira jók a téren, hogy változni fognak az
éjszakáink. Még pár év és ki is alhatom magam…

Holnap reggel megyünk a Balatonra. Remélem lesz ránk jó idő
is és tudunk egyet csobbanni majd a nagy tóban. Már elkezdtem pakolgatni, azt
is remélem, hogy nem marad itthon semmi sem. Ott lesznek majd Lénáék is, a
héten kétszer is játszóztunk együtt. Egyszer Léna megszeretgette Bendét, ez nem
annyira tetszett Bogyónak és már görbült is a szája. Kíváncsi vagyok, hogy a
hétvégén mennyire szoknak majd össze. De majd hozom a képeket és a híreket
valamikor (jövőhéten meg a szülőknél leszünk). Ma még megyünk a szokásos pénteki focira is, valószínűleg ismét kerékpárral, mert derült az ég, bár mondják a zápor-zivatart is. Remélem elkerüljük.