Hol is kezdjem, lehet, visszafele megyek a napokban, mert a legfrissebb élmény ugye a legutóbbi. A vasárnapi balatoni kiruccanással kezdem. Szóval elmentünk egy napra a Balatonra. Az idő szuper volt, már napok óta csak sütött a nap és 30 fok körül mozgott a levegő hőmérséklete. A vizet is 24-25 fokra saccolták, de ahova mentünk, ott elég sekély a víz, így volt több is szerintem. Én már korán reggel felkeltem, mert negyed ötkor szopizott Bende és végül nem is aludtam vissza (bár egy órám lett volna még), tettem-vettem a konyhában csendben, végül Csongi anyukája is felébredt, kávéztünk (én csak Maci kávét iszok) és olyan gyorsan eltelt az idő, hogy már ébreszteni kellett Csongit és Darit is. Végül Bende is felébredt a zörejre, de még látszott rajta, hogy aludna, így az autóban nem sokkal indulás után be is aludt. Még pizsamában volt, amikor levittük, így csak egy pelenkát cseréltünk és indulhattunk is. Odafele én vezettem és olyan jól haladtunk, hogy szinte két óra alatt oda is értünk. Mondjuk reggel hatkor indultunk el, az úton alig voltak, szóval lehetett menni rendesen. Először elsétáltunk a játszótérre és játszottunk egy kicsit. Mindenki játszott, nem csak a gyerekek. Én és anyósom kipróbáltuk a tekert csúzdát is, én még a hosszút is, Dari és Bende meg ide-oda ment, meg csúsztak ők is. Aztán már kezdett melegedni az idő is, így letáboroztunk a part szélén és mentünk a vízbe. Először nem volt valami kellemes, de végül elpancsoltunk. Homokvár építés közben:
sétál a vízben
Olyannyira felmelegedett az idő, hogy (így a nyár végén) sikerült leégnem. A hátam most nem is fáj, viszont a lábam vörös lett és hát fáj is. Főleg, ha Bende jön és „karmol, vagy harap”. A fiúk sokat pancsoltak, Bendét alig lehetett a vízből kiparancsolni, de Darit sem kellett félteni, állandóan csak úszott volna. Vele beljebb is mentünk, ott egy kicsit hűvösebb volt a víz, így Bendét nem vittük be. De neki nagyon tetszett kint is, néha mászott a vízben, mint egy kutya, meg ide-oda sétálgatott. Ebéd után aludt egy kicsit, mi is pihentünk, aztán volt még pancsolás és indultunk hazafele. Arra nem számoltunk, hogy vasárnap van és mindenki menne az autópályára, így irányt változtattunk és nem kelet felé indultunk, hanem délre, így egy kicsi kerülővel ugyan, de elértünk Simontornyáig. Ott ki is szálltunk, mert Bende már ficergett, úgy gondolta, neki elég volt annyi alvás (kb. fél óra), fagyiztunk egyet, majd indultunk tovább. Hát Bende nem aludt be és végül Dunaújváros után meg is álltunk és szopizott egyet. Gondoltam, majd a langyos tejcsi a gyomrában milyen jó lesz és majd hazáig alszik. Hát nem így lett, nyűgös volt, néha sírdogált, én simogattam (anyósülésen ültem, kényelmes volt hátranyúlva simizni), énekeltem neki, aztán a városunk határában el is aludt. Így szokott ez lenni. Végül Csongi hozta fel a lakásba, de fel is ébredt, így gyors fürdés volt, majd szopi után még nyűglődött egy kicsit, de aztán elaludt. Reggel meg kipihenten ébredt. Én még tudtam volna aludni, de majd a héten bepótolom. Hétfőre viszont Dari lett rosszul. Már a hazafele vezető úton is fájlalta a hasát, aztán az orra is leégett, végül hétfőn délután hányt is, aztán volt egy kis hőemelkedése is. Azt gondoljuk, hogy napszúrást kapott (reméljük legalábbis, hogy nem vírus). Még aznap este volt rosszul, a vizet is kihányta, illetve már epét is hányt, de reggelre elmúlt minden. A kedve is jobb lett, az étvágya is visszajött (vagyis az itvágya, mert inkább ivott, mint evett), így haza tudtak menni tegnap. Mára viszont Csonginak volt reggelre hányingere, bevett egy gyógyszert, meg most krumplit főzök neki ebédre (egy kis husival), remélem semmi olyat nem szedett össze, amit esetleg Bende is elkaphat. Bende eddig jól van, eszik normálisan, játszik, alszik. Most is alszik. De tovább megyek a beszámolóval.
Voltunk a szülőknél is, két délelőtt találkoztam Ancsa barátnőmmel és Lori lányával. Játszótereztünk, aranyosak voltak megint együtt a gyerkőcök, bár Lori még mindig meg akarja nagyon szeretni Bendét, ami Bogyónak nem mindig tetszik, de lényegébe véve, megvoltak egymással.
Bende és Lori a játszón:
Lori folyamatosan jött Bende után, sőt, meg is itatta:
Biztos jó testvér lesz Loriból, hamarosan jön is hozzá a kistesó, mert Ancsa októberre van kiírva. Mondjuk mi felnőttek nem tudtunk úgy beszélgetni, mint régen, mert vagy én mentem Bende után, vagy Ancsa Lori után, de azért tudtunk pár szót váltani. Furcsa, hogy hamarosan bővül a családjuk, de hát ez az élet rendje. Zsuzsa barátnőm is kismama, ő decemberre van kiírva, úgy néz ki, mindkét helyen kisfiú lakik a pocakban, évek múlva egy focicsapat áll majd össze a gyerekekből (meg apukákból). No és hát hogy a motor se maradjon ki Bogyó életéből:
Az ünnepen Csongi apukájáéknál voltunk, bográcsos volt. Pár napja (talán egy hete), már csak egyszer alszik Bende napközben. Valahogy mindig úgy alakult, hogy elvoltunk ebéd előtt és bár néha látszott rajta, hogy szívesen aludna, én nem engedtem neki, hogy 11 után bealudjon. Igazából nem alszik többet, mintha kétszer aludna, mert eddig kétszer aludt másfél órát, most meg örülök, ha már kettőt alszik egyszer. És ezért nem engedtem neki, hogy 11 után elaludjon, mert akkor délután egytől sok lenne a 7-8 óra fentlét. De szerintem ez is alakulni fog majd, bár mondjuk mindig sikerült lefoglalni valamivel. Na, és a mai első olyan nap, amikor „nincs történés”. Nincsenek dajkák, nekem főzni kell, nem tudok úgy játszani Bendével így az álmosságot most nem húztam el, most alszik, tehát ma megint kettőt fog aludni napközben. Mondjuk az idő is lehűlt, én is álmos vagyok, de talán majd délután pihenek. De egy kép, ebéd utáni alvás van már, a tanyán a hintaágyba aludt be:
Igaz, itt csak másfél órát aludt, de olyan édesen feküdt benne, meg ez volt a legbiztonságosabb is a számára, így végül nem altattuk be máshol. Pedig ha egyszer felébred, akkor még vissza lehet altatni, na most ez nem sikerült. Ezután még kimentünk a kirakodóvásárba is, ahol kapott egy héliumos lufit, ami negyed óra múlva ki is durrant. Na, nem Bende jóvoltából, hanem a földön volt valami és az durrantotta ki. A nyakunkban ülve már nagyon jól elvan Bende, mondjuk általában Csongi szállítja így őt, gyorsabban is megyünk. Sokat sétálgat, már tud kacsintani, mutatja, hogy ennyi (és kitárja a kezét), megmutatja, hol van az okos feje, a haja, a pocakja, a fütyije, táncol, puszit küld, integet. Minden nap lehet neki valami újat tanítani. Most itt van Csongi húga és öccse, tőlük is tanulja a dolgokat. És megszereti Dari nagybácsiját:
Már tegnap elkezdtem írni a bejegyzést, most gyors közzéteszem, mert aztán ezzel is elmaradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése