black friday

Ma menj vásárolni, vagy ma ne menj vásárolni.
Én maradok, köszi szépen. Olvasom a hírekben, hogy milyen tömeg volt egy-két hiperben, hogy megkapják a jobbnál jobb akciós termékeket. Nem vitatom, biztos volt olyan termék, ami akciós. Biztos nekem is "kellett" volna valami, ha ott vagyok, de így én ma spórolos napot tartok :-) amúgy is megírtam az előző posztban, hogy erre a hónapra már kiköltekeztem (ez meg már két hete volt).

Szóval az elmúlt két hétben sok minden változás nincs. Na jó, mégiscsak. Bercel megszokott a bölcsiben. Igen, igen. Kis segítséggel kezdődött a második hete, mivel Merse beteg lett és hát Ő is elkísérte a kisöccsét. Lehet, ez volt a jó, mivel örömmel mutatta, hogy hol a kisszekrénye, hol alszik a kis plüss kutyája és aztán örömmel ment be a csoportba is. Semmi nyakba csimpazkodós, semmi sírogatós. Három napig kísérte a bátyja, aztán ment oviba már, de azóta se volt sírás az ajtóban. Jó, amikor odaérünk a kapuba, mondja, hogy ne, ne, de aztán mondom neki, hogy nézzük meg a kiskutyát, mert ott aludt (ami itthon hanyagolva van, de ott meg anyapótló és alváshoz kell neki. Mersétől örökölte, a kutya is megszokta már a bölcsit). Szóval ahogy belépünk a kapun, akkor meg már megy is minden, mint a karikacsapás. Fél négy után szoktam odaérni a bölcsibe, többnyire az utolsó vagyok, pedig az uzsi időt meg szoktam várni, na, de ahogy örömmel jön és szalad felém, olyan jóóóó érzés. És ha szólok, hogy pakolj össze, egyből megy vissza és elpakol. Bezzeg itthon.

Merse ugye beteg lett, elkezdett köhögni, jön a kruppos időszak, hurrá. Előkerült az inhalátor, a doki is megnézte, végül három napot maradt itthon. Persze azóta is van köhögés, az orrfolyás már alábbhagyott, de mindhárman köhögnek, miért ne. Volt, amikor csak éjszaka köhögtek, a bölcsiben, oviban nem, most meg éjszaka jót alszanak, de napközben szoktak köhögni. Elkezdődött ez az időszak is, meglátjuk, milyen lesz az év.

Bendegúz meg nagyfiú már, készül az iskolába. Na jó, annyira nem, mert lesznek változások a kis családunkban, de azért szerintem már várja. A múltkor a foci kupát hazahozhatta, mivel megnyerték, sőt, gólkirály lett a nagyfiunk (és ezért mi is vettünk neki egy érmet, mert hát most elkezdte azokat is gyűjtögetni, van már focis és futós érme is). Szóval lerajzolta a kupát és le is írta, hogy I. helyezett. Próbálgatja magát. Rajzolgatni nagyon szeret, focizni is, de most mindenre "kapható". Az oviban vannak külön foglalkozások, ugye a szülő meg nem tudja eldönteni, mivel tesz jót a gyereknek, ha beíratja csomó helyre, vagy hagyja inkább ezt az időszakot még csak a játékra? Nos, mi megkérdeztük a fiúkat, szeretnének-e valamit? A foci Bendének ismét első helyre került, tavaly is járt, idén folytatta. A gyermektánc, néptáncra tavaly járt, de idén már nem akart menni. Viszont a szüreti napon nagyon ügyesen táncoltak az ovisok és ahogy megnéztük a videót, mondta, hogy mégiscsak szeretne járni. Aztán van az angol is, amit Ő szeretett volna. Mondtam, hogy próbálja ki az első alkalmat és meglátja utána. Erre azt válaszolta, hogy "anya, ha nem is tetszik, akkor is járni szeretnék, mert meg szeretnék tanulni angolul!". Ennyi. Szóval ezek plusz órák és ami még van neki és "kötelező", az a gyógytesi, a lúdtalpa miatt, van okos-matek és törperős torna, ez az ovi tehetségműhelyében van, ahol a nagycsoportosok fel vannak osztva különböző területekre, Bendegúznak ezt a kettőt nézték ki az óvónők (ki mihez tehetségesebb). Szóval vannak igencsak plusz órái, de én úgy látom, hogy élvezi mindet, még a táncot is. Most Luca napra készülnek, aztán a karácsonyra is. Nem nyavalyog semminek, hogy nem akar menni, minden foglalkozás tetszik neki. Remélem megtaláltuk az arany-középutat :-)

Most pedig irány az adventi készülődés, hiszen vasárnap már gyújtjuk az első gyertyát a koszorún...

Péntek 13

Nekem nem mond semmit, csak "ráparázok", mert mindenhol ezt hallom... Nem is vettem volna tudomásul, ha a rádióban nem mondanák el minden fél órában, hogy ma péntek 13 van. Ez csak a címre igaz, mert igazából ennyit akartam csak írni erről.

Amiről pedig inkább írnék, Bercel első bölcsis hete pl. Ugye okt. 12-én kezdtük a bölcsi beszoktatást, az első héten csak pár órákat volt, illetve kétszer ott ebédelt. Aztán még utána hétfőn is ment, de még akkor sem aludt ott és végül aznap este le is betegedett. Aztán jött az őszi szünet és mivel itthon voltak a nagyok is, nem vittem Őt sem a bölcsibe. Végül múlthéten kényszer betegszabin voltak Mersével, mivel péntekre lett időpontunk a szemészetre és hétfőtől pupillatágítóztam mindkettejük szemét. Emiatt, mivel homályosan láttak, nem volt célszerű közösségbe vinni őket. Szóval a szemészeten túl vagyunk, Merse is megkapta a szemüvegét, neki +2-es jelenleg. Ez kinőhető, ahogy Bendegúznak is, csak Bendének +3-as van jelenleg. Bercelnek nem kell még szerencsére, vele ismét egy év múlva megyünk kontrollra. Na, de jól elkanyarodtam.
Szóval a héten újrakezdtük a bölcsit. Sajnos nem nagyon szeret járni, vagyis az első pár perc nem jó neki, nyilván addig, míg el nem búcsúzunk, utána állítólag két perc alatt megnyugszik és játszik a többiekkel. Hétfőn még csak ebéd utánig maradt, keddtől viszont ott alszik már. Minden reggel megbeszélem vele, hogy mikor megyek érte aznap, végül minden reggel, mikor megállunk a bölcsi előtt, már elkezd nyavalyogni és mondja, hogy neeeee, neeeee. Aztán ráveszem, hogy mutassa meg a kis szekrényét, végül ő vetkőzik, s végül a nyakamba köt ki és úgy adom át a gondozónőnek, hogy sír. Én meg szomorú vagyok, de tudom, hogy lesz ez jobb is.
Mersével is ez volt. Ott még a hormonok is dolgoztak, hiszen Berci éppen a 9. hónapban volt a pocakomban. Most erősebb vagyok, úgy gondolom. Minden nap uzsi után mentem, már nagyon várt, ahogy meglátott, egyből ugrándozott örömében és szaladt oda hozzám. Aztán, mikor átbeszéljük a napját, mondom, hogy holnap is jövünk, ő meg mondja, hogy jó, vagyis bólogat csak, mert sokat nem beszél még. Szóval így telt ez a hét.

Tegnap végre egyedül mehettem nézelődni ide-oda. Persze nem volt annyi időm, mint terveztem. Reggel elvittem a fiúkat az oviba és bölcsibe, végül hazajöttem és elindultam autóval a városba. Nem lehet reggel autóval menni a bölcsibe, mert akkor Bercit nem tudnám kivenni az autóból. Úgyhogy kicseleztem ilyen formán. Szóval elindultam 8 után nem sokkal, mivel 9:15-re volt időpontom a bőrgyógyászatra, kontrollra mentem. Még előtte el tudtam intézni egy dolgot, és 9-re oda is értem a dokihoz. Gondoltam én, hogy nem fognak behívni időben, ezért kb. úgy számoltam az időm, hogy 10 körül fogok eljönni. Sajnos 11-kor kerültem sorra. Nem, nem voltak sokan, csak a doki kétszer is kijött a rendelőből, egyszer jó 20 percre, másodjára meg kb. 30-ra, miközben egy fiatal csajszit kísért, aki éppen vérvétel után volt. Értem én, hogy ha rokon, vagy ilyesmi, kell a protekció, de ez most éppen nekem nem esett jól. Főleg azért nem, mert az én kontroll vizsgálatom csak kb. 5 percig tartott. Lassan lejár az öt év az orrműtét után (nem, nem plasztikáztattam, bár jó lenne azt is), úgyhogy még évente kétszer járok ide a dokihoz. Szóval az időmet kicsit megrövidítették, ezért ezután már csak futtában mentem ide-oda. Persze kb. a felét sikerült csak elintézni. A munkahelyemre ugrottam be, elintézni a szabis papírokat, aztán Csonginak vittem ebédet, persze ez a város két szélén van :-)
Aztán még eljutottam a lidlibe, az obiba, végül az auchan, aldi kimaradt. Pedig olyan jóóóó volt úgy nézelődni, hogy nem azt nézem, mit ver le valamelyik gyerekem, vagy merre szaladjak, hogy megtaláljam őket? Mondjuk egy vigasztal, ha nem lesznek betegek, végülis bármikor bemehetek vásárolgatni, bár ennek a pénz hiánya lesz inkább a hátulütője. Mert valljuk be, oké, nézelődni is jó, de milyen jó, ha találunk valamit és azon-nyomban meg is tudjuk venni. Pl. én már tegnap vettem karácsonyi ajándékot is. De azt hiszem, erre a hónapra már ki is költekeztem....

Hozok egy képet a kis szemüveges Merséről:

4 éves Merse

Már két napja betöltötte a 4. életévét, de hétvégén lévén nem igazán tudtam jönni. No és persze szép az idő mostanában, úgyhogy próbálunk még kint lenni (bár már kezdenek fagyosak lenni a reggelek).
Szóval a középső fiunk is ünnepelt a hétvégén, a megrendelt tortát kapta, mert a kívánsága az volt, hogy legyen rajta pókember, batman és superman is. Nem értem, miért ezek a kedvencek, hiszen mesében sem látott még ilyet nagyon, de betudom annak, hogy az oviban biztos mesélnek a többiek ezekről a figurákról és hát akkor az már tuti menő.
Jellemezve a természetét Mersének azt írhatnám, hogy talán rá kell a legjobban figyelni. Ha csend van és Ő ott van, tuti, hogy valami rosszaságot produkál. Volt már pár sztorim, egy közülük, amikor felmászott a szárítógép tetejére és kifestette magát és a falat is, alapozóval és szemöldökfestékkel.
De ma is csend volt, míg én felmostam a földszinten, addig egy krémet nyomtak ki a szőnyegre, sajnos Berci meg is kóstolta, úgyhogy most figyelgetem..
Izgő-mozgó kisfiú ám Memi, felmászik mindenhova, igazi kis sportos alkat (talán kiskoromban én is ilyen voltam, no, azóta sajnos sokat változtam). Bohóckodnak sokszor, egyre többet tudnak már egymással is játszani, persze van még olyan, hogy nincs egyetértés a tesók között.
És a tortás kép:

2 éves Berci

Igen-igen, olyan hamar eljött ez az idő, ismét szülinapot ünneplünk :-)
Két évvel ezelőtt már a karjaimban tarthattam a harmadik fiamat is. Két évvel ezelőtt már örültem, hogy a dokim mégis amellett döntött, hogy indítsuk be a szülést... pedig két évvel ezelőtt reggel még úgy indultam a kórházba, hogy inkább várjuk meg a napját, amikor jönni akar, de ugyebár a köldökzsinór a nyakán volt már, így jobb is, hogy beleszóltunk egy kicsit a természetbe. Egy kicsit nosztalgiázom és ide is hozom a születéstörténetet.
Két éves nagyfiú már a harmadik kiskirályfink is, hamarosan ünnepel a középső is és ilyenkor a nagyfiunk egy kicsit el van keseredve, hogy most a kicsik ünnepelnek, de hát Ő meg az apjával tarthatja nyáron a szülinapját.
Hétvégén már voltunk otthon nagyizni, úgyhogy a tortákból sem volt hiány, meg az ajándékokból sem. S bár Mersének még van pár nap a szülinapjáig, már megkapta tőlünk is az ajándékét. Mivel Bendegúz kapott a szülinapjára rollert és Merse is próbált rollerezni és mivel Bercel ajándéka is egy kis roller lett, így Merse is megkapta már most. Tegnap már ki is próbálták, ahogy hazaértünk, mentek egyet a kamaszjátszótéren is, ami direkt a görkoris-gördeszkás-rolleres-bmx-es kamaszoknak lett építve. Tetszett nekik, bár trükközni még nem tudnak, szerencsére.
Hamarosan jövök a képekkel is!

Gyerekszáj

Most találtam meg egy papírlapot, ahova nagyon régen írtam fel két szösszenetet:

Merse valamit csinált és rászóltunk, de nem értettük, erre Ő: "Most már a fületek is megsüketült?"

Bendegúz pedig, mikor fürdött, éppen a golyóit fürdette és megállapította, hogy "Anya, nekem 2 gyerekem lesz, mert 2 golyóm van!" :-)

Furcsa érzés, hogy a heti két felmosást mostmár napi szinten tudom művelni, nincsenek "láb alatt" a gyerekek....
Ma ismét mindenki ment a dolgozójába, a két nagy az oviba, a kicsi a bölcsibe. Elkezdtük a második hetet is Bercivel. Nem mondom, hogy nagyon örülve ment be a szobába, de végülis nem volt sírás. A héten még ebéd után kell elhoznom, kicsit változott a terv, mert mától már ott is aludhatna. Viszont jövőhéten őszi szünet lesz, utána pedig szemészetre kell menni és azon a héten nem viszem, ahogy Mersét sem, mert péntekre kaptuk az időpontot és hát hétfőtől kell pupilla tágítózni őket.
Tegnap a nagyok elmentek még horgászni egyet, lezárták az évet. Bendegúznak nagyon tetszik a horgászat, egész nap kint lenne, Mersének nem nagyon jött be, még be is aludt az apján. Mi meg Bercellel itthon voltunk. Bár Ő is ment volna, de hát biztos megunta volna fél óra után...

Bölcsi

Ismét....
Eljött az idő, hogy a legkisebb kiskirályfi is elkezdje a közösségi életet. Nem mondom, hogy nem döcögve indulunk neki, mert akkor hazudnék, de még sokat nem is tudok írni, hiszen ma volt a második nap, hogy mentünk. De ma már mondta reggel, hogy neeem akar jönni. Szóval tegnap kezdtük el a beszoktatást. 9-11 óráig voltunk, végig ott lehettem. Ismerkedett a teremmel és érdeklődve figyelte a többieket. Nem voltak sokan a csoportban, a kicsik, ahova Ő is sorolva van, hárman voltak (vele együtt), a nagyok meg négyen, de ugye ez egy csoporton belül. Szóval figyelte a többieket, öt percenként jött hozzám és mindig nézte, hogy legyek ott. Ma már eljöttem fél óra után és másfél óráig ott hagytam (ismét 9-11-ig volt a beszoktatás). Állítólag akkor még nem volt gond, mikor eljöttem, hanem akkor borult a bili, mikor hozták a tízórait és hát tegnap ugye ott voltam vele, ma már nem. Nem is evett semmit. Durcizott egy kicsit, aztán megnyugodott, mikor mentek ki az udvarra, ott már ügyesen motorozott és bandázott a többiekkel. Mikor visszamentem hozzá 11-kor, először észre se vett, úgy mentem oda hozzá. Nem is nagyon érdekelte, hogy ott vagyok, ment tovább és motorozott. Sőt, mikor indultam volna haza, úgy kellett kihoznom a bölcsiből. Hogy holnap milyen napja lesz, jó kérdés....
Holnap már reggelire viszem, ami azt jelenti, hogy elvisszük a nagyokat az oviba, aztán megyünk a bölcsibe, a reggelit még én is ott töltöm, aztán jövök el és ismét megyek érte 11-re. Holnap már esni fog az eső, valószínűleg nem lesznek kint az udvaron. De majd mesélem, hogy viselte a harmadik napját :-) (lesz időm, hiszen "üres" lesz a ház, bár van mit csinálni, de azért mégiscsak gyerekmentes leszek) :-)

gyerekszáj és ami velünk van...

Mert találtam pár papírfecnit....

Bendegúz, ahogy reggelizünk, többnyire hétköznap "ropogót" kapnak (reggelizőpehely), mivel ez gyors reggeli itthon, és hát többnyire töltött gabonapelyhet veszünk, de néha besikerül csak a sima golyócskákat venni, erre egyik reggel megszólalt, mikor elolvadt az összes golyó a tejben: "Nem kérek több ilyen ropogót, mert úgy elolvadnak, hogy nem tudom elkapkodni őket!"

A szemüveg szárát pedig szét lehet nyitani, szerinte (persze azóta már kijavítottam).

Megint eltelt egy hónap, az oviba hol mennek, hol nem, hiába, az immunrendszerük most veszi fel a harcot (remélem, és győz is, ezután nem lesznek sokat betegek). Bendegúz konkrétan a fele időt töltötte az oviban, mint amennyit menni kellett volna. Merse kevesebbet volt beteg, de már Ő is vett ki betegszabit. Persze Bercel sem maradt ki, de hogy ő hogy viseli jövőhéttől a bölcsis beszoktatást, az jó kérdés. Meglátjuk. Mármint betegségileg. Remélem a kedve jó lesz. Már most is állandóan menne be a bátyjai után az oviban a csoportszobába, úgyhogy remélem a beilleszkedéssel nem lesz gond.

Másfél hete búcsúban is voltunk, a srácoknak nagyon tetszett, Bendegúz már kezd felnőni és elfogadja, hogy nem veszünk meg mindent, így Ő csak dodgemezni szeretett volna, meg távirányítós helikoptert venni (az is épp elég), Mersének már több minden kellett volna, de végül egy puskával beérte (meg persze dodgemezett Ő is), aztán Bercel meg egy traktort kapott (vagyis bobcat-et), meg persze Ő is dodgemezett :-)

Nagyfiúk már...

Aztán Bendegúz összevissza evett mindent, aminek az lett a következménye, hogy éjszaka elkezdett hányni, így már reggel visszaindultunk haza (amúgy ebéd után jöttünk volna át, Vajdaságba voltunk), így a doki is meg tudta nézni. Mivel elmúlt a hányás, valószínűleg csak elrontotta a gyomrát.

Voltunk ismét szemészeten, Bendegúznak még kell a szemüveg és úgy néz ki, Mersének is kelleni fog. Persze ezt csak a pupillatágítós vizsgálat után tudjuk meg. November elejére kaptam időpontot, mert miért ne, az őszi szünetbe már csak egy férőhely lett volna, így a két kicsinek meghosszabbítjuk az őszi szünetet (mivel minden reggel kell cseppenteni a szemükbe és homályosan fognak látni, nem biztos, hogy jó dolog lenne őket a közösségbe engedni). Ja, mert Bercelnek is megnézi a doktornő.

Múlthéten szüreti nap volt és Bendegúz már nagyon várta, ugyanis eldöntötte, hogy sok-sok érmet szeretne gyűjteni, legyen érem-fala. Mivel futóversenyt hirdettek, jelentkezett is rá. Nem sokat tudott készülni, mert ugye beteg is volt, meg esős az időjárás, de végül aznap csodás napsütésre ébredtünk. 300 méter volt a táv, a cél az első hely, de bármilyen érmével beérte és megcsinálta! Második lett! Nagyon büszke voltam rá! Merse pedig hatodik lett, rá talán még büszkébb voltam, mert nem is akart indulni és végig futotta, a korosztályában szerintem első lett (nyilván, hogy az első három helyet a 2009-es születésűek nyerték, így Merse a 2011-es születésével egész szép helyen végzett). És Csongit sem hagyjam ki, mert Ő is indult a 3 km-es távon, ahol 2. helyezést érte el!
Így már Bendegúznak van két érme, egy a tavalyi fociról, most meg ez a második hely. Nagyon büszke! Ahogy én is!

És hogy várta már a mai focit! Végre ez az évad is elkezdődött. Merse nem akart menni, de kiderült, hogy a kis haverja, Jenci is járni fog, így akkor Ő is kipróbálja. Meglátjuk, hogy alakul a későbbiekben.
Bendegúz még a furulyát és az angolt szeretné kipróbálni, a táncot hanyagolni szeretné, de most mégis azt mondja, hogy mégis menne. Az arany középutat próbáljuk megtalálni, hogy ne legyen terhelő a számára sem, de ha már a tehetsége adott valamihez, akkor csinálja, vagy ha nagyon nagy kedve van hozzá. A sakkot is szeretné, szóval így is már szelektáltunk, mi legyen . És inkább Ő döntsön, mint mi mondjuk meg neki.

Merse csak a lovaglást szeretné kipróbálni, úgyhogy még ez van folyamatban.

Bercel pedig csak elkezdi a közösségi életet. Majd jövök később mesélni erről is!

2015 szeptmber

Nem szeretnék megint mentegetőzni, miért nem jöttem, jövök sűrűbben, hiszen magunknak írom a blogot, hogy vissza tudjuk emlékezni majd a későbbiekben. De bánt is a dolog, mert egy csomó mindent nem jegyzetelek fel és hát ilyenkor meg már nem tudom, mit is és miről is akartam írni.

Mivel egész nyáron itthon voltak a fiúk, nem voltak egyszerűek a napjaink. Bár azt kell mondjam, hamar eltelt ez a nyár is. Az "utolsó", ami miatt nem írattam be őket a nyári oviba. Ugyanis lassan lejár a gyedem és hát jó volna visszamenni dolgozni, emiatt jövő nyáron már nem lesz ennyi szabadságom, hogy itthon tudjak maradni a fiúkkal. A fiúk élvezték az itthonlétet, amúgy sem akartak menni a nyári oviba, bár elég színes programokkal várták volna őket. 

Ami lemaradt, ebből a pár hétből...

Ugyebár nyáron volt 6 éves Bendegúz. A szülinapján pont itt volt a holtágnál az Alma együttes és hát én előzőleg leleveleztem velük, hogy felköszöntsék a színpadon a nagyfiamat. Volt öröm és boldogság Bendegúz részéről :-) Egy kicsit azért fel is készítettem, mert kérdeztem tőle, hogy ha felhívnák a színpadra, mit csinálna? Mondta, hogy szívesen felmenne. Persze aztán nem úgy nézett ki a színpadon, mint aki annyira élvezte az egészet, kicsit meg volt szeppenve, de hát én is meg lettem volna.

Voltunk fent Bp-en is, hogy változatosan utazgassunk, vonattal mentünk. Aztán a fővárosban metróztunk, villamosoztunk is. Meg még hazafele busszal is jöttünk. Nagyon tetszett a fiúknak. 

Nekem az első külön töltött éjszakám volt a fiúktól, ugyanis találkoztam pár anyukával, akikkel itt a neten ismerkedtem meg, hiszen az első babavárásom idején csatlakoztam egy csoporthoz, ami azóta is aktív, de személyes találkozóra még nem volt alkalom. Most sikerült összeverődni 6-8 anyukának és jót csacsogni élőben is. 

Voltunk mamázni, tatázni, dédizni is és mentünk nyaralni a Balatonra is. Persze a nagy hőség után és nagy hőség előtt voltunk. Márciusban kellett foglalni a szállást és mivel én szerettem volna az augusztus 20-i tűzijátékot a nagy víz partjáról nézni és mert aug. 18-án van az évfordulónk is, ezért foglaltam erre az időpontra. Nem is írom, hogy a tűzijátékot annyira nem tudtuk élvezni, mivel kis miniatűr volt, de legalább öt városban észrevettük, hogy van :-) na jó, azért tetszett nekem ám. 

Sajnos a víz 22 fokos volt, csak párszor tudtunk benne mártózni, azt is csak pár percig. Bercel csak 5 percet volt benne, Merse már többet, Bendegúz pedig eljött velem a bójáig is. Voltunk Siófokon, a Kalóz hajón is utaztunk egyet, illetve a réven is, mivel elmentünk a Kislődi Sobri Jóska parkba, ahol boboztunk, fánkoztak a fiúk és kipróbáltunk még pár dolgot, játékot. El is fáradtak a fiúk. Persze alig akartak hazajönni, de hát a nyaralásnak is vége van egyszer. És hogy ne maradjunk pancsolás nélkül, még hazafele megálltunk egy fürdőben és pancsoltunk egész délután. 

Illetve az utolsó héten még a saját kis fürdőnket is meglátogattuk. 

Azért furcsa, hogy megint eltelt úgy a nyár, hogy alig voltunk fürdőzni. Vagy beteg volt valamelyik, vagy az időjárás nem engedte....

Remélem, mostantól sűrűbben fogok jönni, a gyerekszájakkal is, meg úgy, mindennel....

6 év

Születésnapot ünneplünk ma is...
Tegnap is volt, Csonginak. Igen, hat éve nem gondoltuk, hogy apa szülinapjára az ajándék az első fia lesz.
Tegnap átbeszéltük Bendegúzzal, hogy mi is történt hat évvel ezelőtt. Na, nem mentünk bele a részletekbe, de már érdeklődéssel figyelte és hallgatta a történetet. Nos, mivel itt van most Dari is és Ő is részese volt hat éve a történetnek, ezért mindketten mosolyogva hallgatták.
A történet maga így szólt: egy pénteki napon, elég napsütéses időpontban feljöttek hozzánk Dariék (Dari és anyósom) vonattal. Mivel Csongi melóban volt, nekem kellett kimenni a vonatállomásra eléjük. Nem volt gond, a pocakom bár már kezdett nagy lenni, de a volánhoz fértem még. A lakásban sem volt még annyira hőség, kibírható volt, meg amúgy is, ment a ventilátor, szóval nem sültünk meg. Délután, Csongi focizni ment meló után. Mi meg utána mentünk. Kiszálláskor ahogy tartottam a kocsiajtót (akkor még a kis unonk volt) és Dari kiszállt, nekikoccolt a hasamnak a fejével. Meg is jegyeztük ezt anyósommal, hogy jelzést adott Bendének, hogy ideje lenne megszületnie. A fene se gondolta, hogy komolyan is veszi :-) a fociedzést megnéztük, a labda is majdnem eltalálta a pocakom, szóval már "veszélyben" voltam, a jelzések csak jöttek és aztán Bendegúz is úgy döntött, hogy akkor megnézi, mi van idekint....
A születéstörténet itt olvasható

6 évvel ezelőtt még nem tudtam, milyen lesz, hogy fog kinézni, nekem is Ő lesz a legszebb vajon? És az anyaság milyen, hogy fogok boldogulni vajon? Nem mondom, hogy zökkenőmentesen ment minden, de gondolom ez másnál is így van :-)
Bendegúz a "legnyugodtabb" gyerekünk, ha öltözésről van szó. Reggel rá kell várni a legtöbbet. Ha mutatunk neki valamit, hogy nézd, ott van az asztalon, akkor Ő találja meg legkésőbb. Kicsit álmodozó típusnak mondanám. Nagyon sok mindent tanít az öccseinek, mind jót, mind rosszat. A kicsik behunyt szemmel követik őt, úgyhogy oda kell figyelni rájuk. Nagyon sok szeretet van benne, imádja a kisöccsét (Merse most lekerült a porondról), állandóan istápolná Bercelt. Mersével most kezdenek el jókat játszani. Hol versenyeznek, hol kardoznak, hol csak a hülyeség megy.
Imádom, ahogy bújik és ahogy lépten-nyomon elmondja, hogy szeret. Váratlanul.

Ő az én nagy-kisfiam. Aki megtanított máshogy látni a világot, aki egy kicsi türelemre és türelmetlenségre is nevelt. Az egyetlen kékszemű kisfiam :-)

Boldog születésnapot Bendegúz!

Egy kis időre

Ideülök írogatni. A fiúk nincsenek itthon, a lakás viszonylag tiszta (épp felmostam), az ebéd is készen van, én meg "unatkozom" (na jó, lenne mit csinálni még). Most, hogy levizsgáztam, legalább nem kell tanulni....
Nyári szünet van. Már június 11-e óta. A fiúk élvezik eddig. Néha unatkoznak, de alapvetően szeretnek itthon lenni. Bendegúz a múlthéten úszótáborban volt. Reggel elvittem és délután elhoztam. Nem szerette, azt mondja. Pedig én nem ezt láttam rajta, de mindegy. Azért megtanult ám ügyesen úszni, persze kell még gyakorolni, meg jövőre is menni fog táborozni, az tuti.
A nyári ovis táborokat átnéztük, kinéztünk két hetet, az indiánost és a strandolósat, amire menni szeretnének, de lehet, mégsem fognak menni. Az indiános július 6-tól lesz és hát mától itt lesz Dari is, egészen július 12-ig (vagyis akörül visszük haza). Szóval az indiános hetet sztornózni fogom. Aztán már lehet, hogy az augusztus első hetében levő strandolósat is.
Na, épp, hogy elkezdtem, már be is fejezem, megjöttek a fiúk.

végre....

Lesz időm... Igen, igen, igen, tegnap jelesre vizsgáztam.
Megvan a pedagógiai- és családsegítő munkatárs végzettségem :-)
El is vagyok maradva a blogolással is. Most se írok többet, majd legközelebb...

Parfüm

Kóstoltatok már parfümös valamit? Nem meséltem még, de én már igen, bibibííí....

Az úgy volt, hogy amikor én a gyakorlati időmet töltöttem és anyukám vigyázott éppen Bercelre és hazaérvén a melóból, gondoltam megkóstolom a túrót, amit épp uzsiztak... és, és, és valami nagyon furcsa ízt éreztem. Még addig sosem kóstoltam parfümöt, de ez biza olyan ízű volt. Kérdezem anyukám, hogy mégis hogyan készült ez a túrókrém? Hátha megtudok valami turpiszságot, gondoltam valami újfajta akármit tett bele. Mondja, hogy kis cukrot rakott bele. Szagolgatom-szagolgatom, mondom, ennek az illata nem valami jó. Erre mondja anyukám, hogy Ő is elgondolkozott, mikor a cukrot keverte bele, hogy biztos valami újféle cukrot használunk. De Bercel bevágott egy adag ilyen túrót...
És hogy hogy került a parfüm a cukortartóba? Erre is meglett a válasz. Meséltem már, hogy Merse elég csíntalan? Na, akkor már tudjátok is. Szóval Ő volt az, aki megfújta a cukrot és az almákat egy kis parfümmel. Ja, hogy miért hagytam elérhető helyen a parfümöt? Mert azt már ne is mondjam, hogy miért mászik fel Merse a konyhapultra? Szóval a parfüm sem volt olyan helyen, ahonnan egyszerű lenne levenni, nekünk pl. a fejünk fölé kell nyúlni, de Merse megoldotta és felmászott a konyhapultra, hogy elérje. De hogy mi késztette arra, hogy húsvétost játszon és meglocsolja a cukrot is? Azt már nem tudom, mert nem árulta el....

Egy nap margójára... 2.

Csak, hogy a délután se maradjon ki. Most kimentek a fiúk az iskola pályájára, egy kicsit még levezetik a fölös energiájukat, hogy aztán úgy aludjanak el estére, mint a bunda. No, és hogy én nyugodtan fel tudjak takarítani. Mert nem tudom, másnál hogy van ez, de ha pénteken fel is van takarítva, vasárnap már megint olyan mocsok van a lakásban, mintha itt sosem lenne takarítva. Általában hétfőn is ezzel kezdem a hetet, de van, hogy már vasárnap nekiállhatok :-) és olyankor olyan jól kezdődik a hetem  másnap :-) Ahogy majd holnap is fog. És nem lesz több kifogás, mert mostmár neki kell álljak tanulni is, hiszen hamarosan vizsgázom...

És ami még kimaradt, gyors leírom. Az ebéd elkészült délre (ahogy szoktam mondani, volt leves, második és desszert is), bár Bercel már nagyon álmos volt, így Ő gyors kapott levest, aztán ment is fel az apjával aludni. Aztán mi is nekiláttunk ebédelni, hármasban, majd mikor végeztünk, Csongi is lejött. Ő már fél kettőkor evett :-D Ennyit a vasárnapi, közös családi ebédről....

És most irány a takarítás...

Egy nap margójára...

Mostanában rekordokat döntenek meg a fiaim. Ma a reggeli sokáig alvásban győzedelmeskedtek :-) Én már fél hétkor felébredtem, de hét után már nem tudtam tovább feküdni (és fészbukozni :-D ), így lementem és a felkelő napsütésben (ami már kezdett melegíteni, nem is felkelő volt) megittam a kis tejes 2in1-es kávéporomat. De jó érzés is volt, csönd, madárcsicsergés, napsütés, nyugalom, csönd, csönd, csönd....
Aztán meguntam ezt a tevékenységet is és gondoltam, elkezdek előkészülni az ebéddel, hátha ma nem délután fél kettőkor lenne kész. Elkezdtem pucolni a répát-gyökeret, mikor hallom, hogy valaki nyitja a lépcsőnél a biztonsági rácsot. Merse volt az, hozott magával egy nadrágot, egy pólót és egy felsőt, szépen csendben kiválogatta a ruháit és a többi alvó társát hátrahagyva lejött hozzám. És mikor szóltam, hogy hát zoknit nem hozott magával, már indult is volna fel, de végül mondtam neki, hogy majd lehozom én neki később a zoknit, meg amúgy is, én is zokni nélkül nyomom.... Elmajszolt mellettem egy répát, végül Csongi is felébredt, Ő is nekiállt a reggeli készítésének.
Aztán egyszer csak Bendegúz jó hangosan elkezd nyavalyogni, hogy miért nem kapcsoltuk be a tévét? Mert Ő nézni akarja. Ekkor már fél 9-et írtunk, úgyhogy eddig húzta Bende és Bercel az alvást. Írhatom, hogy szerintem eddig még sosem aludtak. Mert hétköznap fél hét után ébresztő van, de hétvégén meg nem tudnak későbbig aludni és akkor meg ébresztő nélkül is fent vannak, néha már hatkor is. Szóval Berci a héten aludt napközben négy órát is, ma meg sokáig aludtak reggel.

Ami lemaradt még, mert ezzel a hírrel is akartam már jönni. Bendegúz a múlthéten nagyon várta már a kis ovis Bence társát, ezért mindent megtett, hogy a kedvembe járjon. Mivel fel is kellett takarítani, így bevállalta, hogy felmos helyettem. És felmosott. És nagyon ügyes volt. És büszke is vagyok rá.

És még egy, mert ez is "újdonság", vagyis mégsem, mert számítottunk erre. Szóval Bendegúznak vannak visszatérő dadogós korszakai, voltunk pszichológusnál, lelki eredetű, még menni fogunk logopédushoz is, de ami kiszűrhető volt a foglalkozásokon, hogy szinte érezhető volt, hogy valamiért nem szereti Mersét. Talán azért, mert új családtag lett (vagyis valószínűleg ezért), emiatt mindig háttérbe szorította, meg még mondta is, hogy nem is szereti Mersét, csak Bercit. Nos, mostanra megérett a kapcsolatuk olyan szintre, hogy már nagyon jó haverok lettek és a hülyeségért nem kell a szomszédba menniük. Nem mondom, hogy nincs néha veszekedés, sőt, az mindennapos, de inkább játszanak már sokkal többet egymással, mint hadakoznának. És hát Bercelt se kell félteni, megy Ő is a nagyok után, mindenbe utánozza őket....
És igen, ezért szerettünk volna három gyereket és viszonylag ilyen kis korkülönbséggel :-)

Van az úgy...

Hogy én eltervezek valamit, a gyerekek meg máshogy gondolják. Mondjuk most ne panaszkodjak, vagy még ne. Írtam már, hogy végre Bercel is áttért a nappali egy alvásra? Na, most leírom. Szóval nem haladt olyan szépen, mint a nagyokkal, de végre már csak nappal egyszer alszik. Tegnap azt hittem, felrúgja ezt a számításom, ugyanis 9 után nem sokkal már nagyon dörgölte a szemét és be is aludt. És aludt délután egy óráig! Igen, 4 órát aludt. Na, ilyen se volt még, amióta megszületett...
Ma is fáradtnak tűnt, de ma kihúzta 10-ig az alvásidőt, még alszik. Már 2,5 órája. Meglátjuk, ma meddig bírja. Mindenesetre legalább ma a kamrát ki tudtam pakolni és vissza is, nagytakarítás miatt. Na jó, nincs 3 m2, de akkor is :-D

És ha már Bercelről kezdtem el írni, akkor leírhatom azt is, hogy a nappali szopizásról is leszokott, most már csak a fürdés utáni és az éjszakai van. Az éjszakait nem számolom, 2-3 alkalommal tuti ébred, néha elég neki a víz, vagy a visszasimizés, de általában a pólómat húzogatja és bólógat közben és hmm-mözik közben. Legalább tudom, mit akar. Mert a beszéde még nem alakul, mondjuk nincs is elkésve. Anya-apa, amit már régóta mond, a Bendét is mondogatta régebben, de ezt elfelejtette. Meme mostanában inkább, de mindkét bátyjára ezt mondja. Ha valamit nagyon akar mutatni, mert pl. tetszik neki, mondjuk Mici felmászik a toronyra a csúzdánál, vagy meglát egy rigót, vagy egy repülőt a trambulinból, akkor meg olyan lelkesedéssel kiabálja, hogy anya-anyaaa, hogy már tudom, örül valaminek. Ma azért segített kipakolni a kamrából és miután felmászott az étkezőasztalra és a turmixgép tetejére rakott egy kis poharat és ahogy örült neki és mondta, hogy anyaaa és vigyorgott magának, hááát, meg lehetett volna zabálni....
Nem, mintha nem zabálnám meg napjában többször....
Ahogy elnézem, hogy már Ő is mekkora és ahogy belegondolok, hogy 6 évvel ezelőtt még egy ismeretlen szerepre készültem, furcsa és ismeretlen érzés kerít hatalmába. Nem is furcsa, nem is ismeretlen, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Mert nem írhatom azt, hogy hát "repül az idő", pedig ez fejezi ki legjobban, amit gondolok. 6 évvel ezelőtt még Bendegúzt vártam, az anyaság fogalma csak elméletben rajzolódott ki előttem. Aztán megszületett Merse, akkor Bendegúz volt hatalmas, Merse kis apró, végül Berci születésénél se tudtam erre felkészülni, hogy a kisemberek mellé megint egy apróság költözik hozzánk. Most látom Bercin is, hogy milyen kis fiatalember már, főleg, hogy most még a kis bébihaját is lenyírtam. És nem lesz már kistesó, akit ismét kicsinek fogok látni. Jó érzés is, hogy már kezdenek felnőni, hiszen önállósodnak, de rossz érzés is, mert mégis csak repül az idő.....
Végszóra, fel is ébredt Bercel...

gyerekszáj

Bendegúztól...

Bendegúz szeménél észrevettem egy sebet. Kérdezem: mi történt?
- Nekimentem a radiátornak...
- Hogy sikerült?
- A szekrény meglökött...
 (másnap már az ovistársát mondta).

Tegnap Merse hisztizett, mert le akarta venni a felsőjét. Melege volt, de szerintem nem volt olyan hőség, így nem engedtem neki. Persze könnyes lett a szeme a hisztitől, erre Bende:
- Tényleg melege van, hiszen izzad a szeme!

Jaj...

de el vagyok maradva a blogolással. Mondjuk az elmúlt pár nap nem arról szólt, hogy a gépet bekapcsoljam. Két hét gyakorlati időmet töltöttem, az első héten az általános iskolában voltam, a másodikon pedig az óvodában. Mivel napközben vigyáztak Bercire, így "munka" után már jöttem haza és ha neteztem, akkor is csak telóról. Azután a záródolgozatomat is le kellett adni, mondjuk az már nagyjából készen volt, de azért mégiscsak elhúztam majdnem az utolsó időpontig, hogy leadjam. Mostmár csak a tanulás marad hátra, júniusban vizsga....
A gyakorlati idő nagyon jó volt, kicsit kimozdulhattam. Furcsa is volt az első nap, nagyon sokszor gondoltam a fiúkra. Persze a nagyok már ovisok, de Bercelnek ez volt az első ilyen külön töltött időszak. Szerencsére mindketten jól viseltük. Nagyfiú már, hamarosan jön a bölcsis beiratkozás, ősztől Ő is kezdi a közösségi életet. Furcsa is lesz, letelik nekem is a kisgyerekes időszak....
Most próbálok visszarázódni a "semmittevésbe", vagyis a 0-24 órás anyaságba. Nem érem utol így sem magam (most a ruhák válogatása lenne soron), kertészkedés, tanulás, háztartás.

Bendegúz második foga is kiesett, most jegyzetelem, ahogy neki kiesik és ahogy Bercelnek nő ki. Merse stagnál jelenleg :-) Szóval egyszer Berci a szájába vette a lába nagyujját és Bendegúz is ki akarta próbálni. Egy kicsit már mocorgott az alsó foga, de amikor a zoknijával kicsit megrántotta, el is kezdett vérezni és fájt is neki és még zavarta is, így az volt a kérése, hogy szedjem ki neki. Persze nekem nem sikerült kirántanom, de Ő ügyes és bátor nagyfiú módjára kiszedte magának. Ezt a fogat már el is tudtam tenni emlékbe (az elsőt elhagyta egy kavicsos úton). Most már az első kiesett helyén növekszik a fogacska, szóval nem olyan csorbacsík, de ugye majd a felső fogaknál lesz érdekes...
Bercel is szenved a fogzással, jelenleg a metsző fogai bújnak ki és még hátra van a hátsó négy rágója. Mondjuk három rágó bújt ki legutóbb, most az első metszőfoga már áttörte az ínyét, de már bújik ki a többi is.
Merse rosszalkodik, a "szokásos" dolgokat műveli (felmászik a radiátorra, a mászókára és ugrál le, ezzel tanítja az öccsét...), nagy a szerelem most, meg most állandóan arról kérdezget, mi lesz velük, ha én meghalok.... Oviban jól elvan, szeret is ott lenni, este el is mondta, hogy Ő ügyes, mert már ovis. Ennyi :-)

Húsvét

Eltelt megint egy húsvét. Ez az ünnep nálunk arról szól, hogy körbelátogatjuk a családot. Én is. Nem várom a locsolókat, én megyek hozzájuk :-) Mondjuk szép is lenne, ha itthon maradnék, a család meg ugye nem itt van...

Szóval voltunk dédiéknél is, vagyis a szabadkai piaccal kezdtük először. Érdekes volt, három gyerekkel, hideg-szeles időben. Végülis, amit másfél óra alatt meg lehet nézni, azt megnéztük. Vettünk pólókat, meg próbáltunk szétnézni, meg Csonginak cipőt venni, ami végül nem sikerült. Aztán már mindenki nagyon unta (a fiúk a sétálást, mi meg a nyavalygásukat), ezért irányt vettünk a rokonokhoz. Voltunk Csongi nagybátyjáéknál (ott is aludtunk) és a dédiéknél. A fiúk körbelocsolták Marit és dédit, lelkesen mondták a locsoló verseket (igen, Bendegúz hatot meg is tanult, Merse csak egyet, de azt nagyon ügyesen elmondta mindenhol).
Szombaton meg irányt vettünk a mi szüleinkhez. Kicsit elhúztuk ezt a locsolást idén, mert csak húsvét hétfőn körbelocsolni a família női tagjait, képtelenség lenne, ezért nekünk szombattól hétfőig tartott. Szóval a nagyikat is meglocsolták a fiúk, aztán találkoztunk az ottani barátainkkal is, először csak játszótereztünk, de mivel elég hideg volt, végül kimentünk Zitáékhoz. Hét gyerkőc volt kint, meg a szüleik. Három szobát szétpakoltak, de legalább megalapítottak egy zenekart, meg amúgy összességében jól elvoltak :-D Mi is, szülők.
Ééééés, szombat este elmentünk kettesben moziba! Először, mióta megvannak a fiúk. Igen, külön-külön már voltunk moziba, de együtt, egyedül a skacok nélkül most először. Furcsa is volt nekem (mert Csongi, valljuk be, már megszokta azért nélkülük, ő nap, mint nap megy dolgozni, csak én vagyok összenőve inkább velük), néha azért eszembe jutottak, hogy vajon most mit csinálnak? De amúgy a film meg visszahúzott és ki is tudtam kapcsolni.
Hétfőn még mindig mentünk családokat látogatni, Csongi anyukájának a rokonait is körbe látogattuk, négy helyre mentünk, így el is telt az idő hamar. Délután meg már indultunk haza, de hogy még itthon se unatkozzunk, elmentünk egy kedves házaspárhoz, hogy meglocsoljuk Alízkát is. És akkor nem jutottunk el Bendegúz szerelméhez, Zsófihoz, mert már így is későn értünk haza. De Zsófi anyukájával megbeszéltük, hogy valamelyik délután, vagy hétvégén bepótoljuk a találkozót...
Amúgy hétfőn már kezdte unni Bendegúz is a locsolkodást, nem is csodálom, de hát ez van. Sajnos mi így tudjuk megoldani ezt...
Jövőhéten pedig megyek "dolgozni". Mivel szombatonként suliba járok és van két hét gyakorlati idő is, ezért erre az időpontra beszéltem meg. Furcsa lesz, 6 éve vagyok már itthon. Várom is, meg nem is. Meglátjuk, milyen lesz, először az általános iskolába megyek, azután az óvodába. Bercire jönnek vigyázni a családból (is, meg úgy néz kik, bébiszitter is lesz két napig), a nagyokat én viszem majd meló előtt oviba. Na, de erről majd inkább később írok. Remélem tartalmasan fog eltelni a gyakorlati időm is :-)

Nos...

Az úgy volt tegnap este, hogy én egyedül voltam itthon a fiúkkal és amíg Bercelt lefürdettem és szopiztattam, addig Merse úgy gondolta, hogy leveszi a fogkrémet és fogat most. Igen ám, de a fogkrém, pont Ő miatta nem a tükör előtti kispolcon van, hanem a falra szerelt polcon, pont azért, hogy ne tudja levenni és ne eszegesse, amikor kedve tartja. Na, de gondolta Ő, hogy mit neki egy kis akadály, csupán egy mosógép és azon levő szárítógép akadályozta meg, de túl járt ezen is. Hozta a kis konyhájának az alsó részét és valahogy felcsimpaszkodott a 170 cm magas szárítógép tetejére (amúgy kis tornász legényke, mindenhol ugrál, mászik, néha már frászt kapok tőle) és mivel a fogkrém mindeközben leesett a polcról, hát úgy gondolta a kisfiunk, hogy akkor ha már ott ragadt szét is néz. Megtalálta a pipere tasakomat, benne minden jóval, amit gyerek szemmel nézni lehet. Pl. a szemöldök festékemmel, amit szépen magára is kent:

Kifestette magát. Aztán az alapozóval a hajnyírót is megkente, meg a polcot is, meg a falat is. Ja, a szemöldök festékkel a falat is lekente... Oké, takarítani akartam már, most kaptam egy kezdő löketet, hogy a polcokat letöröljem.... És lassan a falfestés is aktuális lesz, ezek után meg főleg. 

Még jó...

Még jó, hogy szerettem volna a tabletről blogolni. Mégis inkább a laptopnál kötök ki.
Na, mindegy is, az elmaradásokat csak pótolom valahogy. Bár már listát sem írok és ilyenkor szita az agyam is, de azért elkezdem.
Először is azzal, hogy Bercel túl van a három napos lázon. Igen, nekem ez új, mert bár a nagyok is tuti túl voltak rajta, de ilyen jellegű pöttyösödés a testükön nem volt, mint amit most láttam Bercin. Ráadásul nagyon jól jött ki, hogy a múlthéten lehet (nem biztos), hogy megkóstolta a rózsaszínű hangyairtó granulátumot. Lehet, de nem biztos. Piszkálni piszkálta, de nem láttam, hogy vett-e belőle a szájába is (a szájába sem találtam), úgyhogy hívhattam a Heim Pál toxikológiáját, ahol megnyugtattak, hogy többet kéne ebből enni, hogy kárt okozzon. Ettől független nem voltam teljesen nyugodt, mert a lázas időszak ezután következett. A saját dokinkhoz is elvittem, a torka már pirosodott, először arra gyanakodtunk, hogy amiatt lázas. De a láz megmaradt egész hétvégén, így hétfőn is a dokinál kezdtünk. Ott pedig már pöttyösödött a törzse is, ekkor mondta a gyerekdoki, hogy ez valószínűleg a három napos láz lesz. Azóta már a nyakán és fején is pöttyös lett, meg a végtagjainál is, de már múlóban is van. A kedve is visszatért, az étvágya is, szóval kezd helyrerázódni. Persze, hogy a nappali szopizást előtte kb. másfél héttel hagytuk abba és mivel nem evett és ivott szinte semmit, most megint visszatértünk rá. Újból kezdhetem el megvonni tőle, ami jó és rossz is.
A nagyok szerencsére jól vannak, kis orrfolyáson kívül és köhögésen kívül nincs más gond. Bár Bendegúz megint elkezdett dadogni, most éppen nem tudom, mi lehet a háttérben, vagyis csak sejtem, de azon vagyunk, hogy segítsünk neki. Pszichológusnál már jártunk, most megyünk logopédushoz.
Merse sikeresen beilleszkedett az oviba is, volt egy kb. két hetes időszak, amikor bepisilt, az oviban és itthon is, de szerencsére már ennek is vége. Azt hiszem, rajta így jött ki a bölcsi-ovi váltás. Amúgy meg szeret az oviban, néha még hazaküld engem, mikor megyek érte, mert Ő még játszani szeretne....

itt a jó idő

Végre! Sajnos nem sokáig. De tegnap és ma nagyon szép tavaszi időnk volt. Kint is voltunk az udvaron, amikor csak tudtunk. Én pakolásztam, Bercel meg szaladgált, focizott, Micit kergette. S bar tervem volt, hogy átszoktatom a nappali egy alvásra, ma is másodjára alszik már. Hiába, a friss levegőt le- és kifárasztotta. No és a nappali szopizások is most lettek csökkentve. Az igazat megvallva, a betegesebb időben nem volt szívem elvenni tőle, mert a vízből és teából nem iszik annyit. De most úgy néz ki, hogy ismét meggyógyult, ezért adélelötti szopitól megváltunk. A délutáni még változó, van, hogy kell neki (simán jön és bólogat, meg huzogatja a pólóm), van, hogy el tudom terelni a figyelmét. A fürdés utáni és éjszakai még marad, tervem a 18 hónap volt, de lehet, kicsit tovább fog tartani. Nyár végén, ősz elején be szeretném fejezni. Bendegúz 18 hósan, Merse 15 hósan fejezte be a szopizást. Örülök, mert így terveztem és örülök, mert, bár voltak nehézségek, nem adtuk fel...
Most ennyit mára, szép napot magunknak és mindenkinek!

első tejfog

Bendének kiesett az első tejfoga. Már hetek óta mozgott neki, gondoltuk is, hogy pár nap és rakhatjuk el emlékbe. Arra nem számítottunk viszont, hogy egy kavicsos úton, péksüti eszegetés közben esik ki. Igen, a kavicsos útra.... Mivel emlékbe el akartam rakni, elkezdtük átnézni... Nem találtuk. Helyette készült egy fotó (amúgy csak én szerettem volna elrakni emlékbe, de még vissza se mehetek ma a helyszínre, mert kirándultunk egyet tegnap és nem itt nálunk esett ki. Így viszont a képen marad emlékbe).

Vagyunk

Csak a telóról írás macerásabb, mint a gépnél....

Mondjuk mostanság mindig volt olyan, aki beteg, körforgás megvolt, ezért időm se volt írni, meg néha kedvem se. Most Bercelnek van torokgyulladása, remélhetőleg hamar kigyógyul és mostmár le tudjuk az idei betegségeket.

A nagyok oviba járnak, két hetet voltak itthon betegszabin.
Azt hiszem, így csak szösszeneteket fogok írni, gépről pedig bővebben.

2015

Rég voltam már itt, évet is váltottunk :-) Boldog új évet minden kedves olvasómnak!!!

Nagy nap a mai (is), hiszen mától Merse ovis lett. Az elmúlt három hétben szinte itthon voltak, mert már a téli szünet előtt lebetegedett Bendegúz, aztán Merse is, majd Bercel is. Csongi pedig szabin volt. Nehéz is volt a korai kelés, meg a reggelizés, meg aztán az úton is voltak kifogások, de végül a csoportszobába ügyesen bementek, majd Bendegúz elkezdte mutogatni, mi, merre, hol található. Kíváncsi vagyok, mit mesélnek majd délután. Végülis várta már, igaz, a téli szünetben azt mondta, hogy nem akar menni se oviba, se bölcsibe, szóval jól érezte magát itthon.
A karácsony is eltelt, mivel köhögősek voltak, Berci antibiotikumot is kapott, mert ráment a fülére a gyulladás, ezért karácsonykor csak egy-egy napra mentünk. Igaz, így is négy napot otthon voltunk, de a szűk családot körbe tudtuk látogatni. Mikor visszajöttünk, akkor kapták el a mi ajándékainkat a fiúk. Bár nagyon gondolkoztunk rajta, hogy megkapják-e? Eleven gyerekek, ha szépen akarom írni (nem írhatom, hogy rosszak, mert van náluk rosszabb gyerkőc is, csak néha már fárasztóak). Mindenhol hozott valamit a Jézuska, nagyon örültek minden játéknak. Azóta is társasozunk, vonatos duplózunk és még sorolhatnám.
A szilvesztert Marciéknál töltöttük, tavaly lebetegedtek a fiúk, így nem találkoztunk, de most bepótoltuk. A fiúk és Zsuzsi hajnal egyig bírták talpon. Volt egyszer egy kis holtpont, de utána jobban felpörögtek. Mi meg már álmosodtunk, hiába na, öregszünk. Reggel se hagytak sokáig aludni, bár ők szinte egyből elaludtak az autóban, nekünk csak kettő után sikerült ágyba bújni és fél 9-kor már ébredtünk.
Megint elkönyveltük, hogy eltelt egy év.