Nagy nap a mai (is), hiszen mától Merse ovis lett. Az elmúlt három hétben szinte itthon voltak, mert már a téli szünet előtt lebetegedett Bendegúz, aztán Merse is, majd Bercel is. Csongi pedig szabin volt. Nehéz is volt a korai kelés, meg a reggelizés, meg aztán az úton is voltak kifogások, de végül a csoportszobába ügyesen bementek, majd Bendegúz elkezdte mutogatni, mi, merre, hol található. Kíváncsi vagyok, mit mesélnek majd délután. Végülis várta már, igaz, a téli szünetben azt mondta, hogy nem akar menni se oviba, se bölcsibe, szóval jól érezte magát itthon.
A karácsony is eltelt, mivel köhögősek voltak, Berci antibiotikumot is kapott, mert ráment a fülére a gyulladás, ezért karácsonykor csak egy-egy napra mentünk. Igaz, így is négy napot otthon voltunk, de a szűk családot körbe tudtuk látogatni. Mikor visszajöttünk, akkor kapták el a mi ajándékainkat a fiúk. Bár nagyon gondolkoztunk rajta, hogy megkapják-e? Eleven gyerekek, ha szépen akarom írni (nem írhatom, hogy rosszak, mert van náluk rosszabb gyerkőc is, csak néha már fárasztóak). Mindenhol hozott valamit a Jézuska, nagyon örültek minden játéknak. Azóta is társasozunk, vonatos duplózunk és még sorolhatnám.
A szilvesztert Marciéknál töltöttük, tavaly lebetegedtek a fiúk, így nem találkoztunk, de most bepótoltuk. A fiúk és Zsuzsi hajnal egyig bírták talpon. Volt egyszer egy kis holtpont, de utána jobban felpörögtek. Mi meg már álmosodtunk, hiába na, öregszünk. Reggel se hagytak sokáig aludni, bár ők szinte egyből elaludtak az autóban, nekünk csak kettő után sikerült ágyba bújni és fél 9-kor már ébredtünk.
Megint elkönyveltük, hogy eltelt egy év.
