Búcsú

Na, nem én búcsúzok a blogolástól, hanem a hétvégéről
akartam írni, mivel búcsúban voltunk. Mentünk a vajdasági rokonokhoz, még
szombat reggel. Megbeszéltük Csongival, hogy korán indulunk, hátha Bende is
visszaalszik az autóban és így is lett. Hajnal öt után szopizott még, én meg
nem feküdtem vissza aludni, bár ¾ 6-ra volt állítva az óra. Aztán Bende is úgy
döntött (meg Csongi is), hogy fél hatkor ébresztő van, így lepakoltunk az
autóba és fél hétkor már indultunk is. Vagyis addigra már túl voltunk a
tankoláson és mentünk az autópályára. És szerencsére a határon is alig voltak,
így nyolc előtt pár perccel már a célállomásnál is voltunk. Bende egyből
odament a déditatához, volt szeretgetés, majd állatok nézegetése (birkák,
tehén, kutya, macska), meg szedtünk szőlőt, reggeliztünk és ismerkedtünk a
falusi élettel. Itt épp a szalmabála tetején randalírozik: 

"Karddal" a kezében:

Illetve meglátogattuk Csongi nagybátyjáékat is, ott is volt
játék, beszélgetés, meg egy kis talicskázás:

Bende Bogyó mindenkit levett a lábáról, mondjuk nagyon
közvetlen volt, nem volt sírás sehol, eljátszott a játékokkal, a rokonokkal. Az
alvás is viszonylag jó volt, szombat este ugyan ébredt kétszer, de este 10-től
hajnal négyig aludt. Na, ezt másnapra nem mondhatom, vagyis a könnyű elalvást,
mert kb. fél óra alvás után volt egy kb. egy órás sírás. És sehogy sem sikerült
megvigasztalni. Nem kellett neki a cici sem, a ringatás sem, így már mosdattuk
a végén. Aztán ivott egy keveset és végül bealudt hajnalig.

Vasárnap volt a faluban a búcsú, kirakodóvásárral. Bende
„összeszedte” a búcsú fiára valót, meg mi is elvittük a maradék dinárunkat és
ebéd után belevetettük magunkat a forgatagba. Az első állomás már a forgó volt,
ahol Bendét be is fizettük egy körre. Nagyon tetszett neki, tekerte a kormányt,
vigyorgott.

Aztán elindultunk és bár elég nehezen haladtunk előre, mert
minden labdánál meg kellett állni, meg játékot megnézni, így vettünk egy autót,
hogy elfoglalja magát. Meg aztán még egy traktort is, meg még egyet, meg még
kapott kabátot is, meg mellényt is, meg könyveket is. Az utolsó fillérig
elköltöttük a pénzünket, de ez erre volt szánva. Főleg úgy, hogy mi már két éve
tartogattuk a dinárt itthon. Most legalább feltöltöttük a játék készletet, mert
szó, mi szó, mi nem nagyon vettünk neki játékot. Szinte mindet ajándékba kapta.

Mi tegnap jöttünk el a rokonoktól, az ebéd utáni alvásra
időzítettük a visszautat és olyan fáradt volt, hogy szinte a határon sem ébredt
fel. Sőt, ha még mentünk volna egy fél órát, szerintem azt is átaludta volna,
viszont időben hazaértünk (autópályán másfél óra határátkeléssel együtt, ha a
szüleinkhez megyünk, az kb. két órás út és határon belül vagyunk), így a kocsi
leállására ő is felébredt. Még bevásároltunk egy hiperben és jöttünk haza.

Szóval jól sikerült a hétvégénk, legközelebb valószínűleg
karácsonykor megyünk ki, de akkor is 2-3 napra szándékozunk.

És még két kép, még múlt hétről, az egyiken pörgeti a motor kerekét:

A másikon pedig szórja rá a homokot: 

A motorozás még nem megy, vagy legalábbis nem nagyon tudja még lökni magát, így vagy tologatni szokta, vagy pörgeti a kerekét, vagy kitalál más egyéb játékot, mint a homokszórás. Sosem unatkozunk...

Telnek a napok

Ma megint voltunk mondókázni a könyvtárba. Bende egyre
ügyesebb, bár le kell írjam, itthon is gyakorolunk. Ma meg is jegyezte Ildikó
(aki tartja a foglalkozást), hogy milyen ügyesen énekel Bende is, mert hát
ahogy énekeltük a „Pál, Kata, Pétert”, Bende is dúdolászott. Ez a nyújtózkodós
éneklés és hát reggelente itthon is énekeljük. Meg a csip-csip csókánál is tartja
a kezét, aztán hessegeti a tyúkokat. Aztán van olyan is, ahol a végén az orrát
kell megcsavargatni, na azt is tudja már. És egyre jobban feloldódik a többi
gyerek között. 

Mivel ilyen szép időnk van, minden nap megyünk valamerre.
Általában megvárjuk Csongit és aztán kerekezünk a városban. A belvárosban van a
0 km kő, ahol a gyerekek nagyon szeretnek csúzdázni. Ez az egyik úticél. Kedden
Alízkánál voltunk és azóta is minden nap (szinte) találkozunk velük a
belvárosban. Ma Katáékkal futottunk össze, így barátnőkből nincs hiány. Tegnap
még elintéztünk valamit ebéd előtt, akkor is bicikliztünk. Ma pedig a piacra
mentünk ki, igaz ide autóval, mert sietni kellett vissza, hogy aztán fel
tudjunk kerekezni a könyvtárba. A belvárosba már nem akartam kocsival menni és
fizetni parkoló díjat, szép időnk volt, mentünk kerékpárral. De ma ismét
megyünk délután, mert Csongi biciklije tönkrement a múltkor és ma elvisszük egy
szerelőhöz. De ide is két keréken megyünk (még szerencse, hogy van egy harmadik
bicónk). És holnapra is tervezem a kerekezést.

Tegnapi kép, vártuk Csongit a cégnél:

 Szombaton pedig megyünk a vajdasági rokonokhoz. Három napot
leszünk ott, majd csak hétfőn jövünk haza. Vasárnap búcsú lesz, így megyünk
búcsúba is. Kíváncsi leszek, milyen lesz az éjszakánk, mert most sorozatosan
rosszul alszik Bende. Minimum háromszor ébred, de ennek már örülök, mert volt
olyan, hogy ötször-hatszor is felébredt. Ráadásul, ha elkezdi a sírást, akkor
úgy belejön, hogy alig lehet visszaaltatni. A hetedik foga kibújt, de nagyon
tömködi a kezét a szájába. Viszont nem látom, hogy bújna a következő foga.
Mondjuk ettől függetlenül még fájhat neki. Amúgy más gondunk nincs. Már
mindenből kigyógyult, a taknyosság is elmúlt, szóval az egészsége rendben van. Remélem
így is marad. 

Napközben már csak egyszer alszik, ebéd után. Sajnos itt is
felébred egyszer-kétszer és ha nem altatom vissza, akkor csak egy órát aludna.
De általában visszaalszik és így megvan a napközbeni 1,5-2 óra alvása is.
Örülnék, ha lenne egy jó alvó gyerekünk, de úgy néz ki, ezt a „részét” tőlem
örökölte Bogyó.

És még egy videó, "hogy beszélnek az állatok?":

Külön éjszaka

Hát ez volt az első különszobában töltött éjszakánk
Bendétől. Ki akartam már próbálni, hogy hogyan reagálhat arra, ha nem vagyunk
közvetlen mellette éjszaka és hátha kevesebbszer ébred, de (eddig) nem jött be.
Mondjuk most megbeszéltük, hogy Csongi ébred hozzá és próbálja visszaaltatni,
hátha neki könnyebb, mivel nem érzi rajta az „anyaszagot” (anyatej). Meg
hétvége is van, nem kell korán ébredni és hát valljuk be, nálunk éjszaka nem
csak egyszeri ébredés van. Szóval az esti fürdés, szopizás után hamar bealudt,
de két óra múlva már jelentkezett. Egy kicsit vártunk, had nyöszörögjön, de
végül el kellett ringatni a senekét. Aztán még ébredt egyszer, végül hajnal
kettő előtt szopizott. Én még egyszer ébredtem hozzá, végül Csongi ment át hat
után és át is hozta a nagyszobába, ahol megvolt a reggeli szopi. Hát nem
mondom, volt már jobb éjszakánk is, amikor csak kétszer ébredt. No, meg az ágy
is kisebb a nagyszobába, ezért kényelmetlenebb is volt benne az alvás. Ma pedig
vendégünk jön, itt is alszik, így ma ismét visszaszorulunk a kisszobába. De nem
adjuk fel, fogunk még próbálkozni. Mondjuk azt még leírom, hogy most ebéd előtt
aludt 40 percet és sírva ébredt, nem is lehetett már visszaaltatni, tehát vagy
a hetedik foga zavarja ennyire, vagy bújna a nyolcadik, amit még nem találok…

Tegnap vettünk sütnivaló tököt és ki is sütöttem gyorsan,
izibe. Hát még télen kapott a hozzátáplálás kezdetén Bogyó, már akkor is
szerette és úgy veszem észre, hogy legalább rajtam kívül lesz, aki szeretni
fogja ezután is. Ízlett neki, mára már el is fog fogyni szerintem. Amúgy ezt
azért írom le, mert volt olyan étel, amit idén tavasszal még vígan megevett, de
mostanra nem lehet beletuszkolni. Kezd válogatós lenni. No és a tojásos ételek
se jönnek be neki, a palacsinta egyáltalán nem, de ma reggelire bundáskenyér
volt, hát ebből sem evett. Meg a múltkori rántottából sem. Viszont főztem már
neki tejberizst és az nagyon ízlik neki. De a tejbegríz már nem.

És egy újabb „kedvence” lett. Vagyis inkább az első kedvenc
mese ez? Amikor nézzük a minimaxot és megy a Bob a mester című mese, hát nem
lehet elvontatni a tv elől. Mondjuk ha mesézünk, akkor általában a minimaxot
kapcsoljuk be, ott legalább értelmes mesék vannak, nem agresszívek. És hát
örülök, hogy talált egy nekivaló mesét. Jelenleg kutatom az interneten az
ilyenfajta játékokat, hátha találunk valami értelmeset. Most viszont elmegyünk
ebédelni.

Hetedik fog

Ma megint mentünk a mondókás napra a könyvtárba. Bende egyre
ügyesebb, ahogy beérünk a terembe, már megy a kialakított (székekből) kör alakú
terep közepére és nézi a többi gyereket. Illetve velünk együtt mondókázik. Ezt úgy
kell érteni, hogy már kezdi azt csinálni, amit mi. Ha nyújtózkodni kell, akkor
nyújtózkodik (bár ezt minden reggel eljátsszuk ébredés után), a csip-csip
csókánál már ő is hessegeti a tyúkokat. Mondjuk ezek a mondókázások úgy néznek
ki, hogy együtt kellene csinálni a gyerekekkel, de hát valamikor önállósítják
magukat és inkább szétnéznek a teremben, minthogy velünk együtt játszanak. De
ha megmarad a senekén Bogyó is, akkor kiveszi a részét ő is. Örülök, hogy
sikerült ezt a foglalkozást találni és szerintem állandó tagok leszünk, ismét
jelentkeztünk már a jövőheti foglalkozásra is. 

Voltunk Marcell barátunknál csütörtökön. A nyáron kicsit
elhanyagoltuk egymást, de hátha most az őszi napokon visszatérünk legalább a
pénteki focis napokon a látogatásokra. Marci már hatalmasat nőtt, nem sok
különbség van már a két fiú között, talán annyi, hogy Bende már ugye sétál
össze-vissza, Marci pedig még csak most kezd felkapaszkodni itt-ott. Hát
próbáltam őket fényképezni, de nem nagyon sikerült, mert mindig mozgott valamelyik.
Azért egy párat hozok. Megy a "harc" az autóért:

Meg a kergetőzés:

És a jókedv:

Valamelyik nap volt ez a vidám ébredés:

És tegnap dolgunk volt a városban is, mivel esett az eső,
autóval indultunk el, de útközben elmentünk megnézni Csongit focizás közben. A
kis szurkoló a lelátón:

Előkerült a Füleses köntös is, egy kicsit nagy, de lekerült
a polcról, mert ha októbertől megyünk úszni, akkor legalább tudunk mit adni
Bendére:

Ez pedig homályos lett, mert egy kis örökmozgónk van, nem
lehetett lefényképezni:

És mostmár úgy néz ki, hogy bújik a hetedik fogacska, az
alsó bal kettes. Mintha már áttörte volna az ínyét, de hát csak akkor tudjuk
megnézni, ha sír, mert egyébként mutatja a fogát, de úgy, hogy a nyelve is kint
van. Megtapogattam és érzem a recét. Talán ezért ébredt ma éjszaka kb. ötször?
Mert tegnap pedig egy nagyon jó éjszakánk volt, csak kétszer ébredt. De már nem
lepődök meg semmin...

14 hónap

Rég voltam (szaladnak a napok), de most pótolok. Hol is
kezdjem? Na, ahogy jön. Hétvégén hazamentünk a szüleinkhez. Már szerdától
Csongi is itthon volt, vakbél gyanúval. Öt éve dolgozik ennél a cégnél (első
munkahely ráadásul) és most  jött el
először betegszabadságra. Volt laborba, vérvételen, vizsgálaton, diétára fogták
és már javult is az állapota. Mivel a pénteket is itthon töltötte, úgy intéztük
a hazautazást, hogy a délutáni alvásidő akkora essen. Már két hete ebéd után
van a nappali alvás, így el is indultunk. Nem mondom, hogy végig aludta az utat
Bende, mert a vége felé már fent volt, de a nagy részét legalább átaludta.
Visszafele is úgy időzítettünk, hogy az alvásidő beleférjen, mert a majdnem két
órás utat nem nagyon tudja végigülni egy helyben. Amúgy tegnap már korábban
feküdt, mert láttam, hogy álmos, megkérdeztem, hogy mész aludni? És mutatott a
kiságyra, így már ebéd előtt, 11-kor a kiságyban aludt, egészen fél egyig. De
aztán délután bírta, sőt, voltak vacsoravendégeink és egy kicsit késett a
fürdetés és szopi is, így este kilenckor aludt el. Ma viszont kidőlt már
kilenckor (másfél órát aludt) és most kezdi a második alvását. Ennyi belefér.

Na, jól elkanyarodtam, de ha már az alvásnál tartunk, hát
leírom, hogy volt jó pár nap, amikor csak kétszer ébredt éjszaka, aztán most
pár napja megint vagy 4-5 alkalommal ébred. De látom, hogy jön a hetedik foga
(talán ezért?). Ezt is úgy vettem észre, hogy tegnap lerántotta magára a
muffinsütőt, meg serpenyőt és persze volt üvöltés rendesen én meg gyors
átnéztem, hogy mit vágott be a fején kívül és látom, hogy alul a bal kettesnél
van egy kis duzzanat és egy kis pötty, amit hamarosan át fog törni a fogacska.
Viszont a rágófognál még mindig ott van a két pötty, ami még nem tört át, pedig
azt hittem, hogy az lesz a következő foga. Így viszont jönnek szépen sorban.
Már „ideje” is lesz, mert az első kettő (alul) 7 hónaposan, a másik kettő
(felül) 9 hónaposan, a mellett levő kettő 12 hónaposan bújt ki, hát most
töltötte a 14 hónapot, ezért gondoltam, hogy „jönnie kell”. Bár én megvagyok e
nélkül is, mert néha még szopizáskor érzem.

Még mindig szopizunk, fürdés utáni vacsi még mindig az
anyatej (bár előtte van szilárd kaja is), aztán éjszaka meg ahogy ébred. Volt
egy hét (mint írtam), amikor csak kétszer ébredt, sőt, este 11-től hajnal ötig
hagyott aludni. Aztán most megint visszatért az összevissza ébredés, mára
virradóra ébredt éjfél előtt, majd fél kettőkor és kettőkor is, de akkor csak
simiztem, végül hat előtt még volt egy szopi és fél hétkor ébredtünk is.

Újdonság: nincs sok változás, bohóckodik, fut-szalad a
lakásban, lépcsőzik le és fel (nem lehet ám csak úgy ölben fel-levinni, ő már
lépcsőzik, mint a nagyok), azt eszik, amit mi és azt inná, amit mi. Így már
kóstolta a bubis vizeket is, amik ízesítve vannak, hát van egy arca utána, de
hát kíváncsi rá, hogy mit is iszunk. A víz mellett próbálkoztam a teával is, de
nem igazán akarja elfogadni, csak azt, amit mi iszunk. Persze az övét is
cukroztam, de az itatóból nem olyan, így a mi bögrénkből iszik. A végén meg már
játszik és lökdösi ki a nyelvével a vizet a pólójára. A levest kanalazza,
vagyis az „alkatrészeket”, mert a lével azért még gondok vannak. De íme a
bizonyíték, jó kis zöldséglevest készítettem, amit így lapátolt:

Szavakat még nem mond, de tudja utánozni a kutyát (már
mióta), a macskát, a békát, a kacsát (bár ezt visszafele mondja: páh), a
tehenet. Próbálkozunk a malaccal is, a tyúkkal-kakassal, a járműhangok nagyon
mennek (motor, autó, traktor, busz), az apa az „ap”, az anyát is fel lehet
ismerni, de inkább csak „a” vagyok. Néha mondja, hogy baba, mama. És ha valamit
szeretne, akkor fogja az ujjunkat és odavezet, még akkor is, ha nekem csak 5
cm-re van. A könyvben is mutogatja az állatokat, fogja az ujjam és odarakja, én
meg utánzom őket, ő meg bólogat. Csudapofa ám. Aztán a nem szabadot is tudja,
csak nem alkalmazza, rázza a fejét és mutatja, hogy nem, de azért csinálja.
Ilyenkor jön a kérdésem: hogy melyik részét nem érted (a nem szabadnak)?

A balatoni kirándulás óta vannak kisebb „gondok”, kezdődött
a hányással, lázzal, hasmenéssel, most meg már két hete folyamatosan szipog. A
porszívó a hálószoba alkatrésze lett, de mára már ott tartunk, hogy ezt is meg
tudom kérdezni „szívjuk az orrod?” És ő bólogat és indulhat is az orrszívás. Nem
mindig tűri, de aztán rájön, hogy az ő érdeke is. Kapja a vasat, folsavat,
c-vitamint, normafloret és elkezdtük adni a d-vitamint is, mert igencsak elbújt
a napocska. Amit mára megcáfolt, mert ragyogóan süt jelenleg is és tegnap is
nagyon jót játszottunk az udvaron. Ma meg már voltunk a játszin is, de még majd megyünk az udvarra is.  

És akkor képek is lesznek, kezdem a múltkori bevásárlásról. Egy hiperben a pénzelnyelős
autóval, bár nekünk még ez is nagyon jó móka, hogy csak úgy ülhet benne, verdás
"villámmekvinnel":

És a könyvtárban a mondókás napra már „bérletünk van”. Most
szombaton lesz, amikor az apukák is tudnak jönni, bár most Csongi dolgozni fog,
így ketten megyünk. Ott szoktunk találkozni egy ismerősünkkel, meg a lányukkal,
Alízkával. Nagyon aranyosak együtt a gyerkőcök, már Bende hagyja
„körberajongani” magát, illetve hagyja, hogy puszit adjon neki Alízka. Bende
meg a maga módján szeretgeti, ölelgeti és integet, meg puszit küld. És a bizonyíték, Alízka puszit ad:

A múlthéten kipróbáltuk a hintát, ami az udvarban található,
két kis szomszéd kislány szokta használni leginkább, de szerintem mi is
hamarosan birtokba vesszük, bár ez még kicsit nagy neki és nem is olyan
biztonságos, mint ami a vadasparknál van:  

És egy kép még a kanalazásról, bár a videót már belinkeltem (de a kis pofija olyan édes):
 

Meg a mai tévézésről, megy a minimax (leginkább, ha
tévézünk):

És akkor még egy friss kép, a mai homokozásról. Csak mi voltunk a játszin ebéd után, délután gondolom már osztozkodni kell a játékokon: 

Még csúzdázott és hintázott sokat, meg aztán körbetoltuk a babakocsit a füves részen és végül hazatoltuk a babakocsit. A legújabb dolog, hogy ő tolja a babakocsit, ritkán ül már csak benne. Egy biztonsági tartalék, hogy visszük, mert ha fárad, akkor kényelmesebb tolni, mint fogni a senekét. Amúgy a múltkor gyalog indultunk el a boltba és hát volt olyan rész, ahol nem volt hajlandó tovább jönni, vagy nagyon pancsolni akart és akkor felvettem. De azért haladunk már ezzel is...

Szeptember

Hát itt az ősz, nagyon úgy néz ki. Jó is, meg nem is. Már
este fél nyolckor sötétedik, lassan órát állítunk és a kabátokat is elő kell
venni. Ismét várhatjuk a karácsonyt, az újévet, aztán a tavaszt… Még mindig
furcsa, hogy több mint egy hete még kánikula volt, aztán mostanában meg azon
gondolkozom, hogy mit vegyünk fel, ha kimegyünk a lakásból. Mi még nem
indítottuk el a fűtést, 22 fok van (télen se lesz több, sőt, valószínűleg ismét
20,5-21 fok körül lesz, mint tavaly), csak a hősugárzó megy fürdés után, hogy a
szobában ne legyen olyan hideg. 

Aztán úgy néz ki, hogy sikerült áttérni a napi egy alvásra.
Nem mondom, hogy könnyű délelőtt vele, de talán kezdi megszokni, hogy ebéd után
alszik már. Múlthét csütörtök óta megy így, lassan egy hete. Előtte is ment,
mikor a szülőknél voltunk, csak aztán hazakerültünk és volt a kis levertsége is
(hányás-hasmenés-láz) és volt, hogy többet aludt napközben, mint ahogy fent
volt. De most egy rendszert próbálok kialakítani e téren is. Igaz, ma fél hét
körül ébredt és féltem, hogy el fog fáradni, de szerencsére kibírta ebédig.
Játszottunk, főzőcskéztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A főzőcskézést
viszont variálnom kell, most reggeli közben készültem elő az ebédre (rakott
padlizsán), mert ha akkor állok a tűzhely mellett, amikor ő játszani akar,
akkor megy a hiszti. És tudom, hogy rá kell szoktassam erre is, de azért még
többnyire inkább játszunk együtt, mint hagyjam őt egyedül játszani. Eljön annak
is az ideje. És végülis megoldottam így is a főzés kérdést. Holnap pizza lesz,
amellett se kell sokat állni, viszont csütörtökön megyünk a könyvtárba megint,
meglátjuk még, hogy mi lesz az ebéd. Na, de hozok pár képet is, meg videót.

Ez a kép akkor készült, amikor a hányásos időszaka volt, a
földön leterített pléden aludtak este, aztán másnap nappal is (és azért hoztam
ezt a képet, mert mostanában így alszik):

És tegnap így kiterült:

És egy kép a sétálásról, mivel már olyan magabiztosan megy
(és szalad is néha), hogy nem kell feltartania a kezét egyensúlyozáshoz:

Hétvégén csináltunk pár programot, megmásztuk a
vízmű-dombot, amit még 36 hetes pocaklakóval (és azóta sem) tettem meg. Nos,
egy kicsit elfáradt és visszafele így megszerette az apját:

Az ottani játszótéren és háttérben a vízmű-domb, amit
felfele az oldalán másztunk meg, lefele a betonozott úton:

De még ezelőtt gokartozni voltunk. Mind a ketten egyszerre
mentünk Csongival, addig egy ismerős barátunk vigyázott Bendére. Hát én már két
éve nem gokartoztam, de nagyon jó volt. És annyira nem is maradtam alul, ha azt
nézzük, hogy mindenki fiú volt előttem (a lányok között az első lettem). Aztán
én is egy perc alatt „futottam” a köröket és a legnagyobb sebességem 62 volt,
míg a fiúké 67. Tehát nincs okom panaszra, de remélem jövőre azért jobb leszek.

És még a garázsban ügyködtünk is egy kicsit, nem sokat. Amíg
Csongi szerelt, addig mi sétáltunk az udvarban. És egy kis csínytevés is
belefért.

„Csak ne figyelne így anya, egyből kiszórnám a földet a
cserépből!”

Egy pillanat volt az egész…

Ezután (a lakásban már) olyan mohón kezdte el enni a
barackot, mint aki nem kapott egész nap kaját. Pedig igen. És mostanában már
nem lehet csak úgy szeletelve adni a gyümölcsöt, egészben kéri és így eszi:

Ez pedig tegnap készült, a barack most nagyon menő nála:

És egy mai csínytevés. Mindent pakolászik, egyik helyről a
másikra. Most a sláger az, hogy a negro-s cukrokat pakolássza ki, a
tolltartóból a ceruzákat és az asztalról a gyümölcsöket. Olyan szépen megfoja
és adogatja a kezembe. Itt épp a negrokat pakolászta (alig bírtam lefényképezni, úgy járt a keze):

Jó lenne elrakni pár dolgot télire (gyümölcsre gondoltam),
de idén nem sikerült, csak töklekvárt főzni, ami már el is fogyott. Na,
meglátjuk.

És két videó, tegnapról, ahogy hintázott. Nagyon tetszett
neki a mókázás:

És ahogy lovacskázott. Imádja ezt is és az otthoni
hintaszékét. Igazi nagyfiú már, ő maga hajtja:

Pár nap

Elkezdem írni az összefoglalót, ami velünk történt ebben a pár napban. A szombati baba-mama-papa mondókás foglalkozásról írtam. Azóta már voltunk ismét egy foglalkozáson, tegnap. Nagyon jól elvoltunk, Bendének és nekem is tetszett. Az idő is szép volt, így bicóval mentünk fel. Ott volt Kata és Alízka barátnőnk is (meg anyukájuk), meg még jó pár gyerkőc. Úgy néz ki, hogy ez lesz a heti könyvtáros napunk, mert akkor lesznek többnyire ezek a foglalkozások (kivéve, amikor szombaton lesz, akkor remélhetőleg hármasban indulunk neki). Már jövőhétre is feliratkoztunk. 

Itt játszott a sok gyerek a foglalkozás után, aztán mindenki elment haza, így szinte csak mi maradtunk:

Múlt hét szombaton estére volt egy kis láza Bendének, illetve vasárnap nagyon nem volt jól, egész nap nyűglődött, ha fent volt, illetve elég sokat aludt. Amikor játszottunk, akkor pedig csak kevés ideig bírtuk a figyelmét fenntartani. Váltogatva kapta a nurofent, a germicid-c-t és panadol babyt. Azt gondoltam, hogy vasárnap éjszakára kiheverte a lázasságot, de sajnos hétfőn este is felment neki, attól függetlenül, hogy egész nap jól elvolt és nem volt még hőemelkedése sem. Hétfőn vittük el a vizelet- és vérvételre. Nem mondom, hogy nagyon jól aludtunk, mert kelt többször is éjszaka (azóta is). Aztán reggel el is aludtunk, pedig korán hétkor már a labornál szerettem volna lenni. Kértem Csongit, hogy a vérvételre jöjjön velünk, mert ezt tudom, hogy fáj Bendének (míg az ultrahang azért nem fájdalmas), ezért is szerettünk volna időben odaérni. De elaludtunk és hét után ültünk az autóba. Kb. egy óra várakozás után sikerült is bekerülnünk, szerencsére vizeletet tudtunk mi is venni tőle, így „csak” vért vettek. Hát volt sírás, de végülis ügyes volt. Hétfőn napközben már az étvágya is megjött, mert azt elfelejtettem írni, de hétvégén nem sokat evett (és visszatértünk a nappali szopizásokra is, mert örültem, hogy legalább azt elfogadja). Vasárnap pedig csak almás-kekszet evett egész nap (meg szopizott), de hétfőn reggelikor már láttam rajta, hogy talán kiheverte a hányás-hasmenés-lázas időszakot. Este pedig olyan jól bevacsizott, hogy csak lestünk. Két szelet májas kenyeret is bevágott. Nos, kedden viszont megint étvágytalan volt. Elmentünk reggel a labor eredményért, úgy láttam rajta, hogy rendben van, bár a vastartalma alacsony, de hát a napokban el is hagytuk a maltofer adását, mivel ha van valami fertőzése, akkor az rontana ilyenkor a helyzetén. Viszont mivel ismét belázasodott (előző este), ezért az eredménnyel együtt lementünk délután a dokihoz. Van valamilyen fertőzése, amire nem írt fel a doki antibiotikumot, hátha az immunrendszere elbánik vele. Szerencsére (úgy néz ki), így is lett.  Valószínűleg a balcsiban kapott el valamit, ami ugye hányást is eredményezett, meg egy kis hasmenést, aztán lázat. Aztán én észrevettem, hogy mintha jönne egy rágófoga, amire persze nem is számoltunk (mert nem is az következne). Az ínyén van két fehér pötty. Nem igazán engedte megmutatni a dokinak, aki aftára gyanakodott, de az hólyagos lenne és ez nem úgy néz ki. Most próbálom figyelni, hogy alakul ez a pötty, jön-e a foga, vagy mi lesz ebből, de mivel csak akkor tudom jobban szemügyre venni, amikor sír, hát nincs könnyű dolgom. Ma reggelre pedig olyan rosszul aludtunk, hogy tényleg azt gondolnám, hogy a rágófoga gyötri. Többször ébredt sírva, nehezen lehetett megnyugtatni, csak kézben aludt el, illetve köztünk, ha bekerült a kiságyba, egyből felsírt, így nem sokat aludtunk. És hogy ne legyen elég, napközben is nyűgös volt, de nem aludt délelőtt, így most alszik. Én meg pótolom a hiányosságaimat. Folytatom is.

Szerdán voltunk az ultrahangon is, először biciklivel akartam menni, de olyan erős szél fújt, hogy inkább autóba ültünk. Időben ott voltunk, mert 9-től van ultrahang, persze a doki késett és majdnem tíz előtt kerültünk be. Csökkent a bal veséjén a tágulat, 10 mm jelenleg. Ezután mentünk a főorvoshoz a nephrológiára, ahol megvizsgálta, majd megállapodtunk abban, hogy december 8-án megyünk a következő uh-ra. Ha addig nem lesz lázas, akkor nem is kell vinni vizeletet. És hogy időben indultunk, végül három órát odavoltunk. Szinte ebédre értünk haza. Még aznap délután elmentünk egy-két boltba, mert szeretnénk a konyhát is befejezni, ezért szétnéztünk csempeügyben és vettünk is. Majd kb. két hét múlva tud jönni a burkolós srác, így már csak a felsőszekrény és a szekrényajtók fognak hiányozni a konyhából. Tegnap pedig ugye voltunk a könyvtárban (kilenc előtt gyors megfőztem a frankfurti levest, ami ki is hűlt délre, pont enni lehetett), majd délután még én leszaladtam a gyerekdokihoz és megbeszéltem vele az eredményeket, illetve megbeszéltük, hogy a 15 hós oltásra mikor kell mennünk. Hát jó, hogy megint jön a hétvége is Csongi is itthon lesz, mert néha fárasztó tud lenni Bende is. Főleg, mikor nem tudom, hogy mi baja lehet és csak nyűglődik és én sem haladok a dolgommal, de hát végülis azért vagyok itthon. Bár jobb lenne, ha legalább az éjszakáink pihentebbek lennének….

A múltkor átpakoltam a ruháit és keresgéltem melegebb holmikat, ha már ilyen gyorsan és hirtelen beköszöntött az ősz, csini sapiban (amit tesóm és én hordtunk még anno): 

Van még pár ruha, ami hiányzik (mint pl. őszi kabát, ami megvédené a széltől), de ezeket most hajkurászom. És egy zártabb cipő is jó lenne, ezért még szétnézek egy kicsit ezügyben is. És egy bónuszkép, Alízkával a pénteki apás fociról (milyen furcsa, hogy egy hete elég volt a trikó és rövidgatyó, ma meg már igencsak fel kell öltöznünk):