Szeptember

Hát itt az ősz, nagyon úgy néz ki. Jó is, meg nem is. Már
este fél nyolckor sötétedik, lassan órát állítunk és a kabátokat is elő kell
venni. Ismét várhatjuk a karácsonyt, az újévet, aztán a tavaszt… Még mindig
furcsa, hogy több mint egy hete még kánikula volt, aztán mostanában meg azon
gondolkozom, hogy mit vegyünk fel, ha kimegyünk a lakásból. Mi még nem
indítottuk el a fűtést, 22 fok van (télen se lesz több, sőt, valószínűleg ismét
20,5-21 fok körül lesz, mint tavaly), csak a hősugárzó megy fürdés után, hogy a
szobában ne legyen olyan hideg. 

Aztán úgy néz ki, hogy sikerült áttérni a napi egy alvásra.
Nem mondom, hogy könnyű délelőtt vele, de talán kezdi megszokni, hogy ebéd után
alszik már. Múlthét csütörtök óta megy így, lassan egy hete. Előtte is ment,
mikor a szülőknél voltunk, csak aztán hazakerültünk és volt a kis levertsége is
(hányás-hasmenés-láz) és volt, hogy többet aludt napközben, mint ahogy fent
volt. De most egy rendszert próbálok kialakítani e téren is. Igaz, ma fél hét
körül ébredt és féltem, hogy el fog fáradni, de szerencsére kibírta ebédig.
Játszottunk, főzőcskéztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A főzőcskézést
viszont variálnom kell, most reggeli közben készültem elő az ebédre (rakott
padlizsán), mert ha akkor állok a tűzhely mellett, amikor ő játszani akar,
akkor megy a hiszti. És tudom, hogy rá kell szoktassam erre is, de azért még
többnyire inkább játszunk együtt, mint hagyjam őt egyedül játszani. Eljön annak
is az ideje. És végülis megoldottam így is a főzés kérdést. Holnap pizza lesz,
amellett se kell sokat állni, viszont csütörtökön megyünk a könyvtárba megint,
meglátjuk még, hogy mi lesz az ebéd. Na, de hozok pár képet is, meg videót.

Ez a kép akkor készült, amikor a hányásos időszaka volt, a
földön leterített pléden aludtak este, aztán másnap nappal is (és azért hoztam
ezt a képet, mert mostanában így alszik):

És tegnap így kiterült:

És egy kép a sétálásról, mivel már olyan magabiztosan megy
(és szalad is néha), hogy nem kell feltartania a kezét egyensúlyozáshoz:

Hétvégén csináltunk pár programot, megmásztuk a
vízmű-dombot, amit még 36 hetes pocaklakóval (és azóta sem) tettem meg. Nos,
egy kicsit elfáradt és visszafele így megszerette az apját:

Az ottani játszótéren és háttérben a vízmű-domb, amit
felfele az oldalán másztunk meg, lefele a betonozott úton:

De még ezelőtt gokartozni voltunk. Mind a ketten egyszerre
mentünk Csongival, addig egy ismerős barátunk vigyázott Bendére. Hát én már két
éve nem gokartoztam, de nagyon jó volt. És annyira nem is maradtam alul, ha azt
nézzük, hogy mindenki fiú volt előttem (a lányok között az első lettem). Aztán
én is egy perc alatt „futottam” a köröket és a legnagyobb sebességem 62 volt,
míg a fiúké 67. Tehát nincs okom panaszra, de remélem jövőre azért jobb leszek.

És még a garázsban ügyködtünk is egy kicsit, nem sokat. Amíg
Csongi szerelt, addig mi sétáltunk az udvarban. És egy kis csínytevés is
belefért.

„Csak ne figyelne így anya, egyből kiszórnám a földet a
cserépből!”

Egy pillanat volt az egész…

Ezután (a lakásban már) olyan mohón kezdte el enni a
barackot, mint aki nem kapott egész nap kaját. Pedig igen. És mostanában már
nem lehet csak úgy szeletelve adni a gyümölcsöt, egészben kéri és így eszi:

Ez pedig tegnap készült, a barack most nagyon menő nála:

És egy mai csínytevés. Mindent pakolászik, egyik helyről a
másikra. Most a sláger az, hogy a negro-s cukrokat pakolássza ki, a
tolltartóból a ceruzákat és az asztalról a gyümölcsöket. Olyan szépen megfoja
és adogatja a kezembe. Itt épp a negrokat pakolászta (alig bírtam lefényképezni, úgy járt a keze):

Jó lenne elrakni pár dolgot télire (gyümölcsre gondoltam),
de idén nem sikerült, csak töklekvárt főzni, ami már el is fogyott. Na,
meglátjuk.

És két videó, tegnapról, ahogy hintázott. Nagyon tetszett
neki a mókázás:

És ahogy lovacskázott. Imádja ezt is és az otthoni
hintaszékét. Igazi nagyfiú már, ő maga hajtja: