Búcsú

Na, nem én búcsúzok a blogolástól, hanem a hétvégéről
akartam írni, mivel búcsúban voltunk. Mentünk a vajdasági rokonokhoz, még
szombat reggel. Megbeszéltük Csongival, hogy korán indulunk, hátha Bende is
visszaalszik az autóban és így is lett. Hajnal öt után szopizott még, én meg
nem feküdtem vissza aludni, bár ¾ 6-ra volt állítva az óra. Aztán Bende is úgy
döntött (meg Csongi is), hogy fél hatkor ébresztő van, így lepakoltunk az
autóba és fél hétkor már indultunk is. Vagyis addigra már túl voltunk a
tankoláson és mentünk az autópályára. És szerencsére a határon is alig voltak,
így nyolc előtt pár perccel már a célállomásnál is voltunk. Bende egyből
odament a déditatához, volt szeretgetés, majd állatok nézegetése (birkák,
tehén, kutya, macska), meg szedtünk szőlőt, reggeliztünk és ismerkedtünk a
falusi élettel. Itt épp a szalmabála tetején randalírozik: 

"Karddal" a kezében:

Illetve meglátogattuk Csongi nagybátyjáékat is, ott is volt
játék, beszélgetés, meg egy kis talicskázás:

Bende Bogyó mindenkit levett a lábáról, mondjuk nagyon
közvetlen volt, nem volt sírás sehol, eljátszott a játékokkal, a rokonokkal. Az
alvás is viszonylag jó volt, szombat este ugyan ébredt kétszer, de este 10-től
hajnal négyig aludt. Na, ezt másnapra nem mondhatom, vagyis a könnyű elalvást,
mert kb. fél óra alvás után volt egy kb. egy órás sírás. És sehogy sem sikerült
megvigasztalni. Nem kellett neki a cici sem, a ringatás sem, így már mosdattuk
a végén. Aztán ivott egy keveset és végül bealudt hajnalig.

Vasárnap volt a faluban a búcsú, kirakodóvásárral. Bende
„összeszedte” a búcsú fiára valót, meg mi is elvittük a maradék dinárunkat és
ebéd után belevetettük magunkat a forgatagba. Az első állomás már a forgó volt,
ahol Bendét be is fizettük egy körre. Nagyon tetszett neki, tekerte a kormányt,
vigyorgott.

Aztán elindultunk és bár elég nehezen haladtunk előre, mert
minden labdánál meg kellett állni, meg játékot megnézni, így vettünk egy autót,
hogy elfoglalja magát. Meg aztán még egy traktort is, meg még egyet, meg még
kapott kabátot is, meg mellényt is, meg könyveket is. Az utolsó fillérig
elköltöttük a pénzünket, de ez erre volt szánva. Főleg úgy, hogy mi már két éve
tartogattuk a dinárt itthon. Most legalább feltöltöttük a játék készletet, mert
szó, mi szó, mi nem nagyon vettünk neki játékot. Szinte mindet ajándékba kapta.

Mi tegnap jöttünk el a rokonoktól, az ebéd utáni alvásra
időzítettük a visszautat és olyan fáradt volt, hogy szinte a határon sem ébredt
fel. Sőt, ha még mentünk volna egy fél órát, szerintem azt is átaludta volna,
viszont időben hazaértünk (autópályán másfél óra határátkeléssel együtt, ha a
szüleinkhez megyünk, az kb. két órás út és határon belül vagyunk), így a kocsi
leállására ő is felébredt. Még bevásároltunk egy hiperben és jöttünk haza.

Szóval jól sikerült a hétvégénk, legközelebb valószínűleg
karácsonykor megyünk ki, de akkor is 2-3 napra szándékozunk.

És még két kép, még múlt hétről, az egyiken pörgeti a motor kerekét:

A másikon pedig szórja rá a homokot: 

A motorozás még nem megy, vagy legalábbis nem nagyon tudja még lökni magát, így vagy tologatni szokta, vagy pörgeti a kerekét, vagy kitalál más egyéb játékot, mint a homokszórás. Sosem unatkozunk...