Van nekem egy kedves ismerősöm, akitől kaptam egy "pakli" babajelelős kártyát. És hát elkezdtük használni Mersével. No, meg Bendegúzzal is, mivel Ő már tudja, hogy mit szeretnék, így könnyebben meg is tanulja a jeleket.
Igazából már Bendével is jártunk jelelős foglalkozásra (a baba jelbeszédről itt olvashattok!), a könyvtárban a mondókázás az volt, hiszen a kezünkkel is beszéltünk, mondókáztunk. Most tudatosabban foglalkozok ezzel és próbálom Mersét megtanítani egy-két jelre. A lényege ugye az lenne, hogy amíg nem beszél, addig a jelekkel ki tudja fejezni magát. Ha sír, el tudja mondani, miért, ha enni-inni kér, akkor eljeleli. Egyenlőre két jelet tud már. Bár az első jelben nem voltam biztos, de mostanra, ha kérem, mutassa az anyát, akkor mutatja. Két hete kezdte ezt csinálni, amikor otthon voltunk a szülőknél. Mivel apukámnak nagyon tetszett, Ő is csinálta, Merse meg folytatta (de Memi kezdte). Akkor azt hittem, csak "hülyéskedik", de végül rájöttem, hogy csak utánzott. Mivel az anya jel úgy néz ki, hogy az állunkhoz rakjuk a nyitott tenyerünket, ezt próbálta leutánozni.
Tegnapelőtt meg megörültem, hogy tapsolt, de ez pedig a "még" jel lenne. Kérek még, játszunk még. Ezt úgy jeleljük, hogy a kezünket (az ujjainkat összeérintve) össze-összeütjük, mintha körmöst kapnánk. Hát nem teljesen utánozza ugyanúgy a jeleket, de kivehető azért:
És ma 9 hónapja, hogy már négyen vagyunk!
