Kánikula

Meleg van, nagyon meleg. A lakásban már 30 fok. Mondjuk még örülhetünk is neki, hogy csak ennyi. Zárószint, klíma nélkül. A kisszobában van csak redőny, a nagyban sötétítünk plédekkel, meg az erkélyen bambuszrolóval. Én nem nagyon bírom már, de ahogy hallom, másnál sem jobb a helyzet. Korán reggel megyünk le, meg este később. Napközben meg pancsolnak a fiúk a kádban:

Eddig nem fürödtek még együtt, de most kipróbáltam, nagyon élvezik a pancsolást a kádban. A kismedencéjükben már pancsolhattak.

Olyan jó testvérek, úgy szeretik egymást. Egyre jobb már a helyzet, Bendegúz keresi, ha lerakom (mint most is, anya, hova tetted Memit?), ha játszani kell, akkor megy a hülyéskedés, néha felveszi, ezt nem szeretem, de hát a nagy és ügyes bátyóka gondosan figyel az öcsikéjére. Azért vannak rosszabb pillanatai is Bendegúznak, néha nagyon ki tudja húzni a gyufát, de hát gyerek. Én meg a meleg miatt kicsit idegesebb vagyok és ingerültebb.

Most szombaton ismét megyünk a nagyikhoz, illetve még dédiékhez is, Oromhegyesre. Jó idő lesz, úgy néztem az időképen! Nem fogunk fázni. Lesz program is, rendesen. Ugye jön a dupla szülinap, Bendegúz három éves lesz, Csongi meg harminc. Jövőhéten szombaton tartunk egy kis baráti összejövetelt, kis sütögetéssel (pizza, kenyérlángos, grill, még kitaláljuk addig). És én még maradok egy hetet a fiúkkal ismét.

Ebben a hőségben sem tudok nagyon koncentrálni, mit is írjak, most alszik Merse, viszont Bendegúz mesét szeretne olvasni, úgyhogy megyek is. Majd a szülinap után jövök!