Utolsó bejegyzés

Mivel most még csend honol a lakásban, így gyorsan írok egy idei utolsó bejegyzést. Merse alszik, Csongi és Bendegúz még a dédiknél van. A lakás fel van porszívózva, már csak törölgetni kellene, ebédeltem, voltunk már lent sétálni is, a ruhák is megszáradtak, még vasalhatok és készen is vagyok azzal, amit erre a két napra terveztem.

Merse növekszik rendesen, most mostam ki a 3-6 hónapos rucikat, mert a 0-3 hósakat már tehetem is el. Igaz, pelenkában még van olyan, amire újszülött van írva és most fog elfogyni, de ha azt nézem, hogy már a "leírás" szerint bőven elhagyta azt a kategóriát, ami ebbe tartozik, akkor meglepődöm (5kg-ig jó, Merse meg már 6kg). Na, mindegy, végülis nem pisilt ki belőle, a lényeget felfogta, meg így nem maradt meg egy darab sem. A rucikat is az ért vettem már elő, mert egyre-másra csak azt veszem észre, hogy kezd szűk lenni neki. Nem érdekes, hogy holnap lesz két hónapos.... Már két hónapos. Nagy zsivány ám! Amikor jókedve van és kommunikál velem, akkor már próbálgatja a hangját, illetve sokat mosolyog. Ilyenkor meg tudnám őt zabálni. Olyan furcsa, hogy nemrég még Bendegúz volt ilyen pici, ő meg már egy igazi jó testvér. Biztos tele lesz élményekkel, tegnap még beszéltünk telefonon, elmondta, hogy kapott ajándékot, meg magyarázott rendesen. Bírom, ahogy szövegel. A múltkor mondtam, hogy megütöttem a számat és mutattam, hol fáj. Erre ő csak ennyit mondott "ügyes vagy". Hát elmosolyodtam egyből. De olyan sztorikat levág már, hogy csak lesünk, honnan jutnak eszébe ilyen dolgok. És amikor játszik, akkor is olyan aranyos, a héten a két mikulással beszélgetett, vagyis a mikulások beszélgettek, "neked nagy szakállad van?", igen, neked is. Aztán a könyvekből felállított egy garázst és azt mondogatta, hogy jön az állatkertbe az új állat, vigyázzunk. A képzelőereje most bontakozik ki. Elgondolkoztam én már azon, hogy a negatív szereplőket valahogy ki kellene zárni a mesékből, de aztán rájöttem, hogy azt is meg kell tanulnia, hogy nem csak jó van, hanem van gonosz is.

Nem tudom, dicsekedtem-e már azzal, hogy ki tudja mondani a teljes nevét (ami nem is olyan egyszerű, anyukám mondta is, hogy mikor fogja vajon megtanulni a nevét? Hát tessék, már tudja is), sőt, mostmár azt is tanítjuk neki, hogy hol lakik. Igaz, ilyenkor az a válasza, hogy a mi lakásunkba, de amikor elkezdjük mondani, akkor gyors el is hadarja. Nagyon aranyos, imádom őt. Ugye azt se tudtam elképzelni, hogy hogyan fogom tudni szeretni Mersét Bendegúz mellett, hát mostmár tudom, milyen az, ha két gyereke van valakinek. Ez az érzés csak fokozódik, többszöröződik, sosem feleződik. Máshogy szeretem őket, leírni nem lehet. Nagyon féltem, hogy valami miatt háttérbe fog szorulni egyik a másik elől. Először Mersére gondoltam, hogy ő lesz háttérbe, majd, mikor a kórházban csak vele voltam, azt hittem Bendegúz fog kiesni a pikszisből, de nem szerencsére, minden máshogy alakult, de ez csak pozitív lett! Imádom őket!  

Hogy mit hoz a jövő év? Biztos megint minden csodálatos lesz, a nappalok is egyre hosszabbak, a tavasz is lassan itt van, szóval mindennek jónak kell lennie (és egy kevés rossznak is). Én ezúton kívánok mindenkinek (aki olvas) és főleg magunknak boldog új évet!!!

Ünnep előtt és után

Hát elteltek az ünnepek, legalábbis a karácsonyi, az újévi
még hátravan. Bár nem hinném, hogy azon a napon ünnepelnénk, vagyis igen, Merse
két hónapos lesz! Nemrég épp azon gondolkoztam, hogy neki a hónapfordulói érdekesen
telnek, hiszen minden második hónapban van csak 31-e. Na, de ne menjek el a fő
témától. A karácsony. Az első „igazi” itthoni karácsonyunk, hiszen idén nem mi
mentünk a szüleinkhez, hanem ők jöttek fel hozzánk. Nem mondom, hogy nekem
egyszerű volt, de végülis így kényelmesebb volt, hiszen mi nem akartunk még
hazamenni, mert kicsinek tartjuk még a hazaúthoz Mersét. Illetve nem is a
hazaúttal van gond, hanem azzal, hogy otthon sem egy helyben maradtunk volna,
hanem ide-oda szaladgáltunk volna és hát az azzal járó fel-le öltöztetés,
alvásidő nézés miatt inkább jobb szerettünk volna itthon maradni. Illetve arról
is írhatnék, hogy itthon már beálltunk egy bizonyos hőfokra a lakásban és hát
ebbe a hidegbe tökéletesen jó volt itthon. Így még nem is tudjuk, mikor megyünk
haza, valószínűleg egy-két hónap múlva csak. Nem mondom, hogy nem hiányzik az
„otthoni élet”, de hát végülis mi már itthon vagyunk itthon. A család feljár, a
rokonokkal találkozunk, szóval megvagyunk. És akkor még mindig a karácsony,
amit itthon töltöttünk. Eddig műfenyőnk volt, mert az előző években már
aranyvasárnap feldíszítettük a fát, hiszen 22-e körül mindig útnak indultunk.
De most vettünk élő fenyőt, amit már 23-án fel is díszítettünk, hiszen Bende
úgy tudja, hogy azért díszítjük fel a fenyőfát mi, hogy a Jézuska odategye az
ajándékokat. Nagyon ügyesen segített nekünk, bár mindig csak egy helyre pakolta
a díszeket, de végül apukája elvette és aztán teljes díszbe öltöztette a
fenyőfát. Az ajándékok is odakerültek még aznap, amíg aludt ebéd után Bendegúz.
Volt is öröm és boldogság, mikor meglátta a csomagokat. És örült a fa vasút
szettnek is, egyből játszott is vele. Addig mi elpakoltuk a többi játékát, mert
így is sok van és hát tele lenne most a szoba vele. Meg a játéksarokba
állítottuk fel a fenyőfát, úgyhogy muszáj is volt egy kicsit szelektálni.
Sajnos nem tudtam lefényképezni az összes ajándékkal a díszes fánkat, mert
Bende egyből kibontogatta volna. Ahogy kikerültek az ajándékok, ő már ment is
rá, azt hitte, mind az övé, úgyhogy el kellett pakolnunk. 

24-én jöttek fel Kati mamáék, kb. fél tíz fele értek fel.
Volt is öröm, mert hát Dari nagybácsijával már nagyon tud játszani a nagyfiunk.
Ment a hülyéskedés rendesen. Mi szépen megterítettünk a nagyszobában és ettünk
egy jót. Még előző nap készült narancskrémleves, amit Csongi készített, én meg
gesztenyekrémlevest csináltam. Illetve volt pulyka-ragu leves is. A második
pedig cukkinis-krumplis csirke és nyuszi volt, körettel, befőttel. Töltött
káposztát is szerettem volna készíteni, de hát az időmből ennyi tellett. Meg
először úgy volt, hogy 27-én jönnek anyósomék, de végül átkerült 24-re a
látogatás és hát egy napom volt, hogy elkészüljek a menüvel. Amúgy is jobban
csúszunk most mindennel, mert a két gyerek mellett nem mindenre jut idő,
úgyhogy örülök, hogy végülis lett ebéd az asztalnál. Másnap mi nem is nagyon
ettünk, csak maradékot. Vettünk még egy 16 szeletes tortát is, mert Darinak
aznap volt a 7. szülinapja és hát felköszöntöttük őt. Otthonról kaptunk
sütiket, én még készítettem mézeskalácsot, meg mákos és gesztenyés beiglit,
úgyhogy jól laktunk.

Bendegúznak kimaradt a déli alvása, mert ha itt van Dari,
akkor nem tud lefeküdni és hát este hatkor a tv-nézés közben úgy kidőlt, hogy
alig lehetett felébreszteni uraságát.

26-án Laci tatáék jöttek fel, előző nap ismét készült
gesztenyekrémleves, meg sütöttünk baconba göngyölt aszalt szilvás sertéskarajt,
meg csirkemellet is. Egy egész kacsa pácolódott már két napja a
sörös-narancsos-szegfűszeges pácban, amit végül hétfőn reggel sütöttünk meg,
volt hozzá zödség is (vele sült a cukkini, répa, cékla és hagyma is), illetve
hagymás krumpli, meg tört krumpli, rántott hal is volt még, meg előételnek
tárkonyos raguleves. Ha a két napot nézem, nem volt valami változatos számunkra
a menü, de örülök, hogy terülj-terülj asztalkámat rittyentettünk, bár néha
voltak csúszások, meg én sem így terveztem, de egy közel két hónapos csöppség
mellett nem is csodálkozom, hogy nem ment minden a terv szerint. Ide még
készült karácsonyfa alakú joghurt torta is, meg kaptunk ízelítőt az otthoni
sütikből. A töltött káposzta tényleg hiányzott (nekem), de mondjuk most a
káposztát amúgy is kerülnöm kell, úgyhogy végülis megvoltunk nélküle. Az
ajándékozást itt is nagyon várta már Bende, egyből el is kezdett játszani a
készségfejlesztő játékkal, meg az autókkal, segített másoknak is kinyitni az
ajándékot, szóval tisztára öröm volt neki az ünnep.

Azóta voltak már itt Marcell haverunkék is, illetve Alízka
és szülei is meglátogattak bennünket szerdán délelőtt (ebédre vártuk őket,
maradtak is, itt is csúszásban voltunk, de kezdem már megszokni, azt hiszem). Tegnap
délután még unokanővéremék is meglátogattak, mert mentek színházba. Talán az
ünnepi látogatásoknak mostanában vége is szakad.

Ma hazamentek a nagyszülőkhöz Csongiék, egyedül maradtam
Mersével itthon. Holnap jönnek csak vissza, mert elmennek a dédikhez is. Gyors
körút lesz ez, mert ma „csak” négy helyre mennek, illetve az ötödik a dédiéknél
lesz, ott fognak aludni. Hét órakor csörgött Csongi, hogy már mennek a határ
fele, úgyhogy azóta már biztosan alszanak is, legalábbis remélem, hogy Bendegúz
már alszik. Mersét én már le bírtam tenni. Ma kicsit nyűgösebb napja volt, de
volt egy nagyobb alvása. Amit elterveztem erre a két napra, a felével pont
végeztem is. Sajnos a nagy alvás miatt nem sikerült lemennünk sétálni, de
holnap majd azt is pótoljuk…

Vigyorim:

 

Ünnep

Minden kedves blog olvasómnak, ismerősnek, barátnak

kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!!!

 

Vigyorog

Ez tegnap készült, csak lemaradt a hozzászólásból: 

És hogy hozzak Bendegúzról is (aki egy hónap múlva már két és fél éves bátyóka lesz): 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=YAPyNczfLzY&w=480&h=360]

Készülünk az énekekkel a karácsonyra, mivel mikulás már elmúlt. Imádom, amikor csak úgy magától elkezdi énekelni, közben meg játszik. 

1 hós státusz

Múlthéten csütörtök délután kellett menni az egy hós
státuszra (dec. 1-jén). De előtte még délelőtt a hallás vizsgálatra is el
kellett vinni Mersét. Először úgy volt, hogy mind a négyen megyünk, de előző
este már Bendegúz fájlalta a torkát és mintha elkezdett volna taknyosodni is,
így végül csak én vittem el Mersét, míg Csongi itthon maradt Bendegúzzal.
Szerencsére egyből bekerültünk a vizsgálatra, le sem kellett vetkőztetni a
kisfiamat, csak a sapit kellett kibontani. Pedig azt hittem, hogy el fogunk
késni, mert a kartonozóban eléggé lassan haladtam. Nem kellett várni, csak a
kartonozó néni nem akarta végezni gyorsabban a dolgát. Aztán még el kezdett
arról is kérdezni, hogy milyen nemű a gyerekünk, mert ilyen nevet még nem is halott.
Végül kiderült, hogy a családnevet hitte keresztnévnek, mert mindkettő fiunk
viszi tovább mindkettőnk vezetéknevét és hát az enyém nem egy szokványos (ezért
is lettünk így anyakönyvezve) és azt hitte a néni, hogy az a keresztneve. De
aztán elmondta, hogy a Mersét se nagyon hallotta még. Még szerencse, hogy a
másik kartonozó néni „segített” és elmondta, hogy ő mit tud erről a névről. És
örült, hogy nem egy Kevin jött megint… 

Szóval minden rendben volt a vizsgálaton, ezért úgy
döntöttem, hogy elmegyünk még az egyik hiperbe és bevásárolunk. Nagyon „érdekes”
volt úgy vásárolni, hogy nem kell magyaráznom valakinek, vagy azt nézni, hogy
mit rosszalkodik már megint a fiunk. Mondjuk az utóbbi időben, ha egyedül
mentem vásárolni Bendével, akkor mindig beültettem a bevásárlókocsiba, mert
különben elszalad mellőlem. A múltkor az egyik barkács áruházban simán
elmotorozott tőlem. Akkor épp csak beszaladtunk valamiért és hát ő a kismotort
választotta, mint sétáljon mellettem. Végül az áruház egyik végében találtam rá
a karácsonyi kellékeknél. Szóval emiatt is van az, hogy még a kis boltunkban is
inkább beültetem a bevásárló kocsiba, mint sétáljon mellettem, mert abból jó
dolog nem sülne ki. Na, de visszatérve, szinte élvezet volt a vásárlás. Merse
aludt végig, én meg nézelődhettem anélkül, hogy haladnom kellett volna haza.
Azóta egyszer már elmentünk négyesben is vásárolni, Csongi ment Bendével, én
meg Mersével és hát míg ők nézelődtek, addig én bevásároltam. Szóval szépen
vásárolgattam és ebédre haza is értem. Majd menni kellett délután az egy hós
kontrollra, ahova végül Csongi vitte el a kisebbik fiunkat. Meg is lepődött a
doki és védőnő is. De hát szerintem nincs ebben semmi különös, előtte
szopizott, szóval így nyugodtan vihette az apukája is vizsgálatra. Mindent
rendben talált a doki, szépen hízott, 5100 gramm már (4050-el
jöttünk ki a kórházból), 56 cm
(52-el született), a kulcscsontja már szépen beforrt, a vízsérve is javult
sokat, szóval haladunk ám! Olyan furcsa, hogy már egy hónapos. Mondjuk az is
furcsa, hogy Bendegúz meg lassan kettő és fél éves lesz!

Bendegúz egy kicsit letaknyosodott, mint írtam. Szerencsére
idejében elkezdtük kúrálni, az orrára kapott kenőcsöt (mentolos), ami ugyan nem
nagyon tetszett neki, de mégis javult tőle. A torkára tantum verdét fújtunk
(szerencsére ezt szereti), illetve éjszaka hagymát karikáztunk fel és azzal
párásítottunk. Igazi makói hagymával, így szinte az egész lakást átjárta a
hagyma illata. Úgy vettük észre, hogy használt, így az orvoshoz sem vittük le,
mert láza szerencsére nem volt. Sajnos többször is rá kellett szólni, hogy ne
nagyon puszilgassa a tesókáját, de hát feszt ott van és ha már mellette van,
akkor a simizéshez jár a puszi is. Eddig még nem került bele tesóka se, remélem
ezután sem fog. És a télen elkerüljük a betegségeket is. Ugye pont emiatt nem
ment bölcsödébe Bendegúz (bár felvették), mert jön a téli időszak és nem
akartuk, hogy hazahozza a betegségeket a picire. Csongi cégénél volt ingyenes
influenzaoltás, mi meg majd nem járunk-kelünk annyit a nyilvános helyeken.

És szombaton eljött a „hómap”, azaz, ahogy Bendegúz mondja,
ha kérdezzük, hogy mikor jön a mikulás? Erre az a válasz, hogy holnap. Szóval aznap
délelőtt Csongi cége invitálta a gyerekeket egy kis báb előadásra, majd jött a
mikulás és hozott ajándékokat. Nagyon tetszett Bendének és Csongi elmondása
szerint egyedül odament a mikuláshoz! Már tavaly is nagyon elbűvölte, még
húsvét előtt is mikulást várta, szóval az biztos, hogy ez lett a kedvenc
ünnepe.

7-én szerdán pedig az én munkahelyemre mentünk, mert oda is
ellátogatott a mikulás. Igaz, az utóbbi napokban többször kihúzta a gyufát a
nagyobbik fiunk, meg sem érdemelte, hogy elvigyük, de hát nem is ezzel akarjuk
őt büntetni. Helyette már lassan rendszeres használója lesz a bünti szőnyegnek,
de hát ez van, ilyen időszakot élünk meg. Én annak tudom be, hogy most ilyen
formában jön le a féltékenység Bendegúznál. Szerencsére tesót nem bántja,
helyette többet rosszalkodik.

A héten négyszer voltunk lent levegőzni, hétfőn is mentünk
volna, de akkor nagyon kiidegelt Bendegúz és végül lemondtam a sétálást. Aztán
még az eső is esett, úgyhogy még jó, hogy nem indultunk el. Mondjuk Bende
ezután már mondogatta, hogy menni szeretne, de hát elmagyaráztam  neki, hogy ha ő ellenkezik, akkor én nem
tudom felöltöztetni, szomorú leszek és nem megyünk. Így kedden és utána is
szépen hagyta, hogy felöltöztessem és mehettünk is le. Általában találkozunk Zita
barátnőjével is, illetve a szomszéd Márton is csatlakozik mostanában hozzánk
(illetve az anyukák verődnek össze a gyerekekkel).

Bandáztak egyet a gyerekek (Dorka, Zita, Márton, Bendegúz és
Merse és az én árnyékom!):

 

Már egy hete készülöm feltenni a bejegyzést a blogra, csak
múlt hétvégén nem volt net, aztán hétköznap se mindig, illetve mire odajutottam
volna, hogy folytassam a hozzászólást, mindig mást kellett csinálni. De most
hétvégén egy gyerekesek vagyunk, ugyanis Bendegúzt tegnap elvitte Laci tata és
csak holnap este hozzák vissza. Először a szülés előtti hétvégén aludt külön
tőlünk, most eljött a második alkalom is. Már várta nagyon, hogy mehessen, minden
nap elmondta, hogy még hármat kell aludni (ha ötöt aludt még, vagy csak egyet,
akkor is három volt), aztán teljesen odavolt pénteken este, hogy megérkezett a
tata. Ma kimentek megnézni a dédiket is, holnap meg átviszik apukámékhoz egy
kicsit, nagyizzon ott is. Furcsa is, hogy nem zizeg itt körülöttünk. Ma
elmentünk már bevásárolni, megvettük neki a karácsonyi ajándékot (fa vasút
szettet kap, tovább bővíthetőt, így anyukáméknak is szóltam, hogy ilyesmit
vegyenek, meg apósoméknak is mondtam). Most Csongi elment, mert a cégénél van
évzáró vacsora, így ketten maradtunk itthon Mersével. Ő most alszik, én
kelesztem a kakaós csiga tésztáját és gyors befejezem a bejegyzést. És holnap
megyek én is moziba. Szerencsére Mersénél jobban beálltak a napi szopizások (vagy
csak én vagyok már rutinosabb és nem teszem minden sírásnál cicire), így tudok
tervezni napközben, úgyhogy ebéd után megyünk a szomszéd asszonnyal és
kikapcsolunk egy picit. Érdekes lesz, biztos, meg jó is.

 

És ezzel az idézettel zárom most a bejegyzést, mert ez
annyira tetszik most, főleg, hogy mindkét fiunknál vannak szakaszok, amiket
néha siettetnénk, de aztán rájövünk, hogy eljön mindennek az ideje…

„Ha még 3 óránként éhes a baba, akkor ne akard 4 órára
szoktatni, ha még nem tud felállni, akkor ne állítsd fel, ha még nem tud
pohárból inni, akkor ne erőltesd. Az éretlen gyümölcsöt sem szeded le a fáról
csak azért, mert állítólag már meg kellett volna érnie...”

November

Kicsit ritkábban jövök mostanában, azt hiszem, így is marad
egy ideig. Ismét a ritka alkalmak egyike, hogy mindkét csimotám egyszerre
alszik a kiságyában. Bár Bendegúz mostanában előszeretettel hagyná ki a
délutáni pihenőt, mindent kitalál, hogy ne az ágyában maradjon, de végül mindig
én győzök. Igaz, kisebb késéssel alszik, mint a tesó születése előtt, de azért
ágyba kerül. Most is durmol már, pedig kb. öt perce vittem át. És ma előkerült
a bünti szőnyeg is (dadus féle módszer, annyi percre kell odaállítani, ahány
éves). Vagyis egy szőnyeget neveztem ki annak, mert már néha nem lehet vele
bírni. Visszafelesel, nem fogad szót, így a „verés” helyett inkább
szőnyegezünk. Nem akarok erőszakot alkalmazni nála, oké, néha kell a seggre
pacsi, de nem szeretném állandóan ütni, ha valami rosszat csinál. És úgy néz
ki, hatásos is a sarokba állítás. Két napig csak mondtam neki, hogy megy a
bünti szőnyegre, ha nem fogad szót. S bár még nem tudta, hogy mi az, inkább
szót fogadott. Viszont ma már nem halogattam tovább, oda is állítottam. És ott
is maradt, igaz, sírt és panaszkodott, de nem jött el onnan, pedig előtte azt
mondta, hogy elszalad majd. Végül megbeszéltük, hogy miért is kellett oda
állnia. Megsajnáltam szegényt, de muszáj valahogy fegyelmeznem, ezért ilyenkor nem
arra gondolok, hogy keservesen sír, hanem, hogy tanul belőle, biztosan
(legalább is remélem).

Na és azért jó dolgokkal is folytassam. Tegnap olyan szépen
sütött a nap, hogy fogtam a két fiamat és elmentünk sétálni. Hát nem olyan
egyszerű dolog az ám, hogy felöltözök, majd felöltöztetem félig Bendegúzt, majd
teljesen Mersét, aki végül kikerül az ajtó elé a lépcsőházba, végül jön Bendére
a pulcsi, nadrág, kabát, cipő, sál, sapka és végül én is gyors magamra kapom a
kabátot, addigra háromszor leizzadok, de még egy kör hátravan, mert le kell
mennünk a harmadikról. Még szerencse, hogy Bendegúz már ügyesen járkál a
lépcsőn, mondjuk nem jelenti azt, hogy ne kelljen figyelni rá. Na, de sétáltunk
egy kört, elmentünk a játszira, ott találkoztunk Zitus barátnőjével és
anyukájával, meg a nagyijával, a gyerekek játszottak egyet, majd hazajöttünk.
És hát Bendegúz észrevett egy futóbiciklit a tárolóban. Ami persze az övé volt,
csak ezt ő nem tudta. Mivel vissza kellett adni a szomszédoknak a bicajt, ezért
vettünk helyette egy másikat, amit először karácsonyra szántunk, de végül
mikulásra adtuk oda. Igen, már meg is kapta. Mivel úgysem tudja még, hogy
pontosan mikor jön a mikulás, hát hozzánk már jött. És mivel úgy tudta, hogy a
tárolóban levő futóbicaj az nem az övé, volt is meglepetés, mikor az apja
felhozta és odaállította a cipőkhöz (nem fért el a csizmájába). Egyből ment is
egy kört vele a lakásban, majd lementek még tegnap délután és kerültek a
környéken is. Nagyon ügyesen tud már biciklizni, egyensúlyozni.

És hát jön a mikulás, a kedvenc nagy ünnepe, imádja a
télapót, már fel is hoztuk az ablakba a díszt, meg a kültéri mikulást is, ami
jelenleg a szobában világít. A dalokat is énekeljük, szóval készülünk nagyon!
Most szombaton Csongi cégéhez látogat el a mikulás, lesz egy kis műsor is egy
bábszínházban, sajnos én idén kihagyom (tavaly én is voltam), de jövőre majd
Mersével együtt megyünk! Aztán jövőhéten szerdán meg az én cégemhez látogat el
a télapó, szóval lesz műsor rendesen.

A beszédéről is írok, mert néha olyan szöveget levág,
imádom. Pl. este mondja, hogy ő melyik könyvet szeretné olvasni: „ezt
gondoltam”, de ezt mondja akkor is, ha kapcsolgatom a tv-t és nem olyan műsor
van benne, amit ő szeretne: „nem ezt gondoltam”. Aztán imádom, mikor minden
kérés nélkül odajön és mondja, hogy „szeretlek”, ilyenkor elfelejtek minden
rosszat, amit addig művelt. De bocsánatot is tud kérni. És a kedvenc
mesekönyveit már kívülről fújja, a mondókásnál mondja a mondókákat, a többinél
meg befejezi a mondatot. Nagyon ügyes és okos már. Olyan furcsa is, hogy nemrég
még olyan kis csöpp volt, mint most Merse és tessék, egy kész nagyfiunk van
már.

 Merse is cseperedik rendesen, pénteken mértük, 4810gramm
volt (akkor volt 3 hete, hogy 4050grammal hoztuk ki a kórházból). Csütörtökön
megyünk hallás vizsgálatra, mert születése után nem tudták megvizsgálni.
Valószínűleg magzatvizes volt még a hallójárat. Remélem azért, hogy nem lesz
gond, én látom, hogy felrezdül egy-két Bende üvöltésre, de majd a műszerek
többet mondanak. És aznap délután megyünk az egy hós státuszra is. Csongi
szabin lesz, hogy el tudjon jönni velünk délelőtt, délután meg, míg Bendegúz
alszik, addig én lekocogok a dokihoz Mersével. Ez a rossz az egészben, hogy
14-16 között van tanácsadás és hát olyankor Bendegúz alszik, tehát muszáj így
megoldanunk. A következő már jövőre lesz, akkor elkezdjük felvenni a kötelező
oltásokat is. 

Morcikám:

És ahogy anno Bendegúz is nagyon szeretett aludni: 

A testvéri szeretet, mert imádja puszilgatni a tesókáját: 

Helyzetjelentés

 Ritka pillanatok egyike, hogy mindkét fiú alszik. Igaz,
Merse már nyögdécsel, de még mindig elvan a kiságyában. Bendegúz pedig az
apjával kezdett aludni a nagyágyban, ahonnan már Csongi meglógott, úgyhogy a
két kisfiunk húzza már csak a lóbőrt. Mire befejezem az írást, tuti fel is
ébrednek. Szóval próbálok gyors lenni. Nem sok változás történt az életünkben.
Még mindig van segítségem, igaz, már csak holnapig, szóval hétfőtől leszek én
egyedül a két gyerekkel. Hát kíváncsi vagyok, hogy vesszük majd az akadályokat.
Csongi csütörtöktől már dolgozott, de anyukám itt volt tegnap estig, úgyhogy
Bendegúz szórakoztatva volt. Ez nagyon fog hiányozni Bendének és nekem is, hogy
legalább ő legyen szórakoztatva. De majd próbálok sokat játszani vele, az
ebédet egyelőre rendelni fogjuk, de hamarosan elkezdek majd én is főzőcskézni.
Illetve néha kell is majd, mert csak egy menüt rendeltem. A levegőztetéstől
tartok még egy kicsit, vagyis inkább az öltözéstől. Mire felöltöztetem magam,
meg Bendét és még Mersét is, tuti le is izzadunk, úgyhogy valami rendszert kell
még találnom. Remélem Bendegúz segítőkész lesz és nem akkor fog ellentmondani.
Egyelőre most még kétemberes volt ez a művelet, de jövőhéttől egyedül megyek
velük. Azt már eldöntöttem, hogy ebéd előtt megyünk, valamikor délelőtt, mert
így Merse is tud aludni, illetve ha Bendegúz sokat alszik ebéd után, akkor már
nem sötétben megyünk le. Amúgy meg Mersével nincs még napirendünk, szopizik
igény szerint, szerencsére már 90-100-akat is megeszik. Hízik is, szerdán
mértük fürdetés előtt és 4380 grammot mutatott a mérleg. Ugye 4250-el született
és 4 naposan 4050-en jöttünk haza a kórházból. 16 naposan mértük itthon.
Eleinte féltem, hogy nem indul be az anyatej, de úgy érzem és remélem is, hogy
itt sem lesz gond majd a szoptatással. Remélem, hogy Mersét is legalább egy
éves koráig, vagy másfél éves koráig tudom majd szoptatni. 

December 1-jén megyünk az egy hós kontrollra, illetve még
aznap délelőtt megcsinálják a hallásvizsgálatot, ami nem sikerült újszülött
korában. Remélem, minden rendben lesz.

Egy hete már fent voltak Kati mamáék, jött a dédi is, aztán
voltak már Laci tatáék is, jött a másik dédimama is, illetve már volt egy
baráti házaspár is, ahol december közepén érkezik majd a kislányuk. Illetve
anyukám volt fent két napot, szóval elvoltunk.

Én jó egy hete már nagyon jól érzem magam, legalábbis semmi
bajom sincs. Furcsa is, mert Bendegúz születése után ilyenkor szerintem még
igencsak éreztem a gátmetszés utóhatásait és hát most egy „kicsivel” nagyobb
gyereket hoztam a világra. Na, mindegy, végülis örülök ennek…

És akkor hozok pár képet:

Itt éppen nézelődik:

Alszik és szépül (olyan békés ilyenkor):

Bátyóka babakocsit tologat (szinte rohan vele):

Forgót nézi:

Mókusfej, mert mást nem tudok ráírni:

Születés történet

Október utolsó hétvégéjén ugye Bendegúz a nagyszülőknél
aludt, vasárnap este értek fel. Furcsa volt nélküle tölteni egy éjszakát és ha
tudtam volna, hogy onnantól többet is külön fogok tölteni…. Nagyon úgy nézett
ki, hogy pocaklakó nem kíváncsi még a külvilágra, mert igencsak jól érezte
magát. Aztán vasárnap este tv nézés közben éreztem, hogy mintha
rendszereződnének a fájások, de elég enyhék voltak, így lefeküdtem aludni. Fél
éjfélkor végül csak elkezdtem mérni az időt és akkor már öt perces fájásokat
mértem. Szóltam Csonginak, hogy jöjjön és pihenjen (tv-zett még), mert
szerintem hamarosan indulhatunk a kórházba. Végül a pihenés kb. negyed óráig
tartott, mert megbeszéltük, hogy bemegyünk a kórházba. Mondjuk át kellett
rágnom magam a kérdésem, mert ünnepi rend volt, így ha már ott vagyunk, akkor
engem bent is tartanak, de lévén, hogy másnap töltöttem a 40 hetet, gondoltam,
lehet, mégis itt van az idő. Éjfélkor indultunk és fél egykor értünk fel a
szülészet ajtajához. Persze az autóban is vártam még egy fájást, meg a négy
emelet „megmászása” után a szülészet előtt is, mert még akkor sem hittem el,
hogy ez a szülés előjele lehet. Valahogy úgy gondoltam, hogy olyan lesz, mint
Bendével, szivárog a magzatvíz, rendszeres fájások, majd szülés. Mielőtt
becsengetnénk, kijön egy nővérke, így már indultam is az utamra. Először csak
én mehettem be, lepakoltam, átöltöztem, felvették az adataimat, az ügyeletes
orvos megvizsgált. Bő 2 ujjnyira vagyok már nyitva, a magzatvizet is megnézik,
ami sajnos nem tiszta. Az ügyeletes orvos felhívja a dokimat, aki kettő óra
előtt érkezik. Addig engem és a babát figyelik az NST-n, baba szívhangja
rendben, fájások rendszeresek, a szülésznő szerint hamarosan megszületik a
baba. Csongit is behívják, így kettő óra előtt már mindketten a szülőszobában
vagyunk, amikor jön a dokim. Ő is megvizsgál, már bő 3 ujjnyira voltam nyitva,
így megrepesztette a burkot. Sajnos belekakilt a pocaklakó a magzatvízbe.
Innentől kezdve viszont felgyorsultak az események, jöttek a két perces
fájások, amik már igencsak fájdalmasak voltak és egy percig tartottak. Végig a
hátamon kellett, hogy feküdjek és amikor már nem bírtam, oldalra feküdtem. Még
viccelődünk a szülésznővel, hogy fél háromra már babát szeretnék, ez kb. negyed
háromkor volt. Kb. 6-7 rendszeres kétperces fájás után érzem a tolófájást,
persze épp oldalt feküdtem, így még vissza kellett vánszorognom a hátamra.
Sajnos az aranyeremet is éreztem és már tudtam, hogy ezt a szülést sem úszom
meg anélkül, hogy ne legyek ezekkel gazdagabb. A fájások között pihentem és
próbáltam lazítani, bár nem sok időm maradt a két fájás között. Végül a
fájáskor én is felkiáltok, de rám szólnak, hogy ne kiabáljak (pedig nem is
kiabáltam, csak óóóó-ztam), így próbálok csendben tovább vajúdni. Kb. 3-4
tolófájás után érzem, hogy már itt az idő és a következő fájásnál már kint
lesz. Persze nem tudtam, hogy egy kis óriásbébi lakozik a pocakban. Végül az
első tolófájásra kibújik a buksi, majd a következő fájáskor az egész kis teste
is. Felülhettem és megnézhettem, nem is tűnt hatalmasnak, egyszerűen csodaszép
volt még úgy mázkosan is. És pontosan fél háromkor meg is érkezett.
Megtisztítják a száját, ezután megkaptam a mellkasomra. Ez sajnos Bendegúznál
nem volt meg, de most olyan jól esett, hogy odarakták. Egy kicsit szörcsögve
vette a levegőt, így gyorsan el is vitték a vizsgálatokra. Addig én még tovább
szenvedhetek, mert a méhlepény születése is hátravan. A szülésznő megmutatja,
hogy miben élt eddig Merse Manó. Majd a doki befejezi a műveletet a varrással
és tisztítással. Persze közben kapok infúziót is, így a szülésznő a bal karomba
keresi a vénát, a másik nővér a jobbomon keresi, a doki meg éppen „takarít”,
így ez az érzés nem volt olyan kellemes. Végül megkapom a méhösszehúzó
folyadékot is, a doki is befejezi a munkáját és mehetünk a megfigyelőbe. Negyed
négy előtt érkeztünk oda, sajnos Mersét nem tudták kihozni, mert nyelt a
magzatvízből, ami szennyezett volt, így inkább megfigyelés alatt tartották.
Mikor hozták a hírt, hogy 4250
gramm és 52 cm-es lett a kis manó, visszakérdeztem, hogy
mennyi? Nem is gondoltam volna, bár október 18-án már az uh is 3900 fölött
mért, de akkor megnyugtattak, hogy csak a fej átmérője miatt lett annyi. Hát,
így utólag egy kicsivel volt nehezebb a szülés, mint Bendegúznál. Ami viszont
jobban fájt, az az aranyerem, mert rendesen kijött megint, mondjuk számítottam
is rá, de ha az nem lett volna, lehet, hogy még fittebb is lettem volna, mint
az első szülésnél. Reggel ötkor mehettem ki a baba-mama szobába, elfoglaltam a
négy ágyas szobában az egyik ágyat és délben kaptam meg először Mersét. A
szopizások szerencsére jól mentek, bár volt olyan alkalom, hogy nem szopizott,
helyette felböfögte a tápszert, amit adtak neki. Itthon már csak szopizás van,
egyelőre sűrűn cicire kerül, hogy serkentsem a tejet. Viszont az ünnepi rend
miatt csak szerdán tudtam orvossal beszélni és amiatt, hogy elkezdtek nála egy
antibiotikum kúrát, nem kaphattam meg a romin-ing szobába. Pedig most is nagyon
készültem rá (Bendét se kaptam ki).

A zárójelentésen volt pár dolog feltüntetve, így most azt is
megosztom. A magzatvíz nyelés miatt jelenleg antibiotikumot kell kapni még
szerdáig Mersének, de a véreredmény azt mutatta ki, hogy a hazahozás napján már
javulófélben van. Igazából ezért maradtunk bent még egy napot, így őt sem
hozhattam haza aznap, mint ahogy ki szokták adni az újszülötteket. A homlokán
és tarkóján lévő tűzfolt-lazacfolt is el fog múlni, ezzel voltunk uh-n is,
negatív lett szerencsére. A heréjén vízsérv alakult ki, de ez is el fog múlni,
nincs vele teendő, csak ha nagyobbodna, vagy elkékülne. A születéskor eltörött
a jobb kulcscsontja, erre kell odafigyelni egy picit, amikor öltöztetjük, mert
a jobb karjával kell kezdeni az öltöztetést. Ez is javulófélben volt már,
amikor eljöttünk a kórházból. Annak idején Csonginak és nekem is eltörött a
kulcscsontunk, bár minket akkor még kötöztek, most nem kell. Illetve a torkán
van egy afta szerűség, egyelőre ezzel sem kell foglalkozni, ezek mind meg
fognak gyógyulni. A születéskori apgar-ja 10/10-es lett.

Bendegúztól jó pár napig külön voltam, végül nem jött be
„látogatni”, mert itthon volt vele mindig valaki (mama, nagynéni) és igazából
én nem is hiányoztam neki. Nekem annál inkább. Egyszer beszéltünk telefonon,
ahogy meghallotta a hangom, mondta, hogy „anya, kibújt tesó a pocakból?”.
Aranyos volt nagyon. Persze azóta is szereti és puszilgatja tesót, oda is kell
figyelni rá, mert néha erőteljesebben is hozzányúlna, mint kéne. Most szokjuk
egymást, így négyen, még Csongi másfél hétig szabadságon van, hogy azután
milyen lesz itthon a két gyerkőccel, még kérdéses, de majd megbirkózunk ezzel a
feladattal is.

És hogy számomra még egy örömhírt hozzak, ugye Mersével +9kg
jött fel rám, köszönhetően a cukordiétának. És jelenleg -12,5kg-nál tartok,
tehát bőven lement a kiindulási ponthoz képest is a súlyom. Igaz, még így is
van rajtam plusz, de ezek után majd azon leszek, hogy szépen lassan az is
lemenjen.  Szerencsére Merse vércukor
szintje rendben van, ezzel teendő nincsen.

Nem hinném, hogy nagyon sűrűn jönnék mostanában, ezt a
történetet is már napok óta szerettem volna hozni. Fényképeket majd töltök fel,
egyelőre most még egy kórházas képet hozok az új kis családtagunkról:

Megérkeztem

"Van egy erő, amely szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint felhő a szemhatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket."

Örömmel tudatom a kedves blog olvasóimmal, hogy a kistesó, akit már mindannyian vártunk úgy döntött, hogy kíváncsi erre az Életre és 2011.10.31-én 2:30-kor megszületett, 4250 grammal és 52 cm-rel.  

Amint hazaérkeztünk a kórházból és egy kis erőre kapunk, jövünk a részletekkel!

Puszi mindenkinek: Merse Manó, Bende Bogyó, Apa és Anya 

 

"Nagyon friss az élmény, 

alig, hogy születtem. 

Szüleim, testvérem

írjatok helyettem.

Ne sokat, csak annyit:

eggyel több a létszám,

Hogyha szeretni kell,

számítsatok énrám!

 

Bendegúz nélkül

 Hát eljött ez a nap is. Nagyon furcsa, hogy nem sertepertél itt körülöttünk a kisfiunk. Ebéd után ugyanis elment Éva mamával és csak holnap délután jönnek vissza. Így viszont a hétvégét a nagyiknál töltheti. Az első külön töltött éjszaka. Kíváncsi vagyok, hogy fog aludni ma éjszaka, mostanában jókat alszik a kiságyában, persze néha felébred és hívja az apját, vagy engem, olyankor csak meg kell simizni, vagy ő mondja, hogy simogat és megsimogatja a kezünket és alszik is tovább. Valamikor álmodik is, néha hangosabban beszél erről, néha halkabban. Ma hajnalban is magyarázott valamit, de vissza is altatta magát. Tegnap pedig ¾ 9-kor ébredt, amikor megcsörgettem Évát, hogy még várok a dokimra (ctg után), úgyhogy később megyek haza. Állítólag a telefoncsörgésre ébredt. Azt gondoltam, hogy majd ebéd után nem tudjuk elaltatni, de végül aludt egy órát, szóval csak fáradt volt. De általában hét- fél nyolckor már ébren van, azért is lepődtem meg, hogy ¾ 9-kor még húzza a lóbőrt!

Én ugyebár voltam ctg-n, hát most én voltam az első, hamar is végeztem, viszont a dokimat hiába hívtam, nem vette fel. Fél óránként hívtam és kb. négyszer, amikor jött az ügyeletes doki és hát én is beálltam a többi kismamához és vártam, hogy kiértékelje a ctg-s papírt. Persze megnézte és kiértékelte az „eredményt”, majd mondta, hogy menjek másnap terhelésre és egy újabb ctg-re. Illetve mondta, hogy ott van a dokim is valahol a kórházban, próbáljam utolérni. Hát így megkerestem, végül fél óra várakozás után vele is tudtam beszélni. Szerinte a ctg-vel nincs gond, elég, ha csak hétfőn megyek. Igaz, mivel négynapos ünnep lesz, így a szülészetre kell majd menni. Ráadásul ott úgy működik a dolog, hogy vinnem kell egy papucsot és hát hálóingre kell majd vetkőzni. Nagyon szuper lesz zoknit fel-le venni, meg amúgy is öltözni már 40 hetesen. Onnan kezdve viszont naponta kell járnom, amíg ki nem bújik a kis lurkó. Egy kicsit azért megijedtem, hogy az ügyeletes orvos már ma visszahívott, bár nyugodtabb is lettem volna, ha ismét meghallgatjuk, meg megnézzük, hogy minden rendben, de ha már a dokim azt mondta, hogy csak hétfőn menjek, akkor kivárom azt a napot. Ezért is lett ilyen változtatás hozva az elmúlt egy évben, mert amikor még Bendegúzt vártam, akkor szinte mindig az ügyeletes doki nézte meg a papírokat és emlékszem, Bendével is ez volt szülésem előtti pénteken, hogy visszarendeltek még délután is ctg-re, vagy be kellett volna feküdnöm. Végül megismételtük a ctg-t és délután már a dokimmal tudtam konzultálni. Persze másnap meg mentünk is és megszületett Bendegúz. Hát ez most nem jött be, mert eddig nem kíváncsi a nagyvilágra és most is elég intenzíven mocorog. Mondjuk, mintha sűrűsödnének a fájások és a zsibbadások is, meg már kezd elég kényelmetlen lenni a pocakom, de ezt a pár napot már csak kibírom valahogy.

És hogy ma gyerektelenek voltunk, délután elmentünk a gokart pályára. Autók köröztek (Subaru és Mitsubishi), illetve lehetett teszt vezetni is. Hát nem hagytuk ki, így Csongi három autót próbált ki én pedig kettőt. Az elsőnél még félénken vezettem a gokart-pályán, de olyan jó volt nem gokarttal végigmenni. A második tesztautót már bátrabban vezettem és kaptam is egy plusz kört a navigátortól. Egyszer beültem Csongi mögé is, hát épp beszéltük, hogy ha ez se hozza meg a gyereket, akkor már nem is tudom, mit próbáljunk ki. A navigátor egy kicsit ledöbbent, hogy mindennapos vagyok, bár én mondtam, hogy még két nap van hátra, illetve ott volt egy mentőautó, szóval akár készen is álltam volna a szülésre, de inkább tetszett ennek a gyerkőcnek is ez a fajta sport, mint hogy megijedjen és kijöjjön. Bendegúz is imád kint lenni, gokart-versenyen, motor-versenyen, mindegy, csak ott legyünk. Ezután még elmentünk egy hiperbe bevásárolni, szóval a sétálást is letudtam mára. A lábam dagad, a pocakom feszül, de ennyi.

Amúgy meg délben kínai csípőset ettem, meg estére is ettem egy kis erős paprikát, de még semmi hatása. Mondjuk amúgy is szeretem az enyhén csípőset, szóval akkor ez is kilőve.

Közben beszélgettünk kisfiunkkal is, furcsa volt látni Őt skype-on keresztül, eddig mindig velünk volt, ugyebár. De nagyon jó volt hallani és hogy igazából Ő tök lazán kezeli a helyzetet. Amit gondoltam is, vagyis, hogy nekem lesz rosszabb. Csongi ugye azért napközben (hétköznap) kevésbé látja, de én azért mindig a „senekébe” voltam, jó, hogy hiányzik. De edződünk… Még az éjszakára leszek kíváncsi, végre jót aludhatnánk, de én ugye ezt nem mondhatom el magamról, hiszen járkálok a mosdóba, meg már kényelmetlen a fekvés is. Illetve éjszaka órát is állítunk, hajnal háromról kettőre. Milyen furcsa lenne, ha hajnal háromkor születne a pocaklakónk? 

És egy mai pocakfotó, így két nappal a kiírás előtt:

Megfejtés

És hogy a megfejtést is leírjam, az Érzés című számot
énekelte Bendegúz, mi az Auth Csillásat hallgatjuk, legalábbis arra énekel az
autóban is és most is arra énekelt Bendegúz. 

És a tervekről is, ugyanis írhatom, hogy befuccsolt, amit mi
elterveztünk. Mármint a gyerekfelügyeletre. Ugyanis Vandáéknak dolguk akadt,
így elmentek haza még tegnap este. Én meg még nem szültem meg, szóval újra
kellett tervezni az egész felvigyázást. Az éjszakai felvigyázókat ismét
megkértük, hogy ha úgy alakulna, akkor hívnánk őket. Marciék még nem értek
haza, így a szomszédban lakó Krisztáékat (Zitus és Dorka anyukája) kértem meg, hogy ha úgy
alakul, egy-két órára átvihetnénk-e? Mától viszont sikerült Éva mamát
beszervezni, így szombat reggelig tud is maradni. A hétvégén Csongi is tud
vigyázni Bendére, csak hétköznap van gond, amikor dolgozik. Illetve most bejött
még tervezésbe az is, hogy Éva mama szombat reggel hazaviszi Bendét és majd
vasárnap délután hozza vissza, amikor már Evelin is feljön és onnantól ismét
egész napos felügyelet alatt lenne a kisfiunk, itthon. Ha hétvégén szülnék és
mégsem megy a nagyikhoz Bendegúz, akkor maradnának Bogiék (éjszakai
felvigyázók), vagy Krisztáék, mint segítők. Szóval vannak
tervek, már lassan az „E”-nél tartunk. És a pocaklakó nagyon jól érzi magát,
semmi jele, hogy kibújna. Talán annyi, hogy mintha kevesebbet érezném
mostanában, vagyis lightosabban pörög már odabent. Holnap reggel megyek megint
ctg-re, kíváncsi vagyok, mit mutat majd a gép. És mit fog majd a doki is
mondani, mikor kell majd legközelebb mennem. Azért furcsa, hogy elméletileg már csak 4 nap van hátra...

Azon is gondolkoztam, hogy a sok lányos álom biztos jelent
valamit, ráadásul már nagyon a finisben vagyok, nem nagyon akar kibújni, ahhoz
képest, hogy Bendegúz már ilyenkor itthon volt, sőt, már az első közös
babakocsis sétáláson is túl voltunk. Lehet, hogy mégis lányunk lesz? Viszont
szinte minden uh-n láttuk a fütyköst, szóval csak egyszerűen jól érezheti magát
odabent…

Most a kis kópé „elvitte” Éva mamát a vadasparkba. Kíváncsi
vagyok, mit mesél majd, miket csináltak az állatok. A múltkor ugye fájt a torka
az oroszlánnak és azért „beszélt” úgy, illetve lehetett pónit simogatni, meg
kecskéket. Na, majd vacsi közben kifaggatom. 

Tegnap felszerelték a redőnyt a kisszobába. Így a nappali
alvása elmaradt Bendegúznak. Mondjuk eleve sokára ébredt, mert ¾ 8-kor kelt ki
az ágyból reggel (előtte nap meg ¼ 7-kor), de általában hétkor már fent van.
Aztán ebéd közben telefonáltak, hogy fél óra múlva itt vannak és szerelik a
redőnyt. Így hiába voltunk a nagyszobában, a zajok áthallatszottak és hát Bende
nem is tudott elaludni. Játszottunk, mesét néztünk. Végül, mikor Csongi kivitte
Vandáékat a vasútállomásra és Bende is ment velük, akkor hazafele sikerült egy kicsit aludnia Bendegúznak. Este még egy kicsit pörgött fürdés
után, de viszonylag gyorsan elaludt. Ma viszont több, mint két órát aludt
napközben. Hiába, még szüksége van erre az alvásra. Lassan „készülni” kellene
az óraállításra is, bár most csak annyi lesz, hogy vasárnap nem este nyolckor
fürdetünk majd, hanem hétkor. Vagyis ne felejtsük el, mint az első
óraállításnál, két éve. Csodálkoztunk, hogy miért aludna már Bende, mikor még
csak ennyi az idő. Hát igen, ő érzékelte, hogy valami változott és nem nézte az
órát. 

Na, ha nincs változás, akkor jövök az újabb ctg/nst-s hírekkel, talán holnap, vagy szombaton! Addig is szép napot!

Énekelés

Először is hozok egy videót. Már a múltkor is levideóztam az
autóban, ahogy Bendegúz énekel egy számot, de az nem sikerült olyan jól, így
tegnap meghallgattuk a gépen és ez lett belőle (bocsi, de este volt már): 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=rLmo2COhSzo&w=480&h=360]

Ugye felismerhető? Olyan édesen énekli, vannak még hibák, de
mit várunk el egy két éves és három hónapos kisfiútól? Nagyon kíváncsi vagyok,
mi lesz majd, ha az oviban tanulják a mondókákat, verseket és zenéket. Most is
az van, hogy a mondókázós könyvben már tudja, hogy melyik-melyik. Az Éliás
Tóbiásnál mondja, hogy dödölle, de megkeresi úgy is a képeket, hogy ha azt
mondjuk, tente baba, tente. Az apukájával szoktak lefekvés előtt olvasgatni, ez
egy bevált módszer, mint az esti fürdetés is. Ez olyan apa-fiú szertartás.
Kíváncsi leszek, milyen lesz majd az új Életünk, ha már négyesben leszünk.

Mintha éreznék már valamit, talán a „végét”, hogy egybe
maradok. Ma egyedül mentem le a zöldségeshez és a kisboltba, hát kb. úgy
sétáltam, mint ha Bende is ott lett volna, nem mondom, hogy fájdalmas volt
minden lépés, de megfontoltan kellett lépkednem. Ennek ellenére a pocaklakó még
mindig fent mocorog a cicim alatt, legalábbis a combja, lába ott van, úgyhogy
néha érzem, hogy épp odatérdepel a kis törpe.

Ma elmegy Kati mama és úgy néz ki, hogy csak Vanda jön helyette,
de meglátjuk még, mire felér a vonat, rajta lesz-e Hugi is? Elkezdem ma írni a
„listát” is, na, nem nagy valami, de pl. ilyeneket, hogy reggel hogy készítem
el a vitaminját és este a tejitalt. Egy kis segítség a felvigyázónak. Aztán én
már csak pihenni szeretnék innentől… meglátjuk, mi lesz belőle.

És az álomról is írjak, ma azt álmodtam, hogy szültem, bár a
pocakom megvolt és a névválasztás után, még becéztem is. Szóval lányom
született és a Loretta Miretta nevet kapta, aztán mondtam Csonginak, hogy a
Mirettát vegyük előrébb, mert Loretta van a baráti társaságban. Meg így tudom
Mimizni és ekkor megsimogattam a pocakom. A múltkor meg ugye azt álmodtam, hogy
a Zille név helyett a születendő lányomnak a Zselyke nevet adtuk. Hogy jelent-e
valamit? Meglátjuk. Ági barátnőm mondta, hogy az egyik ismerősük Petit vártak,
két uh-n is azt mondták, hogy fiúk lesz, végül Kitti született. Mondjuk nálunk
minden uh-n azt mondták, hogy fiunk lesz, ennek ellenére meglátjuk. Fiúval
számolunk, aztán mindegy, hogy ki lakozik a pocakban, csak egészséges legyen,
ne legyen bajunk szüléskor se és legalább olyan könnyű és gyors szülésünk
legyen, mint a bátyóval volt.

„C” terv

Ha már az „A” és „B” terv is „befuccsolt”. Bár igazság
szerint most tértünk vissza az eredeti elképzeléshez. Itt most a
gyerekfelügyeletre gondolok. Ugyebár október 31-re vagyok kiírva, de mivel
Bendegúz is hamarabb jött két héttel, muszáj volt már terveket készíteni, hogy
ha véletlen a pocaklakó is hamarabb érkezik, akkor vajon ki fog vigyázni a mi
nagyfiunkra. Mivel a családból nem akartunk ideje korán felhívni senkit „csak
úgy”, így maradt az, hogy lett egy éjszakai párosunk (gyerek nélküli házaspár,
Bogi és Feci, Bende imádja őket), illetve lett egy nappali család (Marcell
haverunk és szülei), akikkel jóban van Bendegúz és helyileg mindkét család
közel van. Csakhogy csütörtökön elmentünk Bogiékhoz és mondták, hogy pénteken
délután elmennek Gyulára, családlátogatásra, így az éjszakai felvigyázás
változott. Vagyis csak annyiba, hogyha pénteken este indult volna be a szülés,
akkor valószínűleg egyedül mentem volna, mert Csongi itthon maradt volna
Bendével. Aztán pénteken megbeszéltük Kati mamáékkal, hogy valaki jöjjön fel a
családból, mert mégis jobban tudnánk mi is itthon Bendét, ha egyszer csak
elindulunk a kórházba. És milyen szerencse, hogy leszerveztük a családi
felvigyázást, mert szombaton jött a telefon Ágiéktól, hogy a kazánjukat
jövőhéten fogják szerelni, így ők is elmennek a nagyihoz Kunszentmártonra. Így
előre lépett az eredeti terv, hogy a családból fognak vigyázni Bendére. Most
úgy néz ki, hogy tegnap délután megérkezett Kati mama, akit majd a lányok
fognak felváltani hétfő délután. Elméletileg úgy vannak megkérve, hogy legalább
addig maradjanak, míg meg nem szülök és nem érünk haza a kórházból. És már
nagyon bízok benne, hogy jövőhéten megszületik a tesó. Bár hiába a fészekrakó
ösztön, nálam nem vált be. Pénteken kitakarítottam ismét, most nem esett
annyira jól, de nem is hozta meg a bébit…  Esténként bugit jár a pocakomban Manó, nem
tudom, meddig szeretne még pocaklakó lenni, meglátjuk. Mindenesetre kedden
megyek legközelebb ctg-re, korán reggel ismét, kíváncsi vagyok, mit mutat majd
a gép, illetve a doki vizsgál-e? És ha nem történik akkor se semmi, akkor
megyek a bőrgyógyászatra is, mert a nyári kontrollra még nem jutottam el.
Illetve nemrég letört a fogam, még azt kellene helyrehozni, ha nem akaródzik a
pocaklakónak kifele bújni, akkor jövőhéten azt is „elintézem”.

Bendegúz most nagyon örül, hogy itt van Kati mama, játszanak,
mondókáznak, elvannak. Még az ebéd utáni alvást is kihagyná, de ezt mi nem
engedjük. Még szüksége van az alvásra, úgyhogy remélem, majd a lányok is le
fogják tudni fektetni, ha én kórházban leszek, Csongi meg dolgozik. Mondjuk
ilyenkor kicsit hosszadalmasabb a fektetési idő, de végül alszik legalább egy
órát. Amúgy meg, kíváncsi vagyok a lányokhoz is majd mit szól, de már
mondogatja, hogy jön Hugi és Vanda. Biztos lesznek közös mókázások.

Ma elég ramaty idő volt/van, délelőtt lent voltunk egy jó
fél órát, a szemerkélő esőben motorozott Bende, meg összesarazta magát, de
legalább pörgött egy kicsit. Délután még nem tudom, hogy mi lesz a program, még
egy kicsit kéne majd levegőre menni, de meglátjuk, milyen lesz még az időjárás.
Addig meg tv-zünk, filmezünk… 

10.20

Nos, tegnap is jönni szerettem volna, de gondoltam, kivárom
a napot, mit hoz még. Ugyanis hajnalban ismét rendszeres fájásokra ébredtem, 8
percesek és 7 percesek voltak, tartott úgy két órán keresztül, de közben
sétáltam, meg ide-oda forgolódtam. Nem volt kényelmes a fekvés sehogy sem.
Ráadásul mostanában néha úgy megnyom egy-két ideget a pocaklakó, hogy olyankor
felszisszenek egyet, mert nem igazán kellemes érzés. A combomnál, mintha
szurkálnának, kb. ahhoz hasonlít az egész. Szóval hajnalban keltem, majd
feküdtem, neteztem, majd hétkor még visszafeküdtem és nyolcig tudtam is aludni,
ekkor ébresztett Bendegúz. Az az egy óra alvás olyan jól esett. Aztán napközben
rendszertelen fájások voltak, de megvoltak, szóval még mindig egyben vagyunk,
csak egy kicsit szívatja az anyját ez a gyerkőc. A tegnapi-mai éjszakai alvás
viszont olyan jól sikerült, hogy most nagyon kipihent vagyok. Oké, kelek
éjszaka többször is és ugye megyek a mosdóba, meg muszáj egyik oldalamról a
másikra fordulni, mert elnyomom mindig magam és csak zsibbadok, de leszámítva
ezeket, egész jól érzem magam. Tegnap még elmentünk egy-két helyre, már nem
mertem egyedül menni, bár nem történt semmi, de inkább jobb, ha már Csongi is
jön velünk, főleg, ha még Bendegúzt is vinnem kell. Ma megyünk megint egy
ismerős házaspárhoz, holnap meg már péntek. Azért furcsa, hogy most, hogy van
nagytesó, most több ideig húzom ki pocakosan. Gondolok itt arra, hogy
Bendegúzzal még nem volt „gondom”, csak magamra figyeltem, amikor tudtam,
pihentem, elég sokat. Most meg ilyenről szó sincs, hiszen van egy kisfiunk már,
akinek nem mondhatom azt, hogy most én pedig aludni szeretnék, maradj csöndben.
És azért is leszek kíváncsi már, hogy mikor lesz kíváncsi a nagyvilágra a tesó,
főleg, hogy így ijesztget engem. Igazság szerint a pocakom még mindig fent van,
de Bendével is fent volt, ahogy visszaemlékeztünk.

Most hozok két fotót, nagyon friss, 38+3 naposan: 

És egy pocakosabb, köldököm kisimult:

Amíg fényképeztem, addig is mozgolódott. Kis örökmozgó... 

10.18.

Nos, nem írok le „nagyot”, ha azt írom, a héten már szülni szeretnék. Igaz, volt a múlthéten is három időpont, ami tetszett volna nekem, de azért mégis jobb, hogy még pocaklakóm van. A mai nap is emlékezetes, ugyanis Bendegúznál ezt a napot kellett figyelembe venni a terhességnél, ugyanis ez volt akkor (2008) az utolsó menstruációm első napja. Eddig nem úgy néz ki, mint aki kifele igyekezne, nagyon is jól érzi bent magát Merse Manó. Egy szerencsém van, hogy én is jól érzem magam. Bendénél nyilván a hőség miatt voltam már nyűgös és azért is szerettem volna hamarabb szülni. Amit most is fent tartok, de most valahogy úgy érzem, hogy ez a kölök kivárja az idejét. Ma voltam CTG-n, voltak ismét fájásaim, volt, amit éreztem, volt, amit nem. Mondjuk nem lepődök meg, hiszen már elég régóta érzem a jóslófájásokat. Néha erősebbek, néha gyengébbek, néha éjszaka, néha nappal. Egyszer majdcsak eljön a valódi fájás is. Voltam ultrahangon is, szerencsére mindenhova hamar bekerültem, úgyhogy meg is vannak az adatok. A kisfiunk fej körfogatára (BPD) annyit mondott a szonográfus, hogy hűűűű, szép kerek feje lesz. 98 mm jelenleg, az „előírt” (84-96) méretet már túllépte. Anno Bendénél is azt mondták, hogy szép nagy baba lesz, és Ő mégis hozta a „normál” súlyt és hosszt (3000gramm és 50cm). A feje kicsit kerekebb volt, de szerintem amúgy meg „átlagos”. Most Manónak a pocakja is kicsit kerekebb és az adatok becslése alapján a gép jelenleg 3945grammra saccolta. De megbeszéltük a szonográfussal, hogy valószínűleg nem ekkora, csak a BPD miatt hozta ki ezt a súlyt. Azért szépen néznénk ki, mert két hete még a dokim „csak” 2500grammot mért. Ha kihúznám még két hétig, akkor vajon mennyi lenne? De szerintem kb. most 3200grammnál járhatunk. Na, meglátjuk. A vese-tágulatot elfelejthetjük, ennek nagyon örülök. Remélem, hogy más baja sem lesz.

Amúgy ma olyan furcsa volt „leadnom” Bendegúzt Ágiékhoz, vagyis én nagyon is magabiztos voltam, csak Bende nem akart elengedni. Épp azon gondolkoztam, hogy biztos érzi, hogy lassan jön a tesó és azért nem enged el. Naponta elmesélem neki, hogy pár napot nem leszek itthon és hogy majd ki fog rá vigyázni, néha már Ő mondja ezeket, de nem tudom, hogy mennyire fogja fel. Mindenesetre ma siettem a dolgomra, mert így is késésben voltunk, úgyhogy gyors kiraktam Ágiéknál Bendét, majd én elmentem ügyeket intézni, szerencsére mindenhol hamar végeztem. A kórháznál is egyből találtam parkolóhelyet, bár így napközben nem nagyon szokott lenni. Aztán a ctg-re is egyből bekerültem és az uh-ra is, pedig oda 11:40-re volt időpontom, de mivel én adtam be elsőnek a beutalót, be is hívtak 11-kor. Viszont a dokimra több, mint ¾ órát kellett várni. Megnézte a papírokat, majd megbeszéltük, hogy egy hét múlva menjek megint. Szóval így most megint várakozás lesz. Gondolom azután sűrűbben kell majd járni, de majd meglátjuk még, mit hoz ez a hét.

Bendegúzért Csongi ment el, de szinte előttem értek haza, míg én beparkoltam, addig ők melegítették az ebédet. Most Bende alszik, Csongi dolgozik, én meg netezek. És hogy ne csak Manóról szóljon mostanában a blog. Bendegúz egyre ügyesebb, már mondatokban beszél, van még olyan, hogy nem értem, mit akar, de addig mondja, amíg rá nem jövök. A múltkor, indulás előtt sikerült levideóznom, ahogy telefonál valakivel. Egyszer csak mondta, hogy csörög és már fel is vette a játék telefonját: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=R2E7j1DMvHg&w=480&h=360]

Az érdekesség az, hogy ugye azért mondom én is, hogy mit mondjon, de arról nem is beszéltem, hogy biciklit fogunk pumpálni. Meg nem is azért mentünk le. A fantáziája is beindul néha, szereti, ha bábozok Tibi kacsával és neki mesél ezt-azt. Imádja Őt, még sokszor vele alszik.

Vasárnap este nagyon bekajált, igazából észrevettem én, hogy sokat eszik, de csak mondta, hogy kér még, kér még, így evett. A szombati vendégvárós kurmplipüréből evett be, meg a csirkehusiból, ezután még ivott kb. 3dl teát és még fürdés után megitta a 2 dl  tejitalt is. Elaludt szépen, de este 10-kor ébredt és hívta az apját, meg fájlalta a lábát, majd a pocakját és már csak azt hallottam, hogy kijött belőle valami. Persze ágyneműt kellett húzni, vagyis csak lehúzni, mert pont aznap cseréltem le neki. Mivel több széria nem volt (két párnával és egy takaróval alszik, párnahuzat csak négy van, takaró mondjuk több, de azt is szárítani kellett), így kettőnk közé vettük és még ezután is kb. ötször jött ki belőle kaja. Én csak cserélgettem a törölközőket, mert azt raktunk a feje alá. Nyilván hajnal kettőkor jött ki az utolsó adag, akkor már az utolsó három alkalommal inkább csak nyálat öklendezett vissza, de alvás közben volt, úgyhogy elég éberen aludtunk. Másnap reggel meg nagyon büdöset kakilt, szóval valószínűleg csak a hasát ronthatta el, mert azóta nem volt semmi, sőt, a tegnapi éjszakánk nagyon is jól telt, még én is tudtam pihenni. Pedig nekem már sehogy sem jó…

Tegnap délelőtt még itt voltak Marciék is, ma meg ugye mi mentünk át, úgyhogy volt rosszalkodás rendesen. Kíváncsi is leszek, hogy majd milyen lesz, ha már itt lesz tesó, bár először nem lesznek nagy huncutkodások, de biztosan szépen összezoknak majd...

37+6

A holnapi napon töltöm a 38. hetet. Bendegúzzal ugyebár
aznap hajnalban kezdődött minden és olyan gyorsan jött az egész, hogy szinte
most is olyasmire készülök. Meglátjuk, most Merse mikor és milyen gyorsasággal
fog kibújni. 

Az igazság az, hogy már nem emlékszem, milyen is volt előző
nap akkor. Azt tudom, hogy Kati mama és Dari feljöttek minket meglátogatni,
pénteken még én mentem ki értük autóval az állomásra, majd délután még
elmentünk és elkísértük Csongit focizni. Dari le is fejelte a hasam és nevettünk
is utólag, hogy biztos köze volt a másnapi születéshez. De pl. nem emlékszem,
hogy leszállt volna-e akkor a hasam, az biztos, hogy nem tojás-formám volt
akkor se.
Tegnap ismét itt voltak Kati mamáék, Dari most nem tukkolta le a pocakom és még
nem látom előjelét, hogy indulnák a kórházba. Ha véletlen mégis megszületne
időközben Merse Manó, akkor majd Csongi hozza az örömhírt!

Én nagyon jól érzem magam, pénteken délelőtt sikerült port
törölgetni, porszívózni és felmosni is, majd kivasaltam a maradék rucit is,
amit csak halogattam. Így jelenleg csak a lepedő és rácsvédő vasalása hiányzik,
de ezt már Csongira bízom, mert a kiságy jelenleg nem babaágyként funkcionál,
hanem tárolónak (így a rácsvédőt és lepedőt se tudjuk még felhúzni). Ugye
készülünk arra is, hogy akár éjszaka kell áthívni a felvigyázókat, így a
pótágynemű fel van húzva és nem raktuk el az ágyneműtartóba, hanem a kiságyba
tettük, mert onnan egyszerűbb és csendesebb lesz majd kivenni, ha már éjszaka
kell átágyazni gyorsan. Szóval most tele van már a kiságy és ezután is tele
lesz (ha a kiscsomag megérkezik). Amúgy meg néha várom már, hogy láthassam
Manót is, de néha olyan jó, hogy még a pocakban van. Lehet, hogy most kezdek
inkább arra hajlani, hogy maradjon még, miközben már csak két hetem van hátra?
De tényleg jól érzem magam, nem úgy, mint aki 8,5 hónapos terhes, hanem mint,
aki mondjuk csak 6-7 hónapos. Érdekes. Azért megjegyzem, hogy hétvége van,
Csongi itthon volt, pár nap múlva lehet, megint máshogy látom a dolgokat. A
lábam egy picit ugyan dagad, de azért sikerül napközben pihentetni magam.

Szóval tegnap itt volt Kati mama, Feri tata, Dari és dédi
is. Készültünk ebéddel, a süti sajnos nem sikerült, bár így is elfogyott,
illetve anyósomék is hoztak nasit, szóval minden jól sikerült. Délután még
elmentek a malomba is a többiek, én itthon maradtam dédivel és dvd-tünk. Végül
hamar eltelt a nap.

Ma pedig a nagypiacon voltunk kint, a vége-felé a hátam
kezdett fájni, ezért nem is kolbászoltunk olyan sokat. Amit meg venni akartam
(szoptatós melltartó), nem volt, de kaptam az eladótól telszámot, úgyhogy
legközelebb felhívjuk és ha van, akkor megyünk. Elég hideg volt, előkerültek a
harisnyák (Bendének) és a téli kabát is. A mi téli kabátainkat is át kell
nézni, úgyhogy hamarosan megyünk le egy kicsit játszani és amíg Csongi biciklit
szerel, addig mi megkeressük Bendével a padláson a cuccokat.

Legközelebb kedden megyek ctg-re és uh-ra, kíváncsi vagyok,
hogy mit mutat és jelez majd a masina. Ha addig nem érkezik meg a tesó, akkor
azután jövök a hírekkel! Még 15nap…. 

27 hónap

Mert ismét eltelt egy hónap és Bendegúz már két év és három
hónapos is elmúlt. Telik az idő és olyan furcsa lesz megint mindent „elölről”
kezdeni, vagyis teljesen más lesz, hiszen lesz egy bátyó, meg egy öcskös, így
valahogy még el se tudom képzelni, hogy milyen lesz az egész. De majd alakul ez
is.

Amúgy Bendegúz kis gézengúz, néha fel tud húzni rendesen, de
én is néha türelmetlenebb vagyok, ami érthető egy kicsit. Aztán néha meg nagyon
is elvagyok vele. Ma bebuszoztunk a belvárosba, nem akartam autóval menni, meg
ő is mondogatta már régóta, hogy buszozzunk, így elmentünk a postára, meg a
főtéren csúszkálhatott a 0km kőnél is. Még Marci haverunkkal is sikerült
találkozni. Örültek is egymásnak rendesen, ment a hülyéskedés. Hazafele is jól
bírta a buszozást, de amikor leszálltunk, akkor rájött, hogy fáj a lába, így az
utolsó szakaszon már cipeltem a senekét a fiatalembernek. Nem sűrűn veszem fel,
szerencsére jön a saját lábán, a lépcsőzést is imádja, de ha beteg, vagy fáj
valamije, akkor nincs mese, nem megy tovább egy tapodtat sem. Úgyhogy inkább
felvettem és haladtunk. Délutánonként Csongi viszi el, vagy a játszira mennek,
vagy csak futóbicikliznek a környéken, én meg pihenhetek addig. Ma viszont
nagyon „erőm teljében” voltam, tettem-vettem, igaz a vasalnivalóval nem
haladtam, de a ténykedés közben nem is éreztem, hogy kismama vagyok. Egy kicsit
azt érzem, hogy napokon belül megyünk szülni. Igaz, délután aludtam egy kicsit
és amikor felébredtem, nem éreztem nagyon a pocaklakót, ilyenkor meg mindig megijedek
és talán azért is várom már, hogy a karomban tartsam, mert akkor tudom, hogy
nem történhet semmi baj sem.

Amúgy a CTG-n minden rendben volt, jövőhét kedden megyek ismét, meg lesz
a kötelező uh is, a 38 hetes. Bendénél erre már nem kellett mennem, mert
megszületett addigra. Mint írtam, a napokban lehet, hogy meglesz a tesó, bár nem
úgy néz ki, hogy keddig történne valami, de hát ne is írjak semmit, mert fél
nap alatt is megváltozhat minden. Lehet, hogy holnapra én is mást érzek. Bár
most a kedvem is jobb, így a terhességet is jobban viselem, viszont nem jelenti
azt, hogy holnap már nem fog megváltozni a véleményem. Az biztos, hogy jövőhét
vasárnapig már szeretnék megszülni, mert az éjszakai alvások már nagyon
fárasztóak tudnak lenni. Nem jó sehogy sem. Ezért is fekszem le napközben én
is. Most viszont megyünk fürdeni. Kicsit zavaros lett ez a bejegyzés, de hát
ilyennek is kell lenni…

2011.10.09.

Nos, jelenleg szülési szabadságom töltöm, legalábbis a
papírokat leadtam. Ha megszületik tesó, még pótolnom kell pár nyomtatványt, de
emiatt úgyis be kell még mennem egy-két helyre. A munkahelyre biztosan, a
többit lehet, hogy ügyfélkapun keresztül intézzük el.

A tanácsadáson megkaptam a papíromat, hogy részt vettem négy
alkalommal, a védőnőnél is voltam, legközelebb ő jön hozzánk jövőhéten. És
mostantól szinte „meg is nyugodhatok”, mert ha innentől indulna be a szülés,
már nem számítana koraszülöttnek a kis jövevényünk. Egyelőre nem érzem, hogy
mostanában születne, de még mindig abban reménykedem, hogy kicsivel hamarabb
jön, mint a ahogy ki van írva. Talán azért vagyok most egy picit pozitívabb,
mert ugye hétvége van és ilyenkor Csongi is itthon van. Holnap megint hétfő
jön, meglátjuk, szerda körül milyen véleménnyel leszek erről is. A héten se
sokat pihentem, mert csütörtökön takarítottunk, igaz, nem úgy haladt, mint
régebben, mert délelőtt portörlés, pakolás volt, délután meg porszívózás.
Pénteken pedig eljött anyukám, mert keresztanyukámék jöttek ide vizsgálatra és
hát addig anyát elhozták hozzánk. Főzött kuktába tyúkhúslevest, amit tegnap már
meg is kóstoltunk, illetve kirántottam a husikat, meg készült hozzá köret és
Csongi készített almás rétest is. Egy kicsit túl is ettem magam, így mától
megint figyelnem kell jobban az étkezésre, mert nem lesz ez így jó. A
szénhidrátot biztos megnyomtam a napokban…

A lábam tegnap óta megint vizesedett, szóval hamarosan nézek
egy filmet és polckolom. Szerencsére a vérnyomásom rendben van, tehát ez a
megterhelés miatt dagadhatott be. Meg amiatt a súly miatt, amit mostanság
cipelek.

A fiúk pedig elmennek vásárolgatni. Ebédhez a saláta már
készen van, csak sült krumplit kell sütni még és a tegnapról megmaradt levest
és husit is csak melegíteni kell és már készen is vagyunk.

És hozom a Bendés horoszkópot is!

Rák: (06.22-07.22)  

Csecsemő

Csaknem ideális gyermek; ragaszkodó és érzékeny. A családi
légkör változása azonnal nyomot hagy a hangulatán, ezért a Rák baba (sokkal inkább,
mint más jegyben született társai) az egyik pillanatban csupa mosoly, a
másikban pedig csupa könny lehet. Legszívesebben a családtagokkal játszik.
Kényes a kiságyára, amelyet személyes birodalmának tekint, ahol nem tűr meg
másokat, legfeljebb a babáit és játékait, melyekkel amúgy is szívesen veszi
magát körbe.

Hát Bendegúz tényleg
ideális gyermek, ragaszkodik és érzékeny is. Szerencsére nem volt még „nagy”
családi légkör-változás, de azt biztos, hogy van olyan, hogy az egyik
pillanatban még nevet és jókedvű, a másikban meg jön a hiszti és sírás. Sokat
játszik velünk és a játszótéren is nehezen barátkozott másokkal, de azért javul
már ez is. A kiságyat viszont nagyon is szereti velünk megosztani, az esti
altatásnál még az apját is odafekteti, hogy együtt aludjanak.

Hogy kiegyensúlyozott legyen, fontos a kielégítő alvás.
Biztosítsunk számára hosszú pihenéseket is. El tudja bűvölni környezetét.
Legyünk határozottak, ne engedjünk neki, mert nagyon könnyen hisztis,
szeszélyes gyermek válhat belőle. Rendkívül jó étvággyal eszik. A cuppanós
puszitól, az éles, határozott hangoktól, az erős zajoktól viszolyog, könnyen
megijed. Szereti a kényelmet, a biztonságot, az ölelést. Rendkívül szeretetre
méltó baba, a legkisebb ragaszkodást is meghálálja. Szereti, amikor etetik, s
ha ilyenkor semmi sem zavarja. 

A kielégítő alvást én
is szeretném, de ő nem mindig olyan jó alvó, mint ahogy azt mi szeretnénk. A
hosszú pihenéseket biztosítjuk, hiszen ha nem is akaródzik neki ebéd után
aludni, akkor is csendes pihenőzünk és általában alvás lesz a vége. Próbálunk
határozottak is lenni, ettől függetlenül hisztizik is. Jó étvágya van, de nála
is van olyan időszak, amikor válogatós. Az ölelést és puszilgatást szereti és ő
is szívesen jön ölelni, puszilni. Valóban meghálálja a szeretésünket.

 Gyermek

Álmaiba menekül és a keze ügyébe eső valamennyi könyvet
elolvassa. Tartsuk tiszteletben lelkivilágát. Ne legyünk türelmetlenek hosszú
hallgatásai miatt. Ahogy növekszik, rendkívüli memóriára tesz szert; néha úgy
tűnik, többet tud a múltról, mint a jelenről. Érzékenységgel párosuló óriási
képzelőerővel rendelkezik; fantáziája és kreativitása gazdag. Különösen kedveli
a meséket és a gyermekdalokat. Szüksége van arra, hogy éjjel legyen egy kis
világítás a szobájában, mert így barátságosabbnak találja az éjszakát.

Szívbéli jóbarátai a teddymackók, a babák, a zenei hangokat
produkáló játékok. Könnyen finnyás és válogatós lesz, e téren ezért
elkerülhetetlen bársonykesztyűbe bújtatott vaskéz alkalmazása. A
szófogadatlanságra a legjobb válasz: "A mama szomorú, ha ilyet
csinálsz."

Szereti a meséket és a
könyveket, újságokat is szívesen olvasgatja. Kedvenc figurái is vannak,
jelenleg Tibi kacsa a minden. És milyen igaz, ha szomorúnak lát, egyből
szófogadó lesz!

Kamasz

A Hold (érzékenység, megérzés) befolyása alatt áll, ezért
szereti a választékos környezetet. Beszéljünk vele komolyan, de kedvesen, hogy
leszálljon a realitások talajára. De ne faggassuk: tartsuk tiszteletben a
világát.

Már most komolyan
szoktuk neki elmagyarázni a dolgokat, ugye ami őt érinti. De messze vagyunk még
a kamaszkortól és dackorszaktól.

Tanulás

Valószínűleg félénken és bizalmatlanul kezdi el az iskolát.
Ebben a korban fejlődik ki védekező páncélja. Alatta azonban bátorság és
kitartás rejlik, amely tulajdonságok segítségével előrejut az életben.
Sokminden függ az iskolai környezettől és a pedagógus egyéniségétől. Ha a tanár
képes felkelteni a Rák-gyermek érdeklődését, akkor kétségkívül csodákra képes.
Mivel jó felfogású, nagyon hamar megérti a dolgok lényegét. Ha a fegyelem túl
szigorú, zárkózottá válhat.

Ez is messze van még
tőlünk, előtte ugye jön az óvoda. De nagyon kíváncsian várjuk!

Pozitív személyiségvonások:

mély érzésű és odaadó, intuitív és fantáziadús, éles eszű és
megfontolt, védelmező és együttérző, elegendő önbizalommal rendelkezik, álmai
megvalósítására törekszik, nagylelkű.

Az önbizalommal vannak
még gondok, de ezek is javuló tendenciát mutattak az utóbbi időben. A többi
mind stimmel, bár kíváncsian várjuk a reakciókat, mikor a kistesó már közöttünk
lesz.

Negatív személyiségvonások:

szeszélyes, túlérzékeny és sértődékeny, ráerőszakolja magát
másokra, túlságosan ragaszkodó, nehezen szembesül a valósággal, érzékenysége
érzelgősségbe fordulhat.

Eddig még nem volt
negatív hatással senkire, hogy „ráerőszakolta” magát másokra. Nem érzem
szeszélyesnek sem még, a ragaszkodás pedig még pozitív hatással bír ránk.

Mindent egybevéve
mindenkinek a saját gyermeke a legszebb, legügyesebb, legokosabb, leg-leg-leg,
úgyhogy nem is fűzök hozzá több hozzászólást!
 

Helyzetjelentés

 Tegnap voltam az orvosomnál és megnéztük ultrahangon a kis pocaklakót. Ő már jó ideje be van fordulva (vagyis fejvégű), már nagyon bízok benne, hogy nem is fog visszafordulni. A számítások alapján kb. 2500gramm a súlya, a doki szerint most fog majd igazán hízni és akár hetente 250 grammokat is fel fog szedni. Kérdés, hogy mikor jön, ugyebár? A méhszájam már egy ujjnyira ki van tágulva, de a méhlepény még éretlen, I-es, II-es fokú. Hát végülis van még ideje a kissrácnak. A vese-tágulat szerencsére értékhatáron belüli, így azzal nem kell foglalkozni. Remélem semmi más gond nem lesz. Hétfőtől már nem számít koraszülöttnek, így azért drukkolok, hogy legalább addig maradjon bent. Mondjuk rendszeres fájásaim nincsenek, de azért jósló fájásaim vannak, de ezek elég rendszertelenek. Megviccelt pénteken a fiatalember az ötperces fájásokkal. 

Most letettem hamarabb Bendegúzt aludni, mert kettőkor indulnunk kell, ugyanis megyünk a tanácsadóba, ahol beszerezzük a negyedik pecsétet (így kapok majd anyasági támogatást, illetve itt nem elég, hogy a dokitól már van öt pecsétem, a tanácsadóba is gyűjtenem kellett), illetve megyünk utána a védőnőhöz is. Jelenleg még mindig csak 6kg plusz van rajtam, pedig már szerintem néha több szénhidrátot eszek, mint kellene. Mindenesetre Bendegúzzal ilyenkor már a súlyom is több volt, meg vele a hízásom is. És most tartok annál a súlynál, ahogy elkezdtem két hónapja a diétát, tehát semmit nem híztam. Ennek örülök is, de egy kicsit "aggaszt" is, mert félek, hogy nem jól csinálok valamit. Bár van, miből elvonnia a lurkónak, de akkor is. Azért próbálok zöldséget-gyümölcsöt enni, meg változatosan étkezni. 

Ma még a munkahelyemre is ki szeretnék menni, mert hétfőtől már szülési szabadságon vagyok, a táppénzt pedig lezárattam. Ha már lehet így kalkulálni, akkor megtettem, hogy hamarabb induljon a gyás, hiszen nem mindegy, hogy a táppénz mennyi, meg a gyás és majd a gyed mennyi lesz. És voltunk a gyerekorvosnál is, de majd csak szülés után kapjuk ki a recepteket. Anno Bendegúznál megkaptuk hamarabb, most nem lehet. Hát lesz Csonginak is dolga, míg mi bent leszünk a kórházban. 

Most, mintha megint jobban viselném a várandósságot, a lábam is csak néha dagad, a pocakommal is elbírok, bár nagyobb dinnyém van, mint ilyenkor Bendével (szerintem), meg most ugye Bendére is figyelni kell, de leszámítva egy-két dühkitörésemet, elvagyunk a hétköznapokon is. Mondjuk várom már, hogy milyen lesz négyesben, meg egyáltalán, milyen lesz a tesó, meg Bendegúznak hogy fog tetszeni, de most még azt mondom, hogy maradjon egy-két napot/hetet. Jövőhéten megyek legközelebb ctg-re, kedden, kíváncsi vagyok, a hidegfront hoz-e valami változást...

36. hét

 Na, ez is utolért, tegnap már polckolni kellett a lábam,
mert a bokám a duplájára dagadt. És még mindig van hátra négy hét a kiírásig.
Szerencsém volt azért tegnap, mert a fiúk elmentek délelőtt megnézni a
roncsderbit, így én megnéztem egy filmet. Délután megint kimentek, de akkor már
vasaltam a rucikat, mert azzal sem haladtam előre eddig. A fájások elmúltak, nagyon
enyhe mensis görcseim vannak, de azok aztán tényleg kibírhatóak. Hogy mi volt
velem pénteken, nem tudom, de jól megviccelt a pocaklakó. Holnap reggel megyek
ismét ctg-re, meg vérvételre, aztán délután a dokimhoz is, kíváncsi vagyok már,
mekkora a mérete (súlyra). Szerdán reggel táppénzes felülvizsgálat lesz, bár mától már „gyás”-on
vagyok. És még szerda délután a védőnőhöz is mennem kell, meg a tanácsadóba.
Végre meg lesz a négy pecsétem a kiskönyvben, így kaphatok majd anyasági
támogatást is. Csütörtöktől pihenősebb lesz a hetem, de ugye annak függyvénye
is, hogy hogy viselkedik Manó…

 

És most hozok videót, mert olyan ügyesen énekli már Bendegúz
a boci-boci tarkát is, meg a süss fel napot is, bár itt már elbohóckodta a
végét (az én hangomat nem ér kritizálni):

Hétvégén itt voltak Laci tatáék is, szombaton délután jöttek és vasárnap reggel mentek. Kapott Bende oromhegyesi búcsú-fiát is, nagy volt az öröm. Most meg a déditől kapott rendőrautóval alszik, bár egy kicsit meg kellett javítanunk, mert borzasztóan sipítós hangon szirénázott, így Csongi megszerelte és csak a villogoja megy már. Azért elárulom, hogy tegnap is úgy aludt el Bende, hogy a takaró alatt villogott az autó. Persze így merül is az elem és szerintem ma véget is ér, de hát majd teszünk bele újat. Valamikor pár hét múlva...

És még egy videó, mert mostanában a fiúk futóbiciklivel mennek a játszira. Én sétálok még mindig Bendével, mert a futást-szaladást már hanyagolom, de hát ők edzenek csak nyugodtan: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=5A7IiEfuvVU&w=480&h=360]

Téves riasztás

Mostanában úgy érzem, hogy jósló fájásaim vannak. Nem is baj
ez, hiszen ez is hozzátartozik a szüléshez. Csakhogy ma hajnalban, vagyis
éjszaka igencsak elkezdtem görcsölni és már nem volt sehogy sem jó. Ha az egyik
oldalalom feküdtem, ott zsibbadtam, ha a másikon, akkor meg arról fájt.
Elkezdtem nézni az órát is, hogy milyen intenzitással jönnek ezek a fájások, de
semmi más előjele nem volt, hogy esetleg Manó kifele akarna indulni. Persze
rimánkodtam is, hogy még maradjon bent, hiszen még egy hónap hátravan kiírás
szerint. Szóval hajnal háromkor már nem bírtam feküdni, így inkább kijöttem a
nagyszobába tv-ni. Csongi is felkelt, mert addigra már 5 perces fájásaim
voltak, meg végül egy filmet is elindított, így próbáltam lazulni. Illetve kérdezte,
hogy ne menjünk-e be a kórházba, de valahogy úgy éreztem, hogy ez még nem a
nagy nap, csak valami más. Vagy legalábbis nem így várnám a szülést. Ugye
Bendegúz úgy jött, ahogy a nagykönyvben meg van írva, magzatvíz-szivárgás, 8
perces fájásokkal, addig otthon, aztán hat óra vajúdás után be a kórházba és
onnan másfél óra alatt meg is lett. Valahogy ezt várom most is, nem azt, hogy
hirtelen ötperces fájások semmi más előjellel és aztán ki tudja még, mi lesz.
Szóval megnéztem a filmet és úgy hajnal öt körül elmúltak a görcsölések, így le
is feküdtem. Reggel hétkor persze ébresztő volt, hiszen Bendegúz nyugodtan
aludta át az éjszakát, így a dokit fel is hívtam, aki berendelt a kórházba.
Gyors letusoltam, addig Csongi öltöztette Bendét, majd ő elment dolgozni, én
elvittem Ágiékhoz a nagyfiunkat és végül bementem a kórházba. Mivel nem volt
vészes a görcsölés, így nem akartam, hogy csak ott tébláboljon Csongi, a
kórházi cuccost beraktuk, ha esetleg ott tartottak volna, nálam legyen, de
nagyon bíztam benne, hogy ez csak egy erősebb jósló fájás volt. Szóval nyolcra
értem be, de természetesen vizit volt, így kilenc után találkoztam a dokival.
Először megvizsgált, még nem vagyok szülésre felkészülve, ennyit mondott csak.
Mondjuk ebből arra következtetek, hogy zárt a méhszájam. Ezután a ctg-re is
felkerültem, ahol most mutatott méhtevékenységet is a gép és igen, ki is
mutatta, amikor éreztem a fájásokat. De a gép szerint ezek még nem olyan
erősek, így hazaengedett a doki. Mondjuk arra nem is gondoltam, hogy ott tartanak,
vagyis oké, vittem a motyót, de nem szívesen maradtam volna úgy bent, hogy nem
szülök. Még nem teljesen készültem fel a tesó érkezésére, bár a kórházi cuccom
össze van állítva, az ő rucijait még vasalni kéne. Na, azt hiszem, ezt a
hétvégén meg is csinálom. És még arra gondoltam, hogy amilyen kis szívatós ez a
második bébi, biztos kivárja a kiírt időpontot és skorpió lesz. Azért „szívat”
már most is. Bár ha ilyen fájásaim lesznek, akkor jobb szeretnék túllenni hamarabb,
mert még egy hónap ilyen fájásokkal, nem tudom, hogy bírnám ki. Tényleg
rendszertelenek, de már emiatt nem merek semmit sem csinálni. Ma is elég sokat
pihentem, szerencsére ebédet rendelünk, így nem főzök, de Bendét meg ugye le
kéne vinni a levegőre, így a többi időt próbálom én is pihenéssel tölteni. Most
én is aludtam vele délután.  Mindenesetre
okt. 10-én betöltöm a 37 hetet, onnantól már szabad utat adok én is a
szülésnek. Kedden megyek ismét ctg-re és délután a dokimhoz, kíváncsi vagyok,
mit látunk uh-n, mekkora már…

Most elmentek a fiúk tankolni, meg egy játszira, kicsit
szokom én is nélküle. Reggel is olyan rossz érzés volt otthagyni Ágiéknál,
pedig tudom, hogy jó kezekben van, csak valahogy megijedtem, hogy most nem
látom pár napig. Nagyon gondolkozom azon, hogy nem fog bejönni hozzám
látogatóba Bendegúz, mert én nem bírom majd ki az elválást. Persze lehet, hogy
addig változik még a véleményem és úgy fog hiányozni, hogy mégis behívom,
mindenesetre a tesótól az ajándék már be van csomagolva és el is van téve,
szóval ha ez a variáció is marad, akkor lesz meglepetés Bendegúznak is. Illetve
még annyit ehhez, hogy ismét baba-mama szobába készülök, ugye anno Bendével nem
sikerült odakerülnöm, vagyis hétfő este szóltak, hogy mehetnék, de másfél napra
már nem akartam átmenni. Viszont ha most sikerülne odakerülni, akkor látogatót
sem fogadhatok, legalábbis a szobába nem. Most szigorítottak a rendszeren, mert
új vezető van, úgyhogy még ennek is utána kell majd járni. Csak még várjon a
lurkó legalább 10 napot….

Horoszkóp

Most hozom a horoszkópokat, mint anno Bendegúznál, aztán
hamarosan kielemzem a Bendéét is, hiszen anno neki is kétfélét linkeltem, de
ugye ő a kiírt dátum előtt jött két héttel, így az oroszlán helyett a rák
jegyében született. S bár annyira nem vagyok az asztrológia híve, érdekességképpen
kikerestem a két csillagjegyet ismét. Na, de nézzük, milyen horoszkóp vár a kis pocaklakóra: 

 Mérleg: (09.24.-10.23.)

Csecsemő

Ennivalóan aranyos baba. Szereti a családi atmoszférát, a
harmóniát. Érzékeny és figyel a környezetére. Sokat kell beszélni hozzá.
Fogékony a szépség és a kellem iránt. Minden alkalommal, amikor a kiságya fölé
hajolunk, kedves mosollyal fogad. Pillanatok alatt kapcsolatot teremt,
boldognak látszik. Imádja, ha vannak körülötte, jól érzi magát társaságban, s
törekszik arra, hogy körülötte forogjon a világ. Örül, ha ő is elmehet
vásárolni, s minden érdekli, ami a környezetében történik. Nagyon korán
megszereti a zenét. A zaj viszont riasztja; biztosítsunk számára nyugodt
környezetet.

Gyermek

Elbűvölő, és örül, ha mások kedvére tehet. Finom, félénk és
határozatlan. Állandóan habozik. Segítenünk kell neki abban, hogy erősítse
egyéniségét. Rendkívül fejlett az igazságérzete, ügyeljünk rá, nehogy
igazságtalanságot kövessünk el vele szemben. Ha vannak testvérei, egyikükkel se
kivételezzünk, ezt nem viseli el! Legszívesebben játékos gyermekdalokat és
rímes verseket tanul. A Mérleg-lányok kedvelik a bizsukat, a pasztell színű
ruhákat és utálják a koszt, a rendetlenséget. A Mérleg-fiúknak fontos a
barátság. A szülőknek fel kell figyelniük a halogatásra vagy lustaságra utaló
jelekre, mert később ezek komoly gondokat okozhatnak. Rendkívül fontos, hogy a
Mérleg-gyermeket döntéshozatalra neveljük. Ha választás elé kerül, gyakran
felhangzik a kérdés: "Te melyiket választanád, mama? Ne menjünk bele a
játékba, mutassunk rá a különböző lehetőségekre, s kövessünk el mindent annak
érdekében, hogy legyen mersze az önálló gondolkodáshoz.

Kamasz

Barátokban és meghívásokban nem szenved hiányt.
Gondtalansága miatt elveszítheti a realitásérzékét; hagyja, hogy elragadja a
képzelete. Hajlamos arra, hogy csak kis erőfeszítéseket tegyen valamiért.
Tanítsuk meg a munka fontosságára. Bizonyos dolgokat nehezen tudunk megtiltani
neki, de vegyünk erőt magunkon. Ha elfogadjuk az érveit és engedünk, azzal nem
segítünk neki.

Tanulás

A boldog iskoláskor minden gyermek számára fontos, de a
Mérleg szülötte a sérelmet oly mértékben eltúlozhatja, hogy az megzavarja a
tanítás folyamatát, és huzamosabb ideig felzaklathatja a gyereket. Jellemző
panasza: "Ez nem igazság." A kreativitást érdemes felismerni és
bátorítani; gyakran valódi tehetség lappang a Mérleg gyermekben, de ha nem kap
ösztönzést, nem fejlődik olyan gyorsan, mint más jegyben született társai.
Mindenért lelkesedik, ami a művészettel kapcsolatos. Érdeklődési köre
minduntalan változik, csapong. Később megtalálja a megfelelő pályát, de sok
területre kell felhívni a figyelmét. Érzelmi élete gazdag és erőteljesen
befolyásolja döntéseiben. Nagyon figyeljünk rá, mert előfordulhat, hogy rossz
irányba terelődik.

Pozitív személyiségvonások

Tapintatos és figyelmes. romantikus és elbűvölő, alkalmazkodó
és társkedvelő, idealista és békés természetű, élénk elmével rendelkezik. Kiváló
közvetítő és szónok.

Negatív személyiségvonások

Határozatlan és ingatag, hiszékeny és könnyen befolyásolható,
kacér és önmagával szemben elnéző, nem tud nemet mondani. Hajlamos meghajolni
az erősebb akarat előtt.

 

 Skorpió (10.24.-11.22.)

Csecsemő

Egyénisége korán megnyilvánul. Ragyogó arccal várja az esti
fürdést, mert rajong a lubickolásért. Kedvenc játékait még a kádba is magával
viszi. A strandon vagy a tengerparton van otthon, ott az ő igazi világa. Egész
nap képes eljátszani a sekély vízben. Szereti a családi együttléteket, amikor
körülötte zsong mindenki. Ragaszkodó természetű, cseppet sem szeleburdi.
Szívesen veszi, ha gyengéden bánnak vele; egy-egy hangos szóra elsírhatja
magát.

Gyermek

Nagyon eleven, pajkos, mindent szét kell szedni, össze kell
törni, hogy megértse a lényegét, mivel kíváncsisága határtalan. Ne legyünk vele
se túl szigorúak, se túl engedékenyek. A legkisebb hibát is kihasználja. Nem
könnyű megtudni, mit forgat a kis fejében. Ébresszünk benne bizalmat, hogy
kitárulkozzon. Távollétében ne turkáljunk a holmija között, tartsuk
tiszteletben birodalmát. Nehezen lehet becsapni, mert ösztönösen ráérez a dolgokra.
Nem könnyű zavarba hozni, mégis finoman kell vele bánni. Figyelmes, öntudatos,
kissé tartózkodó. Játékot azonban szívesen kezdeményez a családi körben. Ha
érzi, hogy szeretik, akkor igyekszik visszaadni a szeretetet vagy legalábbis
jelét adni ragaszkodásának. Ha a Skorpió-gyermeknél valami nincs rendben,
feltűnően csendes lesz, talán még kedvenc ételét is visszautasítja. Minél
előbb, annál jobb arra bátorítani, hogy öntse ki a szívét; a zárkózottságra
való hajlam felnőttkorban komoly bajokhoz, szükségtelen szenvedésekhez
vezethet. A fiatal Skorpió igényli a vonzó elfoglaltságot; olyan hobbira
beszéljük rá, amelyben kiélheti érzelmi és fizikai energiáit. A hasznos
időtöltés megtanítja arra, hogy erejét egyenletesen használja fel. Valószínűleg
élvezni fogja a nehéz csapatjátékokat, a vízi sportokat, vagy - a kreatívabbak
- a korcsolyázást, a táncot.

Kamasz

Lázadása heves lehet. Viselkedjünk úgy, hogy ne tápláljuk
harciasságát. A lehető legtöbbet beszélgessünk vele, hiszen imádja, ha
mondandóját figyelembe veszik. Mindent kifogásolhat: a társadalmat,a
környezetében levő személyeket, stb. Szexuálisan általában korán érik. Erről
beszéljünk vele nyíltan, de ne hozzuk zavarba. Ha kifogásunk van a
viselkedésével kapcsolatban, mindenképpen négyszemközt beszéljük meg vele, mert
egyébként sérelemnek veszi és nehezen bocsátja meg.

Tanulás

Ha a környezete megfelelő, jó tanárok és barátok irányítják,
akkor minden simán megy. Ellenkező esetben kis ördögfiókává válik és változó
eredményeket mutat fel: egyik nap kitűnő, másik nap elégtelen osztályzatokat
hozhat. Kedvét leli abban, hogy megjátssza az ostobát vagy az okosat. Ezt a
problémát úgy tudjuk kezelni, ha fegyelemre tanítjuk. Igyekezzünk rávezetni
arra, hogy erőfeszítés nélkül semmire sem viszi; ha szabad akar lenni, akkor el
kell nyernie a szabadságát, de nem mindegy, hogyan.

Pozitív személyiségvonások

Céltudatos és erős akaratú, lobbanékony és intuitív, energikus
és szenvedélyes, elragadó és vonzó, elemző és intuitív elme. Kevéssé
befolyásolható.

Negatív személyiségvonások

Féltékeny és haragtartó, mániákus és rögeszmés, zárkózott és
csökönyös, szereti a bonyodalmakat, bizalmatlan és agresszív. Nem szereti
megfogadni a tanácsokat.

 

Na, ezek után nem is tudom, hogy egy céltudatos, energikus,
agresszív, zárkózott, vagy egy békés, figyelmes, határozatlan, hiszékeny
gyermeket várjak-e? Bár igazából nem hiszek ezekben, ettől függetlenül érdekes
dolgokat írtak le.

35. hét

 Na, túl vagyunk egy eseménydús hétvégén ismét. A gokart
pályán megint jó volt, nem is tartott most éjszakába nyúlóan a verseny, így
megvártuk a végét. Bendegúz még táncolt is, persze nem sikerült úgy felvenni a
videóra: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=2UP6kSpcI5Q&w=480&h=360]

Vasárnap pedig elmentünk a baba-expo-ra és beszereztem még
pár hiányzó terméket. Vettem Bendének hosszú ujjú bodykat, meg Mersének
overált. Bár örököl a bátyótól, de az még hatalmas lesz neki, így kellett egy
kisebbet is beszerezni, ki tudja, milyen idő lesz, amikor hazajövünk. Mert ugye
még most jó idő van, de október közepén, végén még nem lehet tudni. Aztán
kapott Merse még pelenkázó alátétet, mert a bátyja már lenyüstölte az előzőt és
egy kiskádat is vettünk. És vasárnap délután átjött hozzánk Bogi és Feci, őket
felkértük, hogy ha éjszaka indul be a szülés, akkor legyenek szívesek vigyázni
Bendére. Elfogadták, meglátjuk, még hogy alakul, de ezt is szervezni kell már,
hiszen a kiírás szerint még 33 nap van hátra. Az meg nem sok.

Amúgy én megvagyok, rendesen vannak már görcseim, elég
rendszertelenek és valószínűleg azért, mert nem pihenek annyit, mint „kellene”.
De hát ilyen szép időben megyünk le naponta kétszer a játszótérre, ott Bende
nem engedi, hogy más tegye be a hintába, a homokozóból is én szedegetem ki a
játékokat, szóval ott se sokat pihenek. Oké, néha már tudok ülni a padon, míg ő
eljátszik, de ennyi. Itthon megint próbálok pihenni, de hát mégsem olyan, mint
amikor vele voltam várandós. Na, mindegy, a 37 hetet várom nagyon, onnantól már
bármikor kibújhat a pocaklakónk, nem számít koraszülöttnek. Addig viszont
élvezze még az anyai szálloda adta lehetőségeket.

Tegnap voltam az első NST/CTG-n is. Kora reggeli időpontot
kértem, mert így az apja tudott vigyázni elsőszülöttünkre. Hát néha
ébresztgetni kellett, de egyébként a fél órában volt fent is. Sajnos a
méhtevékenységemről nem mutatott semmit a gép, pedig kíváncsi lettem volna,
hogy vannak-e fájásaim? Bár néha a gép is csal. Az biztos, hogy a pocaklakó jól
érzi magát, a doki is látta a papírt és egy hét múlva rendelt vissza. Az új
rendszer most az, hogy addig nem adják ide a kiskönyvet és a papírokat, míg a
dokim, vagy az ügyeletes doki nem láttamozta. És hát reggel vizit volt, így a
fél óra helyett, amit ígért a dokim, több, mint egy óra várakozás lett. Ez lesz
a rossz ezekben a vizsgálatokban, de jövőhéten még vérvételem is lesz. Na,
mindegy, még pár hét és ezt a korszakot is lezárhatjuk.

A tegnapi éjszakánk elég ramaty volt, Bende elég sokszor
ébredt, el is gondolkoztam, mi lesz itt, ha majd a tesója is sokszor kel és
lehetőleg felváltva fogják ezt csinálni. Hát, asszem, fáradt leszek. Ráadásul
hiába tudtam volna még reggel aludni, nem bírtam, mert úgy elzsibbadt mindkét
oldalam, hogy nem volt kényelmes sehogy. A hason alvás meg már kizárt. Na,
mindegy, lesz ez még jobb is….

És egy friss pocakfotó: 

Videók

 A környéken hordják a házi tejet, az autóból pedig szól a "boci-boci-tarka" dalocska. Hát ezen a délutánon végigkísértük itt a környéken az autót és amikor elindult a zene, akkor Bendegúz elkezdett a maga módján táncolni (nem sokáig táncolt, de az a"alap" lépéseket ki lehet nézni):

Nagyon szeret mostanában ugrálni, mindegy, hogy hol van, a pelenkázóról le, az ágyról le, a múltkor a csúszdáról akart leugrani, vagyis ugrott is, de szerencsére seggre esett, a szívbajt viszont rám hozta. Persze ott a nagyfiúk ugrálgatnak a levegőben szaltókat, meg felmásznak a csúszda tetejére és hát persze, hogy a fiunk is utánozni akarja. Aztán valamelyik nap a kiságyáról ugrott át a nagyágyra: 

Egy kicsit hallatszik, hogy milyen édesen beszél, meg mondogatja utánam a dolgokat. Persze amikor a szövegelést szeretném felvenni, akkor nem beszél...

Illetve van még egy videó, a napokban készült ez is, az apja megtanította neki, hogy tud felmászni a mászókára. Persze ez is egy kedvenc játék mostanában a játszin: 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=BdQmBSbMYTw&w=480&h=360]

Azóta készült volna egy újabb videó is, a láncos mászókán is átmegy már segítség nélkül, persze háromszor megcsinálta egymás után, aztán, mikor meg akartam örökíteni, akkor már nem volt érdekes.... 

Szóval telnek a napok, mivel szép időnk van, szinte naponta kétszer lent vagyunk. Délelőtt egy hosszú játszizás, délután meg az udvaron, vagy a környéken sétálunk. 

Ma nagytakarítás volt ismét, délután megyünk ki a gokartpályára, mert bérgokart verseny lesz, éjszakába nyúlóan (persze nem maradunk addig), holnap meg baba-expo lesz, a hiányzó dolgokat remélem sikerül beszerezni. Illetve lesz ugrálóvár, meg mondókázás, meg bábos torna is. Hát kíváncsi vagyok, milyen lesz!

34 hét

 A heteket számláló kis ábrán (itt jobb oldalt) befordult a baba. Ha minden igaz, akkor Manó már jó ideje beilleszkedett a születési pozícióba, remélhetőleg azóta se fordult vissza (okt. elején kiderül, amikor megyek a dokimhoz uh-ra). 

Ma szinte egész délelőtt a játszin voltunk, mert délutánra mondja a lehűlést. Nem tudom, lesz-e csapadék, mindenesetre, ha csak hideg lesz, akkor marad a séta, vagy a garázs előtti játszózás. De ma olyan ügyes volt Bendegúz, hogy hagyott pihenni a padon is. Míg ő homokozott, addig nekem nem kellett mellette ülnöm, hanem pihenhettem a padon. Igaz, nem volt senki sem, lehet, azért játszott el ilyen jól.

Bár amikor jött egy kisfiú és játszott Bende játékaival, akkor sem lepődött meg a fiunk, hanem homokozott tovább és éppen tortát készített, meg békát. Aztán szedtünk még gesztenyét, meg hintáztattam is egy kicsit, csúszdázni már egyedül tud, meg a hintalovacskára is egyedül mászik fel és jön le, szóval ma pihentető volt a játszóterezés. A boltban volt egy kis hiszti, hogy nem vettük meg a kinézett autót, de hát ez van.

Itt pedig már az udvaron vakarja a pocakját:

Igazi nagyfiú már!

 Ma készítettem friss pocakfotót. Összevetve a Bendés pocakkal, szerintem Bendével kb. a 36-37 heten volt ekkora pocakom. És ma megmértem magam is (mint minden hétfőn) és ott tartok most Mersével hízásilag, mint Bendegúzzal ilyen idős várandósan (vagyis akkor 34+4 voltam, most meg 34+0). Ez azért is jó, mert most +9 kg-val indultam neki, szóval még az is lehet, hogy kb. akkora súlyom lesz szüléskor, mint Bendegúzzal, aminek nagyon örülnék. Mondjuk a diéta hatásos, ezek szerint, bár néha csalok, azért próbálom tartani a 180gramm-ot, hogy a vércukor szintem normális legyen. Egy biztos, szülés után szeretnék enni egy puncsos mignon-t, mert most nagyon kívánom már napok/hetek óta. 

De a friss fotó:

Azért látszik még, hogy "fent" van a pocakom, többnyire a köldököm fölött érzem a mozgásokat...