November

Kicsit ritkábban jövök mostanában, azt hiszem, így is marad
egy ideig. Ismét a ritka alkalmak egyike, hogy mindkét csimotám egyszerre
alszik a kiságyában. Bár Bendegúz mostanában előszeretettel hagyná ki a
délutáni pihenőt, mindent kitalál, hogy ne az ágyában maradjon, de végül mindig
én győzök. Igaz, kisebb késéssel alszik, mint a tesó születése előtt, de azért
ágyba kerül. Most is durmol már, pedig kb. öt perce vittem át. És ma előkerült
a bünti szőnyeg is (dadus féle módszer, annyi percre kell odaállítani, ahány
éves). Vagyis egy szőnyeget neveztem ki annak, mert már néha nem lehet vele
bírni. Visszafelesel, nem fogad szót, így a „verés” helyett inkább
szőnyegezünk. Nem akarok erőszakot alkalmazni nála, oké, néha kell a seggre
pacsi, de nem szeretném állandóan ütni, ha valami rosszat csinál. És úgy néz
ki, hatásos is a sarokba állítás. Két napig csak mondtam neki, hogy megy a
bünti szőnyegre, ha nem fogad szót. S bár még nem tudta, hogy mi az, inkább
szót fogadott. Viszont ma már nem halogattam tovább, oda is állítottam. És ott
is maradt, igaz, sírt és panaszkodott, de nem jött el onnan, pedig előtte azt
mondta, hogy elszalad majd. Végül megbeszéltük, hogy miért is kellett oda
állnia. Megsajnáltam szegényt, de muszáj valahogy fegyelmeznem, ezért ilyenkor nem
arra gondolok, hogy keservesen sír, hanem, hogy tanul belőle, biztosan
(legalább is remélem).

Na és azért jó dolgokkal is folytassam. Tegnap olyan szépen
sütött a nap, hogy fogtam a két fiamat és elmentünk sétálni. Hát nem olyan
egyszerű dolog az ám, hogy felöltözök, majd felöltöztetem félig Bendegúzt, majd
teljesen Mersét, aki végül kikerül az ajtó elé a lépcsőházba, végül jön Bendére
a pulcsi, nadrág, kabát, cipő, sál, sapka és végül én is gyors magamra kapom a
kabátot, addigra háromszor leizzadok, de még egy kör hátravan, mert le kell
mennünk a harmadikról. Még szerencse, hogy Bendegúz már ügyesen járkál a
lépcsőn, mondjuk nem jelenti azt, hogy ne kelljen figyelni rá. Na, de sétáltunk
egy kört, elmentünk a játszira, ott találkoztunk Zitus barátnőjével és
anyukájával, meg a nagyijával, a gyerekek játszottak egyet, majd hazajöttünk.
És hát Bendegúz észrevett egy futóbiciklit a tárolóban. Ami persze az övé volt,
csak ezt ő nem tudta. Mivel vissza kellett adni a szomszédoknak a bicajt, ezért
vettünk helyette egy másikat, amit először karácsonyra szántunk, de végül
mikulásra adtuk oda. Igen, már meg is kapta. Mivel úgysem tudja még, hogy
pontosan mikor jön a mikulás, hát hozzánk már jött. És mivel úgy tudta, hogy a
tárolóban levő futóbicaj az nem az övé, volt is meglepetés, mikor az apja
felhozta és odaállította a cipőkhöz (nem fért el a csizmájába). Egyből ment is
egy kört vele a lakásban, majd lementek még tegnap délután és kerültek a
környéken is. Nagyon ügyesen tud már biciklizni, egyensúlyozni.

És hát jön a mikulás, a kedvenc nagy ünnepe, imádja a
télapót, már fel is hoztuk az ablakba a díszt, meg a kültéri mikulást is, ami
jelenleg a szobában világít. A dalokat is énekeljük, szóval készülünk nagyon!
Most szombaton Csongi cégéhez látogat el a mikulás, lesz egy kis műsor is egy
bábszínházban, sajnos én idén kihagyom (tavaly én is voltam), de jövőre majd
Mersével együtt megyünk! Aztán jövőhéten szerdán meg az én cégemhez látogat el
a télapó, szóval lesz műsor rendesen.

A beszédéről is írok, mert néha olyan szöveget levág,
imádom. Pl. este mondja, hogy ő melyik könyvet szeretné olvasni: „ezt
gondoltam”, de ezt mondja akkor is, ha kapcsolgatom a tv-t és nem olyan műsor
van benne, amit ő szeretne: „nem ezt gondoltam”. Aztán imádom, mikor minden
kérés nélkül odajön és mondja, hogy „szeretlek”, ilyenkor elfelejtek minden
rosszat, amit addig művelt. De bocsánatot is tud kérni. És a kedvenc
mesekönyveit már kívülről fújja, a mondókásnál mondja a mondókákat, a többinél
meg befejezi a mondatot. Nagyon ügyes és okos már. Olyan furcsa is, hogy nemrég
még olyan kis csöpp volt, mint most Merse és tessék, egy kész nagyfiunk van
már.

 Merse is cseperedik rendesen, pénteken mértük, 4810gramm
volt (akkor volt 3 hete, hogy 4050grammal hoztuk ki a kórházból). Csütörtökön
megyünk hallás vizsgálatra, mert születése után nem tudták megvizsgálni.
Valószínűleg magzatvizes volt még a hallójárat. Remélem azért, hogy nem lesz
gond, én látom, hogy felrezdül egy-két Bende üvöltésre, de majd a műszerek
többet mondanak. És aznap délután megyünk az egy hós státuszra is. Csongi
szabin lesz, hogy el tudjon jönni velünk délelőtt, délután meg, míg Bendegúz
alszik, addig én lekocogok a dokihoz Mersével. Ez a rossz az egészben, hogy
14-16 között van tanácsadás és hát olyankor Bendegúz alszik, tehát muszáj így
megoldanunk. A következő már jövőre lesz, akkor elkezdjük felvenni a kötelező
oltásokat is. 

Morcikám:

És ahogy anno Bendegúz is nagyon szeretett aludni: 

A testvéri szeretet, mert imádja puszilgatni a tesókáját: