1 hós státusz

Múlthéten csütörtök délután kellett menni az egy hós
státuszra (dec. 1-jén). De előtte még délelőtt a hallás vizsgálatra is el
kellett vinni Mersét. Először úgy volt, hogy mind a négyen megyünk, de előző
este már Bendegúz fájlalta a torkát és mintha elkezdett volna taknyosodni is,
így végül csak én vittem el Mersét, míg Csongi itthon maradt Bendegúzzal.
Szerencsére egyből bekerültünk a vizsgálatra, le sem kellett vetkőztetni a
kisfiamat, csak a sapit kellett kibontani. Pedig azt hittem, hogy el fogunk
késni, mert a kartonozóban eléggé lassan haladtam. Nem kellett várni, csak a
kartonozó néni nem akarta végezni gyorsabban a dolgát. Aztán még el kezdett
arról is kérdezni, hogy milyen nemű a gyerekünk, mert ilyen nevet még nem is halott.
Végül kiderült, hogy a családnevet hitte keresztnévnek, mert mindkettő fiunk
viszi tovább mindkettőnk vezetéknevét és hát az enyém nem egy szokványos (ezért
is lettünk így anyakönyvezve) és azt hitte a néni, hogy az a keresztneve. De
aztán elmondta, hogy a Mersét se nagyon hallotta még. Még szerencse, hogy a
másik kartonozó néni „segített” és elmondta, hogy ő mit tud erről a névről. És
örült, hogy nem egy Kevin jött megint… 

Szóval minden rendben volt a vizsgálaton, ezért úgy
döntöttem, hogy elmegyünk még az egyik hiperbe és bevásárolunk. Nagyon „érdekes”
volt úgy vásárolni, hogy nem kell magyaráznom valakinek, vagy azt nézni, hogy
mit rosszalkodik már megint a fiunk. Mondjuk az utóbbi időben, ha egyedül
mentem vásárolni Bendével, akkor mindig beültettem a bevásárlókocsiba, mert
különben elszalad mellőlem. A múltkor az egyik barkács áruházban simán
elmotorozott tőlem. Akkor épp csak beszaladtunk valamiért és hát ő a kismotort
választotta, mint sétáljon mellettem. Végül az áruház egyik végében találtam rá
a karácsonyi kellékeknél. Szóval emiatt is van az, hogy még a kis boltunkban is
inkább beültetem a bevásárló kocsiba, mint sétáljon mellettem, mert abból jó
dolog nem sülne ki. Na, de visszatérve, szinte élvezet volt a vásárlás. Merse
aludt végig, én meg nézelődhettem anélkül, hogy haladnom kellett volna haza.
Azóta egyszer már elmentünk négyesben is vásárolni, Csongi ment Bendével, én
meg Mersével és hát míg ők nézelődtek, addig én bevásároltam. Szóval szépen
vásárolgattam és ebédre haza is értem. Majd menni kellett délután az egy hós
kontrollra, ahova végül Csongi vitte el a kisebbik fiunkat. Meg is lepődött a
doki és védőnő is. De hát szerintem nincs ebben semmi különös, előtte
szopizott, szóval így nyugodtan vihette az apukája is vizsgálatra. Mindent
rendben talált a doki, szépen hízott, 5100 gramm már (4050-el
jöttünk ki a kórházból), 56 cm
(52-el született), a kulcscsontja már szépen beforrt, a vízsérve is javult
sokat, szóval haladunk ám! Olyan furcsa, hogy már egy hónapos. Mondjuk az is
furcsa, hogy Bendegúz meg lassan kettő és fél éves lesz!

Bendegúz egy kicsit letaknyosodott, mint írtam. Szerencsére
idejében elkezdtük kúrálni, az orrára kapott kenőcsöt (mentolos), ami ugyan nem
nagyon tetszett neki, de mégis javult tőle. A torkára tantum verdét fújtunk
(szerencsére ezt szereti), illetve éjszaka hagymát karikáztunk fel és azzal
párásítottunk. Igazi makói hagymával, így szinte az egész lakást átjárta a
hagyma illata. Úgy vettük észre, hogy használt, így az orvoshoz sem vittük le,
mert láza szerencsére nem volt. Sajnos többször is rá kellett szólni, hogy ne
nagyon puszilgassa a tesókáját, de hát feszt ott van és ha már mellette van,
akkor a simizéshez jár a puszi is. Eddig még nem került bele tesóka se, remélem
ezután sem fog. És a télen elkerüljük a betegségeket is. Ugye pont emiatt nem
ment bölcsödébe Bendegúz (bár felvették), mert jön a téli időszak és nem
akartuk, hogy hazahozza a betegségeket a picire. Csongi cégénél volt ingyenes
influenzaoltás, mi meg majd nem járunk-kelünk annyit a nyilvános helyeken.

És szombaton eljött a „hómap”, azaz, ahogy Bendegúz mondja,
ha kérdezzük, hogy mikor jön a mikulás? Erre az a válasz, hogy holnap. Szóval aznap
délelőtt Csongi cége invitálta a gyerekeket egy kis báb előadásra, majd jött a
mikulás és hozott ajándékokat. Nagyon tetszett Bendének és Csongi elmondása
szerint egyedül odament a mikuláshoz! Már tavaly is nagyon elbűvölte, még
húsvét előtt is mikulást várta, szóval az biztos, hogy ez lett a kedvenc
ünnepe.

7-én szerdán pedig az én munkahelyemre mentünk, mert oda is
ellátogatott a mikulás. Igaz, az utóbbi napokban többször kihúzta a gyufát a
nagyobbik fiunk, meg sem érdemelte, hogy elvigyük, de hát nem is ezzel akarjuk
őt büntetni. Helyette már lassan rendszeres használója lesz a bünti szőnyegnek,
de hát ez van, ilyen időszakot élünk meg. Én annak tudom be, hogy most ilyen
formában jön le a féltékenység Bendegúznál. Szerencsére tesót nem bántja,
helyette többet rosszalkodik.

A héten négyszer voltunk lent levegőzni, hétfőn is mentünk
volna, de akkor nagyon kiidegelt Bendegúz és végül lemondtam a sétálást. Aztán
még az eső is esett, úgyhogy még jó, hogy nem indultunk el. Mondjuk Bende
ezután már mondogatta, hogy menni szeretne, de hát elmagyaráztam  neki, hogy ha ő ellenkezik, akkor én nem
tudom felöltöztetni, szomorú leszek és nem megyünk. Így kedden és utána is
szépen hagyta, hogy felöltöztessem és mehettünk is le. Általában találkozunk Zita
barátnőjével is, illetve a szomszéd Márton is csatlakozik mostanában hozzánk
(illetve az anyukák verődnek össze a gyerekekkel).

Bandáztak egyet a gyerekek (Dorka, Zita, Márton, Bendegúz és
Merse és az én árnyékom!):

 

Már egy hete készülöm feltenni a bejegyzést a blogra, csak
múlt hétvégén nem volt net, aztán hétköznap se mindig, illetve mire odajutottam
volna, hogy folytassam a hozzászólást, mindig mást kellett csinálni. De most
hétvégén egy gyerekesek vagyunk, ugyanis Bendegúzt tegnap elvitte Laci tata és
csak holnap este hozzák vissza. Először a szülés előtti hétvégén aludt külön
tőlünk, most eljött a második alkalom is. Már várta nagyon, hogy mehessen, minden
nap elmondta, hogy még hármat kell aludni (ha ötöt aludt még, vagy csak egyet,
akkor is három volt), aztán teljesen odavolt pénteken este, hogy megérkezett a
tata. Ma kimentek megnézni a dédiket is, holnap meg átviszik apukámékhoz egy
kicsit, nagyizzon ott is. Furcsa is, hogy nem zizeg itt körülöttünk. Ma
elmentünk már bevásárolni, megvettük neki a karácsonyi ajándékot (fa vasút
szettet kap, tovább bővíthetőt, így anyukáméknak is szóltam, hogy ilyesmit
vegyenek, meg apósoméknak is mondtam). Most Csongi elment, mert a cégénél van
évzáró vacsora, így ketten maradtunk itthon Mersével. Ő most alszik, én
kelesztem a kakaós csiga tésztáját és gyors befejezem a bejegyzést. És holnap
megyek én is moziba. Szerencsére Mersénél jobban beálltak a napi szopizások (vagy
csak én vagyok már rutinosabb és nem teszem minden sírásnál cicire), így tudok
tervezni napközben, úgyhogy ebéd után megyünk a szomszéd asszonnyal és
kikapcsolunk egy picit. Érdekes lesz, biztos, meg jó is.

 

És ezzel az idézettel zárom most a bejegyzést, mert ez
annyira tetszik most, főleg, hogy mindkét fiunknál vannak szakaszok, amiket
néha siettetnénk, de aztán rájövünk, hogy eljön mindennek az ideje…

„Ha még 3 óránként éhes a baba, akkor ne akard 4 órára
szoktatni, ha még nem tud felállni, akkor ne állítsd fel, ha még nem tud
pohárból inni, akkor ne erőltesd. Az éretlen gyümölcsöt sem szeded le a fáról
csak azért, mert állítólag már meg kellett volna érnie...”