27 hónap

Mert ismét eltelt egy hónap és Bendegúz már két év és három
hónapos is elmúlt. Telik az idő és olyan furcsa lesz megint mindent „elölről”
kezdeni, vagyis teljesen más lesz, hiszen lesz egy bátyó, meg egy öcskös, így
valahogy még el se tudom képzelni, hogy milyen lesz az egész. De majd alakul ez
is.

Amúgy Bendegúz kis gézengúz, néha fel tud húzni rendesen, de
én is néha türelmetlenebb vagyok, ami érthető egy kicsit. Aztán néha meg nagyon
is elvagyok vele. Ma bebuszoztunk a belvárosba, nem akartam autóval menni, meg
ő is mondogatta már régóta, hogy buszozzunk, így elmentünk a postára, meg a
főtéren csúszkálhatott a 0km kőnél is. Még Marci haverunkkal is sikerült
találkozni. Örültek is egymásnak rendesen, ment a hülyéskedés. Hazafele is jól
bírta a buszozást, de amikor leszálltunk, akkor rájött, hogy fáj a lába, így az
utolsó szakaszon már cipeltem a senekét a fiatalembernek. Nem sűrűn veszem fel,
szerencsére jön a saját lábán, a lépcsőzést is imádja, de ha beteg, vagy fáj
valamije, akkor nincs mese, nem megy tovább egy tapodtat sem. Úgyhogy inkább
felvettem és haladtunk. Délutánonként Csongi viszi el, vagy a játszira mennek,
vagy csak futóbicikliznek a környéken, én meg pihenhetek addig. Ma viszont
nagyon „erőm teljében” voltam, tettem-vettem, igaz a vasalnivalóval nem
haladtam, de a ténykedés közben nem is éreztem, hogy kismama vagyok. Egy kicsit
azt érzem, hogy napokon belül megyünk szülni. Igaz, délután aludtam egy kicsit
és amikor felébredtem, nem éreztem nagyon a pocaklakót, ilyenkor meg mindig megijedek
és talán azért is várom már, hogy a karomban tartsam, mert akkor tudom, hogy
nem történhet semmi baj sem.

Amúgy a CTG-n minden rendben volt, jövőhét kedden megyek ismét, meg lesz
a kötelező uh is, a 38 hetes. Bendénél erre már nem kellett mennem, mert
megszületett addigra. Mint írtam, a napokban lehet, hogy meglesz a tesó, bár nem
úgy néz ki, hogy keddig történne valami, de hát ne is írjak semmit, mert fél
nap alatt is megváltozhat minden. Lehet, hogy holnapra én is mást érzek. Bár
most a kedvem is jobb, így a terhességet is jobban viselem, viszont nem jelenti
azt, hogy holnap már nem fog megváltozni a véleményem. Az biztos, hogy jövőhét
vasárnapig már szeretnék megszülni, mert az éjszakai alvások már nagyon
fárasztóak tudnak lenni. Nem jó sehogy sem. Ezért is fekszem le napközben én
is. Most viszont megyünk fürdeni. Kicsit zavaros lett ez a bejegyzés, de hát
ilyennek is kell lenni…