Hát eljött ez a nap is. Nagyon furcsa, hogy nem sertepertél itt körülöttünk a kisfiunk. Ebéd után ugyanis elment Éva mamával és csak holnap délután jönnek vissza. Így viszont a hétvégét a nagyiknál töltheti. Az első külön töltött éjszaka. Kíváncsi vagyok, hogy fog aludni ma éjszaka, mostanában jókat alszik a kiságyában, persze néha felébred és hívja az apját, vagy engem, olyankor csak meg kell simizni, vagy ő mondja, hogy simogat és megsimogatja a kezünket és alszik is tovább. Valamikor álmodik is, néha hangosabban beszél erről, néha halkabban. Ma hajnalban is magyarázott valamit, de vissza is altatta magát. Tegnap pedig ¾ 9-kor ébredt, amikor megcsörgettem Évát, hogy még várok a dokimra (ctg után), úgyhogy később megyek haza. Állítólag a telefoncsörgésre ébredt. Azt gondoltam, hogy majd ebéd után nem tudjuk elaltatni, de végül aludt egy órát, szóval csak fáradt volt. De általában hét- fél nyolckor már ébren van, azért is lepődtem meg, hogy ¾ 9-kor még húzza a lóbőrt!
Én ugyebár voltam ctg-n, hát most én voltam az első, hamar is végeztem, viszont a dokimat hiába hívtam, nem vette fel. Fél óránként hívtam és kb. négyszer, amikor jött az ügyeletes doki és hát én is beálltam a többi kismamához és vártam, hogy kiértékelje a ctg-s papírt. Persze megnézte és kiértékelte az „eredményt”, majd mondta, hogy menjek másnap terhelésre és egy újabb ctg-re. Illetve mondta, hogy ott van a dokim is valahol a kórházban, próbáljam utolérni. Hát így megkerestem, végül fél óra várakozás után vele is tudtam beszélni. Szerinte a ctg-vel nincs gond, elég, ha csak hétfőn megyek. Igaz, mivel négynapos ünnep lesz, így a szülészetre kell majd menni. Ráadásul ott úgy működik a dolog, hogy vinnem kell egy papucsot és hát hálóingre kell majd vetkőzni. Nagyon szuper lesz zoknit fel-le venni, meg amúgy is öltözni már 40 hetesen. Onnan kezdve viszont naponta kell járnom, amíg ki nem bújik a kis lurkó. Egy kicsit azért megijedtem, hogy az ügyeletes orvos már ma visszahívott, bár nyugodtabb is lettem volna, ha ismét meghallgatjuk, meg megnézzük, hogy minden rendben, de ha már a dokim azt mondta, hogy csak hétfőn menjek, akkor kivárom azt a napot. Ezért is lett ilyen változtatás hozva az elmúlt egy évben, mert amikor még Bendegúzt vártam, akkor szinte mindig az ügyeletes doki nézte meg a papírokat és emlékszem, Bendével is ez volt szülésem előtti pénteken, hogy visszarendeltek még délután is ctg-re, vagy be kellett volna feküdnöm. Végül megismételtük a ctg-t és délután már a dokimmal tudtam konzultálni. Persze másnap meg mentünk is és megszületett Bendegúz. Hát ez most nem jött be, mert eddig nem kíváncsi a nagyvilágra és most is elég intenzíven mocorog. Mondjuk, mintha sűrűsödnének a fájások és a zsibbadások is, meg már kezd elég kényelmetlen lenni a pocakom, de ezt a pár napot már csak kibírom valahogy.
És hogy ma gyerektelenek voltunk, délután elmentünk a gokart pályára. Autók köröztek (Subaru és Mitsubishi), illetve lehetett teszt vezetni is. Hát nem hagytuk ki, így Csongi három autót próbált ki én pedig kettőt. Az elsőnél még félénken vezettem a gokart-pályán, de olyan jó volt nem gokarttal végigmenni. A második tesztautót már bátrabban vezettem és kaptam is egy plusz kört a navigátortól. Egyszer beültem Csongi mögé is, hát épp beszéltük, hogy ha ez se hozza meg a gyereket, akkor már nem is tudom, mit próbáljunk ki. A navigátor egy kicsit ledöbbent, hogy mindennapos vagyok, bár én mondtam, hogy még két nap van hátra, illetve ott volt egy mentőautó, szóval akár készen is álltam volna a szülésre, de inkább tetszett ennek a gyerkőcnek is ez a fajta sport, mint hogy megijedjen és kijöjjön. Bendegúz is imád kint lenni, gokart-versenyen, motor-versenyen, mindegy, csak ott legyünk. Ezután még elmentünk egy hiperbe bevásárolni, szóval a sétálást is letudtam mára. A lábam dagad, a pocakom feszül, de ennyi.
Amúgy meg délben kínai csípőset ettem, meg estére is ettem egy kis erős paprikát, de még semmi hatása. Mondjuk amúgy is szeretem az enyhén csípőset, szóval akkor ez is kilőve.
Közben beszélgettünk kisfiunkkal is, furcsa volt látni Őt skype-on keresztül, eddig mindig velünk volt, ugyebár. De nagyon jó volt hallani és hogy igazából Ő tök lazán kezeli a helyzetet. Amit gondoltam is, vagyis, hogy nekem lesz rosszabb. Csongi ugye azért napközben (hétköznap) kevésbé látja, de én azért mindig a „senekébe” voltam, jó, hogy hiányzik. De edződünk… Még az éjszakára leszek kíváncsi, végre jót aludhatnánk, de én ugye ezt nem mondhatom el magamról, hiszen járkálok a mosdóba, meg már kényelmetlen a fekvés is. Illetve éjszaka órát is állítunk, hajnal háromról kettőre. Milyen furcsa lenne, ha hajnal háromkor születne a pocaklakónk?
És egy mai pocakfotó, így két nappal a kiírás előtt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése