6 év

Születésnapot ünneplünk ma is...
Tegnap is volt, Csonginak. Igen, hat éve nem gondoltuk, hogy apa szülinapjára az ajándék az első fia lesz.
Tegnap átbeszéltük Bendegúzzal, hogy mi is történt hat évvel ezelőtt. Na, nem mentünk bele a részletekbe, de már érdeklődéssel figyelte és hallgatta a történetet. Nos, mivel itt van most Dari is és Ő is részese volt hat éve a történetnek, ezért mindketten mosolyogva hallgatták.
A történet maga így szólt: egy pénteki napon, elég napsütéses időpontban feljöttek hozzánk Dariék (Dari és anyósom) vonattal. Mivel Csongi melóban volt, nekem kellett kimenni a vonatállomásra eléjük. Nem volt gond, a pocakom bár már kezdett nagy lenni, de a volánhoz fértem még. A lakásban sem volt még annyira hőség, kibírható volt, meg amúgy is, ment a ventilátor, szóval nem sültünk meg. Délután, Csongi focizni ment meló után. Mi meg utána mentünk. Kiszálláskor ahogy tartottam a kocsiajtót (akkor még a kis unonk volt) és Dari kiszállt, nekikoccolt a hasamnak a fejével. Meg is jegyeztük ezt anyósommal, hogy jelzést adott Bendének, hogy ideje lenne megszületnie. A fene se gondolta, hogy komolyan is veszi :-) a fociedzést megnéztük, a labda is majdnem eltalálta a pocakom, szóval már "veszélyben" voltam, a jelzések csak jöttek és aztán Bendegúz is úgy döntött, hogy akkor megnézi, mi van idekint....
A születéstörténet itt olvasható

6 évvel ezelőtt még nem tudtam, milyen lesz, hogy fog kinézni, nekem is Ő lesz a legszebb vajon? És az anyaság milyen, hogy fogok boldogulni vajon? Nem mondom, hogy zökkenőmentesen ment minden, de gondolom ez másnál is így van :-)
Bendegúz a "legnyugodtabb" gyerekünk, ha öltözésről van szó. Reggel rá kell várni a legtöbbet. Ha mutatunk neki valamit, hogy nézd, ott van az asztalon, akkor Ő találja meg legkésőbb. Kicsit álmodozó típusnak mondanám. Nagyon sok mindent tanít az öccseinek, mind jót, mind rosszat. A kicsik behunyt szemmel követik őt, úgyhogy oda kell figyelni rájuk. Nagyon sok szeretet van benne, imádja a kisöccsét (Merse most lekerült a porondról), állandóan istápolná Bercelt. Mersével most kezdenek el jókat játszani. Hol versenyeznek, hol kardoznak, hol csak a hülyeség megy.
Imádom, ahogy bújik és ahogy lépten-nyomon elmondja, hogy szeret. Váratlanul.

Ő az én nagy-kisfiam. Aki megtanított máshogy látni a világot, aki egy kicsi türelemre és türelmetlenségre is nevelt. Az egyetlen kékszemű kisfiam :-)

Boldog születésnapot Bendegúz!