Hogy én eltervezek valamit, a gyerekek meg máshogy gondolják. Mondjuk most ne panaszkodjak, vagy még ne. Írtam már, hogy végre Bercel is áttért a nappali egy alvásra? Na, most leírom. Szóval nem haladt olyan szépen, mint a nagyokkal, de végre már csak nappal egyszer alszik. Tegnap azt hittem, felrúgja ezt a számításom, ugyanis 9 után nem sokkal már nagyon dörgölte a szemét és be is aludt. És aludt délután egy óráig! Igen, 4 órát aludt. Na, ilyen se volt még, amióta megszületett...
Ma is fáradtnak tűnt, de ma kihúzta 10-ig az alvásidőt, még alszik. Már 2,5 órája. Meglátjuk, ma meddig bírja. Mindenesetre legalább ma a kamrát ki tudtam pakolni és vissza is, nagytakarítás miatt. Na jó, nincs 3 m2, de akkor is :-D
És ha már Bercelről kezdtem el írni, akkor leírhatom azt is, hogy a nappali szopizásról is leszokott, most már csak a fürdés utáni és az éjszakai van. Az éjszakait nem számolom, 2-3 alkalommal tuti ébred, néha elég neki a víz, vagy a visszasimizés, de általában a pólómat húzogatja és bólógat közben és hmm-mözik közben. Legalább tudom, mit akar. Mert a beszéde még nem alakul, mondjuk nincs is elkésve. Anya-apa, amit már régóta mond, a Bendét is mondogatta régebben, de ezt elfelejtette. Meme mostanában inkább, de mindkét bátyjára ezt mondja. Ha valamit nagyon akar mutatni, mert pl. tetszik neki, mondjuk Mici felmászik a toronyra a csúzdánál, vagy meglát egy rigót, vagy egy repülőt a trambulinból, akkor meg olyan lelkesedéssel kiabálja, hogy anya-anyaaa, hogy már tudom, örül valaminek. Ma azért segített kipakolni a kamrából és miután felmászott az étkezőasztalra és a turmixgép tetejére rakott egy kis poharat és ahogy örült neki és mondta, hogy anyaaa és vigyorgott magának, hááát, meg lehetett volna zabálni....
Nem, mintha nem zabálnám meg napjában többször....
Ahogy elnézem, hogy már Ő is mekkora és ahogy belegondolok, hogy 6 évvel ezelőtt még egy ismeretlen szerepre készültem, furcsa és ismeretlen érzés kerít hatalmába. Nem is furcsa, nem is ismeretlen, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Mert nem írhatom azt, hogy hát "repül az idő", pedig ez fejezi ki legjobban, amit gondolok. 6 évvel ezelőtt még Bendegúzt vártam, az anyaság fogalma csak elméletben rajzolódott ki előttem. Aztán megszületett Merse, akkor Bendegúz volt hatalmas, Merse kis apró, végül Berci születésénél se tudtam erre felkészülni, hogy a kisemberek mellé megint egy apróság költözik hozzánk. Most látom Bercin is, hogy milyen kis fiatalember már, főleg, hogy most még a kis bébihaját is lenyírtam. És nem lesz már kistesó, akit ismét kicsinek fogok látni. Jó érzés is, hogy már kezdenek felnőni, hiszen önállósodnak, de rossz érzés is, mert mégis csak repül az idő.....
Végszóra, fel is ébredt Bercel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése