A tegnapi napról! Ugyebár a dokim tegnapra rendelt vissza NST-re. Nos, én mentem is időben, fel is kerültem rá és még jó, hogy aludt a kis töki, mert mikor felráztuk, akkor még maradni kellett egy kicsit, hogy lássuk, milyen tevékenységet mutat méhen belül, jobban ki tudja elemezni a doki a papírt. Aztán leszóltak a szülőszobáról, hogy a dokim felkéret, menjek fel a vizsgálat után. Nos, felsétáltam a negyedikre, ez mindig egy olyan érzés, hogy az ember azt gondolja, ott és helyben meg is szül.
Becsöngettem, szóltak, hogy akkor hozhatom a kórházi cuccom, mert felvesznek az osztályra. Én elkezdtem tiltakozni, hogy erről nem volt szó, csak arról, hogy a doki rámnéz, hogy minden rendben van-e, aztán meglátjuk, mi lesz azután. Persze kikérdezték a dokit, én kaptam addig egy hálóinget, meg egy lábzsákot, de aztán végül csak az lett a vége, hogy lementem a kórházi cuccért, mert a papucsom bent volt a táskában, meg amúgy is, ha már a kocsiban volt, miért ne vigyem fel?
Vissza a negyedikre viszont nem akartam a pakkal felsétálni, így épp elkaptam a liftes fiút és felvitettem magam (amúgy csak a dolgozók használhatják a liftet). Átöltöztem és vártam. Elmondták addig, hogy most terheléses CTG-re szeretne rakni a doki, ez azt jelenti, hogy infúzión keresztül kapok egy folyadékot (oxitocin) és ezzel mesterséges fájásokat idéznek elő, közben nézik a baba szívverését és a méhtevékenységet. 11:10-kor kerültem fel a gépre, kb. másfél órát voltam voltam fent, már elültem a fenekem, meg kényelmetlen is volt, a fájások persze jöttek szépen sorban, szóval értelme legalább volt. Előtte még a dokim megvizsgált, hogy zárt vagyok-e még, de már nem, úgyhogy legalább azt is láttuk, hogy az előző napi fájások elindítottak valamit és két ujjnyira tágultam.
Mikor végeztem a CTG-vel, leküldtek az uh-ra, ránéztek, hogy a magzatvíz normális-e, a baba még mindig jól illeszkedik, méreteit is megnézték, jelenleg 3500 gramm a becsült súlya (37+4 voltam). Visszasétáltam a negyedikre ismét és vártam a dokit. Kb. másfél órát. Közben két nő meg is szült és rajtam meg átfutott, hogy milyen érzés a vajúdás végén lenni és egy kicsit meg is ijedtem. De hát át kell esni rajta, ki kell bújnia Bercelnek is.
Mikor jött a dokim, megnézte az uh-s papírt és aztán megvizsgált, mivel tovább nyíltam, tehát jó úton haladunk a szülés felé, de csak rásegítéssel vannak fájások, így kérdezte, hogy mit szeretnék vajon? Mert éppenséggel be is indíthatják, de látják rajtam, hogy hezitálok és az is lehet, hogy a hétvégén magától elindul a kisfiunk, úgyhogy mondta a doki, hogy vasárnap menjünk újra, meglátjuk, akkor mi lesz. Az meg már holnap lesz.
Amúgy a tegnapi délután folyamán elmúltak a rendszeres fájások, voltak ugyan, de nem vészesek. Este jöttek ismét, de 9-10 percesek, az meg még messze van attól, hogy elinduljon a szülés. Aludni is viszonylag jót aludtam hajnalig, hajnalban viszont elkezdtem mérni az időt, mert megint éreztem, hogy rendszeresek a fájások, de azok is 9 percesek voltak, úgy 3 órán keresztül.
Reggel letusoltam és azzal jobb lett egy kicsit, most napközben is voltak fájások, de nem rendszeresek, úgyhogy nem is indultunk be a kórházba. Ha nincs változás, akkor holnap reggel 9 körül bemegyünk és meglátjuk, mit hoz a holnapi terheléses CTG és vizsgálat, bár valószínűleg bent is tartanak mostmár, mivel vasárnap is lesz, meg szerintem csak most kaptam meg ezt a hétvégét "ajándéknak", hogy itthon lehetek a fiúkkal.
Eddig a magzatvíz még tiszta volt, egy másik félelmem, hogy belekakil a magzatvízbe és ott úszkál benne, meg a köldökzsinór tekeredik a nyakára, ilyenkor a terhesség vége felé már minden megfordul a fejemben. Talán azért is szeretném már a kezemben fogni :-) Közben meg a természetbe se szeretnék belefolyni, csak jobb lenne akkor jönnie, mikor Ő akar, viszont sokminden dől el a holnapi vizsgálattól....
Lehet, hogy legközelebb már babahírrel jövünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése