Hát igen, az elmúlt napokban tudtam volna panaszkodni is. De rendesen. Lehet, hogy a Hold állása, vagy az időjárás (mennyi mindent lehet erre fogni, igaz?). Mostanra már jobb. A lakás kitakarítva, még plusz feladatokat is csináltam (radiátort tisztítottam, kádat, wc-t fertőtlenítettem, redőnyt mostam le, no, ablakot azt nem pucoltam) és most jó itthon. Két napja is jó volt, csak kosz volt mindenütt. No és a fiúk is rátettek egy lapáttal. Bendegúzzal folyamatosan összevesztem, nem telt el olyan óra, hogy ne kiabáltunk volna egymással. Persze a fenyítés sem használt, meg a büntisarok sem. Aztán meg még én is elsírtam magam (hiába, a hormonok, még mindig). Tudom én, hogy már kevés vagyok neki, én is nagyon várom már az ovit, mondjuk én jobban várom szerintem, mint Ő, de hát ez van. Még nincs hír róla, hogy mikor kezd, de jövőhéten szülői értekezlet lesz, úgyhogy hátha többet tudunk majd akkor. Szóval Bendegúz állandóan kihúzza a gyufát. Aztán itt van a kis akaratos öccse is. Hogy Ő meg hogy tud hisztizni, ha egyszer valamiért dacos lesz, alig lehet megvigasztalni. Nem telik el nap, hogy ne szekálják egymást a fiúk. Merse szépen el tud játszani egyedül, hol legózik, hol homokozik, hol építőzik, hol csak mesét néz, hol motorozik, a bátyja meg unatkozik és állandóan kibillenti a saját kis játékából. Persze ha már megy az öccse játszani vele, akkor meg feszt csak keresztbe tesz neki. Mindig vita a vége az egész játéknak és hát ilyenkor Merse csak vinnyog, meg visít. Aztán ha nagyon behisztizik, akkor alig lehet megvigasztalni. A múltkor a kádban is valamit elvett Bende az öccsétől és Merse addig hüppögött, meg hisztizett, meg sírt, meg vinnyogott, míg meg nem törölköztünk (mindezt úgy, hogy hátraveti magát és feszíti is és nem enged ilyenkor semmit, csak anya-anya van és bújna hozzám), aztán alig bírtuk felöltöztetni, aztán meg még a tejet sem akarta meginni. Ha kérdeztünk valamit, csak azt mondta, hogy nem, mindegy, mit és hogyan kérdezted, nem volt jó neki. Végül kb. 20 perc dacosság után nagy kegyesen elkezdte inni a tejet (addig meg csak fogta maga előtt). Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Talán a horoszkópja is kijön már, egy kis skorpió (pedig nem nagyon vagyok jártas az asztrológiában). Tetézi az egészet, hogy a pocaklakó is skorpiónak készül. Nem is tudom, örüljek-e, vagy sírjak....
Ezeket leszámítva amúgy meg olyan édesek, ahogy együtt eljátszanak, megy a hülyéskedés, röhögnek a dolgokon, meg keresik egymást, ha nincs az egyik a másik közelében. Szóval az éremnek is két oldala van. Meg az én hangulatomnak is. De ma már jobb. És néha rosszabbnak is kell lenni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése