2 hónapos státusz

Mivel ünnepek vannak, nincs tanácsadás, de én hetente mérem a kisfiunkat (hétforduló), illetve tegnap este lemértük, mivel két hónapos lett Bercel.
6010 gramm :-) 3600-al született.
A többi méret majd január első hetében lesz meg.

Az ünnepek is elteltek szépen, igaz, hozzánk még holnap jönnek tesómék, meg hétfőn egy barát házaspár is a két éves kislányukkkal (szilveszterkor meg Marcell haverunk és családja jön ki gyerekzsúrra), úgyhogy mi még ünnepelgetünk. A fiúk élvezték nagyon a karácsonyfa díszítését, aztán az ajándékok kibontogatását, meg a családlátogatást is. Vagyis, hogy hozzánk jött a család. Merse gyorsan kilábalt a torokgyulladásból, az antibiotikum segített neki, Bendegúznak nem volt semmi baja, néha köhög, de nem vészes, Bercelnek kell az orrát szívni, egy kicsit letaknyosodott, de már szerencsére Ő is gyógyul ki. Én is már, Csongi elvágta az ujját (varrni kellett), de már Ő is gyógyult.
25-én jött Kati mama, Dari, dédi és még Csongi nagynénjéék, úgyhogy +10-en voltunk az ünnepi asztalnál. A menü, cipóban tálalt cukkinileves és szilvaleves volt aszaltszilvával, a főfogást rendeltük a helyi csárdából (sültek és köret), desszertnek meg készült Darinak egy szülinapi torta, meg egy karácsonyfa alakú torta és négyféle ízesítésű bejgli-kalács tészta-szerűség (mákos, gesztenyés, almás és túrós). A vendégek is hoztak sütiket, úgyhogy el voltunk látva rendesen.
26-án Laci tatáék jöttek fel öten, itt hagymaleves volt cipóban, a többi fogás ugyanaz, mint előző nap, lett rendelve a második, sütik meg maradtak. Innen is kaptunk egy kis hazai ízelítőt a süti kínálatból. Igazából a levessel jól lehetett lakni, olyan jól esett a finom cipós leves:

És akkor pár kép az elmúlt napokból, az ajándékok a nagyiknak (kicsit megszenvedtünk Bercel kéz- és láblenyomatával, de sikerült végülis):

Dari a tortával (nagyfiú már):

Az ünnepi terítés és háttérben a kis karácsonyfa:

És ahogy Merse mondja, "az én Bercikém", aki már tudatosan vigyorog és gagyarászik nekünk: 

A fiúk összevesznek a kisöccsükön, egyre-másra mondogatják, hogy az én Bercim. Aranyosak nagyon amúgy, imádják, szeretgetik, vigyáznak rá. Néha nagyon is. 

Merse énekli neki, hogy "tente baba, tente, itt van már az ettte". Na és ahogy Merse mostanában dumál, néha még mi sem értjük, de csak mondja a magáét. És hisztizni is nagyon tud, földön fetrengősen. Nem is tudom, hogy ha ilyen lesz Bercel is, akkor szálanként fogom befonni a hajam. Bár most még elég nyugodtnak tűnik, úgyhogy remélem nem lesz olyan kis akaratos, mint a bátyja.