Bendegúz pár hete, mikor grízgaluska levest ettünk:
"Addig gyűröm a pofámat, amíg látom a zsírgaluskákat!"
Tegnapelőtt bohóckodott és a kanapén úgy ült, hogy véletlen beszorult a lába, kb. 20 mp múlva elkezdett sírni, hogy fáj a lába, majd ezt mondta: " a lábam annyira megijedt, hogy megfájdult"
Mersének még nincsenek aranyköpései, mert még most kezdett el igazán beszélni. Néha úgy beszél, hogy még mi sem értjük, mit mond. De amúgy nagyon aranyos, nem beszél olyan tisztán, mint anno a bátyja, viszont Merse hamarabb is kezdett el mondatokban beszélni.
Esténként az apjuk altatja őket, míg én szopiztatom PicÚrt és mivel közeledik a télapó és mikulás, így mostanában ilyen jellegű énekeket hallgatnak. És aztán napközben mi is énekelgetjük. Merse is. Cuki nagyon, bár inkább ordibálás lesz a vége. A ciróka-maróka is megy már, de ha kérjük, hogy énekelje, akkor nem mindig sikerül neki (így videózni sem tudom).
Az óvoda kezdési időpontja is megvan (végre), december 2-ától várják a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy aznap még a "régi" ovisok veszik birtokba a csoport szobákat, de Bendegúzt be is osztottuk egyből 3-tól :-) Úgyhogy már számolunk vissza. Nagyon várjuk már, én is, Bendegúz is. Csongi két napot akkor itthon tud lenni, úgyhogy Ő fogja beszoktatni majd az oviba. Illetve viszi aznap Mersét is a bölcsibe. Szerencsére Merse szeret a bölcsibe járni, bár azt mondja itthon, hogy nem akar menni és hogy nem is játszik senkivel, de aztán, ahogy beérünk, már minden megy, mint a karikacsapás, cipő, kabát, sapi, kardigán le, benti cipő fel, puszi bátyónak, anyának, aztán irány a csoportszoba. Örülök neki, hogy nem sírós az elválás, mert az nekem is nehéz lenne. Igen, a héten már mi vittük Mersét a bölcsibe, négyesben (Berci, Bende, Merse és én), mivel már hétfő óta nincs segítségem. Nem egyszerű az elindulás, de megoldjuk. A legtöbb "baj" Bendegúzzal van, nem akar öltözni, aztán rájön, hogy még játszani akar, aztán meg arra jön rá, hogy éhes, de közben már indulni kellene, Bercel a babakocsiban felöltözve vár, Merse is már kabátban, szóval néha-néha ordibálnom is kell korán reggel. Aztán az úton is vannak vitatkozásaink, mert nem akarunk haladni. Én szeretnék, de a fiúk mindig találnak maguknak ezt-azt, amivel lassítják az utunkat. Na, mindegy, végülis nincs messze a bölcsi, az ovi sem, úgyhogy csak kibírom azt a kis időt, csak mindig rájövök, hogy sosem sikerül elindulni hamarabb, mint ahogy tervezem (minden reggel azt tervezem), szóval meglátjuk, mit változik még ez a következő időben.
Bercel jófiú, még sokat alszik, néha ébresztenem is kell, hogy szopizzon. Én kicsit sárgásnak láttam, ahogy hazajöttünk, így meg lett beszélve a védőnővel és orvossal, hogy nem hagyom három óránál többet pihenni. Már "fehéredik" szerintem, az arcán nem is látszik, a szeme fehérjén látszódik még egy picit, hogy sárgásabb. De rendesen szopizik, széklete is van, napozni is szokott (szerencsére van még napos idő). Majd 27-én megyünk az első hónapos státuszra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése