Múlthét kedden haza tudtunk menni a szülőkhöz/nagyszülőkhöz, mivel mamát is hazaengedték a kórházból. Én már hétfőn este elkezdtem bepakolni Bende cuccait, de kedden még folytatni kellett, illetve a mi ruháinkat is össze kellett szedni. Hát nem volt egyszerű, Bogyónak szinte minden ruciját odatettem, bár nem kellett felhasználni, de inkább elvittük. Mamát hazahozta Csongi a kórházból, aztán elkezdett lepakolni a kocsiba. Fordult egy párat, míg a harmadikról lecuccolt. Mivel aznap reggelre ónos eső hullott, még kérdéses volt, hogy elindulunk-e, de mivel az időjárás meg felmelegedett, így nem csúsztak az utak és elindultunk. Az úton Bende végig aludt szinte, bár úgy is időzítettük, hogy aludjon. Mamát hazavittük, aztán robogtunk tovább a szüleimhez, mert mire hazaértünk, már szopizási idő volt. Miután kipakoltunk az autóból, szinte már este is lett, így az első napunk elég hamar eltelt. Az éjszaka nem aludtunk a legjobban, hajnal fél három körül felébredt Bende, így el kellett rázni a senekét, aztán még pár éjszaka felébredt hajnal három körül, így az éjszakai pihenésünk nem volt a legjobb.
Az ünnepek alatt elég sok emberrel „megismerkedett”, illetve találkozott a kisfiunk, néha a nap végére már elég nyűgös volt. Gondolom sok volt neki az „új arc”, hiszen itthon csak minket lát. Ezért tényleg elfáradt a nap végére, hiszen nem csak a közvetlen rokonok látták, hanem még egy-két ismerős is kíváncsi volt rá. Amúgy az ünnepek jól teltek, voltunk mindenütt, beöltöztettük a mikulás ruhába Bende Bogyót, hiszen ő most a mi fő ajándékunk, a többi csak apróság volt. Bende is sok szép ajándékot kapott, többnyire játékokat, valamit már be is avatott, de van, amit még később fogunk odaadni neki. Kapott még rucit is és tányér-készletet, szóval bőkezű volt a Jézuska. Az ünnepi ételek is nagyon ízlettek, talán ennek köszönhető, hogy én igencsak bekajáltam és Bendén kijöttek a tejpöttyök, valószínűleg azért, mert zsírosabb lett az anyatej. Mindig máshol jön ki neki és remélem, hogy hamarosan el fog múlni, mert még mindig van rajta, bár én már mától visszatértem a régi étkezésemhez. Tény, hogy a sok finomságnak nem tudtam ellenállni. Amúgy a hasmenése elmúlt Bendének, igaz, kapott rá smectát, illetve a szopizással is minden rendben volt.
Mostanában Bende elkezd visítani, mint egy kismalac, irtóra éles, magas hangon, olyan pohártörősen. Elég érdekes, de még kibírható, azért remélem, nem így fog hisztizni…
Így utaztunk hazafele, fogta a kezem és aludt:
Ne aggódj, Bennynek is volt egy ilyen időszaka, hogy iszonyatos magas hangon sikítozott, azt hittük, hogy sosem szokik le róla. :))) de ahogy jött, úgy hagyta el, most éppen nagyokat magyaráz és berreg. :)) úgyhogy kitartás! ;)
VálaszTörlés