Beszámoló

Megint eltünedeztem (és most nem is leszek egy darabig), ezért jövök a részletekkel:  

Múlthét pénteken ismét a kismamaismerősünknél voltunk
vendégségbe, hamarosan megérkezik a baba, úgyhogy valószínűleg már nem megyünk
idén, csak jövőre babalátogatóba. Bende egy kicsit nyűgös volt, mondjuk kb.
délután háromtól fent volt és az „idegen” helyen csak a fürdőszobában aludt el
nálam kétszer öt percre. Édes kevés volt ez számára. Aztán megjöttek a fiúk a
fociból és végül Csongi elaltatta, de nem aludt sokat, így vacsora után indultunk
is haza. Itthon pedig elég „rossz” éjszakánk volt aznap, sírt Bogyó álmában,
végül a nagyágyban kötött ki, ahol én épphogy csak aludtam. Ennek az volt az
oka, hogy Ágiéknál megmértük kisfiunkat és kevesebbet mutatott a mérleg, mint
amit a védőnő mért. Oké, más mérleg, ezért nem is idegeskedtem, csak azután
itthon megmértük a fürdőszobai mérlegen is és ott is kevesebbet mutatott, mint
egy hete. Enni eszik rendesen, sőt, mostanában már sűrűbben is, tejem van, mert
van, amikor nem is szívja ki rendesen, meg néha csak az egyik ciciből eszik és
nem lehet beletömni a másikat, mert nem fogadja el. Azután még rátett egy
lapáttal, hogy felsírt álmában és én álmatlanul forgolódtam.

Szombaton ismét vidáman ébredtünk, semmi nyoma az elmúlt
éjszakának, legalábbis kisfiunknál, én azért éreztem a hatását napközben. Elég
ramaty időnk volt, így nem is mentünk ki sétálni. A lakást feltakarítottam, meg
készültem a karácsonyi ajándékokkal. Illetve megpróbáltunk almát adni Bendének,
hogy azzal adjuk be a vitaminokat. Hát volt fintorgás, végül öklendezés, meg
majdnem megfulladt szegénykém, így kijött az alma is, meg a vitaminok is. És az
estétől tartottam, de hát egyszer lemegy a nap, ugye. Mivel már hosszúnak
találtuk Bende haját, ezért levágtam neki és most olyan kis szöszi lett, kis
zabálnivaló. Linkeltem is róla képeket (Csilla és Bambi el is találtátok,
hajvágás volt és szöszibb lett). Mivel összehajaztuk a kis ruciját is, ezért
most hamarabb fürödtünk, meg szopiztunk. Mostanában szopizás közben is van egy
kis sírás, ezt nem értem, miért. A fogára tippelek, vagy hogy valamije fáj, de
nem jövök rá, hogy mi. Éhes nem lehet, mert ömlik a tej, tehát valami más oka
van a nyöszörgésnek. Na, az esti szopiba is belesírt, aztán míg én letusoltam,
addig Csongi próbálta altatni, végül befeküdtünk a nagyágyba és két perc alatt
elaludt: cicin. Az éjszakánk már jobb volt, de végül egész este mellettünk
feküdt.

Vasárnap reggel is vidáman ébredt, a reggeli szopizás után
kimentünk egy hiperbe, hogy még a tömeg előtt be tudjunk vásárolni, így már
nyolcra haza is értünk. Az újabb szokása, hogy ha a nagyszobában szoptatok,
kényelmesen a fotelben, 5-10 perc után „megunja” és elkezd hisztizni. Tartunk egy
kis szünetet és átmegyünk a nagyágyra, és fekve folytatjuk. Csakhogy a
zsírosabb tejhez is eljussunk. Egy kicsit variáltam is, abból a ciciből kapott,
amiből előzőleg evett, így kiszívta az egészet, aztán kapott a „vizesebb”
tejből is. Végül még fejnem is kellett, holott pár hete már nem fejek, de most
marad még benne. Ebéd után a fiúk lementek sétálni egy nagyot, én meg gyúrtam
egy kis adventi mézes kalácsnak valót, amit este ki is sütöttünk. Az első
próbálkozás, nem lett rossz, de a cukormázon még van mit finomítani. Délután
pedig ivólével próbáltuk beadni a vitaminokat Bendének, hát, volt fintorgás, de
végül szépen elfogyasztotta. Este pedig a fürdetés közben fejtem egy kis
vizesebb tejet, hogy ismét a zsírosabb jusson Bendének, de ismét hisztizett egy
picit szopizás közben. Végül gyors letusoltam és ismét befeküdtünk a nagyágyba,
majd két perc múlva el is aludt a kisfiunk. Végül kitettem a kiságyba, éjszaka
még háromszor kelt enni. Mostanában fürdés után éjfélig kel egyszer és
hajnalban kétszer, a második szopizás után néha már ébredünk is. És fürdés
előtt ismét megmértük a fürdőszobai személymérlegen, ismét 6,2 kg-ot mutatott,
mint egy hete, de ugye ez nem mérvadó.

Hétfőn felhívtam reggel a védőnőt, hogy bevigyem mérlegelésre
Bogyót, meg reggelre sötétebb színű volt a széklete, így azt is elcsomagoltam,
illetve összeírtam egy csomó kérdést. De a védőnő nem vette fel a telefont,
végül hívtam a dokit (a védőnő szabin van), akinek elmondtam nagyvonalakban a
gondomat, de annyiban maradtunk, hogy ne vigyem a beteg gyerekek közé, így kedden
kellett menni tanácsadásra. A sötétebb széklet a vastól is lehet, hiszen eddig
anyatejjel adtam be, de most, hogy ivólével kapta, lehet, hogy jobban fel tudja
dolgozni. Ismét ivólével kapta a napi vitaminokat, ami már jobban lement,
gondolom, kezdi megszokni az új ízt. Amúgy nagyon finom, direkt figyeltük, hogy
ne legyen benne cukor, csak természetes alapanyagok és ha ízleni fog neki,
akkor majd mi készítünk neki ilyen italt. Legalább a gyógyszereket/vitaminokat
ezzel könnyebben le tudja nyelni.

Kedden délután bejutottam tanácsadásra és mérlegelésre. Már
vártam nagyon, mert kíváncsi voltam, hogy milyen súlyban van a kisfiunk. És
kiderült, hogy fogyott, 2,5 hét alatt 340 grammot. Jelenleg 5810 grammot
mértünk (utoljára 6150gramm volt), így ismét beutalt a gyerekdoki vizelet- és
vérvételre. Meghallgatta a tüdejét, megnézte a torkát, hasát, „nem talált”
semmi rendellenességet, így maradt a vérvétel. Illetve felírt tápszert és
tejpépet, meg megbeszéltük, hogy fogzásra mit adjunk neki (ha mégis elkezdene
kibújni a fogacska), illetve egy-két dolgot beszéltünk még. Estére
megpróbáltunk tápszert adni, amit nem nagyon akart elfogadni, de a cicin is
besírt, illetve volt egy kis láza is, amire a doki Nurofen szuszpenziót írt fel
(bár van kúp is, de ez mégis jobb), még fürdés előtt megkapta a kis adagját.
Hogy most ettől-e, de olyan jót aludt köztünk, hogy az esti szopi után hajnal
kettőkor kelt először. Tejem van még mindig, valószínűleg a minőséggel van
gond, így most próbáljuk átszoktatni a táplálóbb kajákra is.

Szerdán már megpróbálkoztunk a tejpéppel is. Kétszer
próbálkoztam 40 ml-vel, de csak a felét ette meg, hát ez is új íz neki. Amúgy
aranyos, ahogy forgatja a „falatokat” a szájában, majd ha már nem kell neki,
akkor meg nyomja kifele a szájából. Reggel próbáltunk korán menni a vérvételre,
de kicsit elaludtunk, így nyolcra értünk a kórházba. Kb. ¾ órát kellett
várnunk, én mentem be először és ahogy láttam, hogy lassan következni fogunk,
szóltam a fiúknak, hogy mostmár jöhetnek ők is. Nem nagyon szeretnénk, ha ebbe
a járványos időszakban elkapnánk valamit. A vérvételen nagyon ügyes volt a
kisfiunk, megint volt sírás, könnyezett is, majdnem én is elsírtam magam. Végül
sikerült vizeletet is venni tőle, így nem nekünk kellett bajlódni vele.
Napközben nyűgösködni szokott, nagyon szeret kézben lenni, és mit mondjak, én
is szeretem, ha velem van, így ha nem alszunk és nem játszunk, akkor nézünk ki
az ablakból, meg nézzük a lakásban a cuccokat, meg a fürdőszobában szeret még
lenni. És mivel most nyűgösebb volt, meg lázas is volt, hát előszeretettel
tutujgattam a senekét. Estére megint megpróbálkoztunk a tápszerrel, egyenlőre
ebből is 100 ml-t készítünk. Végre Csongi is tudná etetni, ha ez a Bogyó
elfogadná a tápszert, de nem igazán kell neki. Mindenesetre próbálkozunk
rendületlenül. Este ismét közöttünk aludt és hajnal 1 óra fele volt egy kis
sírás, meg forgolódás, de végül kapott cicit és aludtunk tovább.

Ma reggelire kapott ismét pépet, 35 ml-t készítettem, amit –
ha fél óra alatt is, de – megevett. Cseleznem kellett és én is kanalaztam a
tejes kávémat, meg néha azért abbahagytuk, mert láttam rajta, hogy már nem
kéri. Végül mégis bepuszilta az elkészített mennyiséget. Ebédre is
megpróbálkoztunk, meg is ette az elkészített 40 ml-t. Illetve megmértem az itthoni
mérlegen és egy kis hízást észleltem. A dokinál is mértük, valóban hízott, de
mivel előtte kajált, arra fogták (amúgy 5970gramm). Hát sajnos az eredmények
nem lettek jók, a vérvételben is vannak „csillagosak”, illetve a vizelet
eredménye még nem érkezett meg. A doki egyből beutalt a nephrológiára, holnap
reggel ott kellett volna kezdenünk, de a főorvos ma ügyeletes volt és telefonon
konzultáltak, így megyünk a gyermekambulanciára. A doki szerint 7-10 napot
fogunk bent tölteni, majd jövök utána a részletekkel…