Furcsa, hogy ez a hónap még mindig ősznek számít, néha elég télies az időjárásunk. És lassan itt a karácsony és szilveszter. A hetek és hónapok pedig csak telnek. Most néztem, hogy már lassan Bogyó is négy hónapos lesz (tegnap volt 16 hetes) és még csak most született. Szalad az idő, lassan ő is szaladni fog. Nem is tudom, melyik időszakot „várom”, most kezdem értékelni az első hetek nyugiságát, bár akkor meg a sűrű szopizások miatt volt fárasztó. Mostanra megvan a háromóránkénti evés, viszont ha nem alszik el napközben, akkor nyűgös. Szóval nem is tudom, mit várok az elkövetkező időszaktól. Lassan a fogai miatt lesz nyűgös, aztán jöhetnek az új ízek is, aztán a mászás, ülés, járás… szóval lesz még mit tanulnunk. Így visszatekintve hamar eltelt ez az idő, hogy már novembert írunk…
És ez a hét is hamar eltelt, hogy már megint vasárnap van. A héten volt, hogy Bende hagyott tüsténkedni a konyhában, így most hozok egy képet a rakott amerikai palacsintáról, amit még pénteken sütöttem.
Történt ugyanis, hogy Bogyó úgy bealudt, hogy meg tudtam főzni a vanília-, eper-, csokikrémet, el tudtam készíteni a túró- és gesztenyekrémet is, illetve ki tudtam sütni a palacsintákat is. Meg közben a krumplileves is elkészült. Aztán elmentünk sétálni és egy útitárs szegődött hozzánk:
Hát kénytelen voltam lepöckölni, mert nem igazán szeretem az ilyen hívatlan vendégeket. Szombaton pedig egy ismerős páros volt nálunk, pizzát sütöttünk, meg dvd-tünk. Már ahogy hagyott minket Bende. Végül két filmet megnéztünk, igaz, közben Csongi babázott a másik szobában. Aztán délután még levitte a levegőre is, de mikor hazajött, kiderült, hogy majdnem végig ordított a babakocsiban Bende. Ma pedig azt hittük, hogy nyugisabb napunk lesz a tegnapi nyügisebb után, de tévedtünk. Ebéd után lementünk sétálni és hát egy kis darabon (az út felén) kézbe kellett hozni, mert annyira sírt, végül sikerült bealudnia, még sétáltunk egy picit és hazajöttünk.
Mostanában szokása, hogy cuppog a szája bal sarkánál, mintha a fogai közül szívna ki valamit, de hát még, hogy nincs foga, nem tudom, hogy miért cuppog. A pelust állandóan betömi a szájába, illetve a keze is mindig bent van, de még mindig nem veszem észre, hogy már törné át az ínyét a foga. Mondjuk tegnap kb. háromszor harapott a bimbóra, amit nem igazán díjazok, de „elnézek” neki, mert ha megdorgálom, utána mindig úgy rám tud nézni, hogy „na, anya, ne izélj már, add már vissza…”. És hát megkapja, én meg szívok utána. De hát ez van. Azt megbeszéltük már az elején Csongival, hogy ameddig tudok, addig szopizunk, legalábbis fél éves koráig biztosan szeretném, utána jöhet a hozzátáplálás. Remélem be is jön, amit megbeszéltünk, aztán meg lehet kísérletezni az ízekkel. Várom is, meg nem is. De ennek is el kell majd jönnie egyszer. Most pedig még egy kicsit pihizzünk ezen a hétvégén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése