Tükör

Egy újabb játékunk van, mégpedig a tükör. Pár napja nézzük
magunkat a fürdőszobai tükörbe. Először vigyorog magára, meg sikoltozik, aztán
mostanában meglátja magát és a vigyor után hozzám bújik. Olyan édes ilyenkor,
meg lehet zabálni. Napjában többször megyünk a tükör elé és mindig olyan
meglepetéssel tudja magát nézni, aztán azt is furcsállja, hogy míg lát engem,
miért hátulról jön a hang. Meg hát a saját hangjára is figyel. Illetve már
próbálja megfogni is magát, de csak a tükör széléig jut el. Megpróbáltam
levideózni, de ha produkálni kellene magát, nem úgy sikerül, meg egy kézzel
tartani Bogyót és közben videózzam is, hát nem sikerült valami jól az első
felvétel. Na, majd próbálkozom még. 

Aztán a másik kedvenc, amikor Csongi hazajön és mi várjuk az
előszobában. Egy-két szó apától és vigyorog egyből Bende baba. Hát akkor is
olyan édes, egyből mosolyt csal az arcunkra. Aztán az átfordulással is jól
állunk, elindítjuk a lábánál és szépen átfordul hátról-hasra. Illetve ma fogta
a kezem és úgy fordult át, egyedül még nem megy neki. A visszafordulásnál is
segíteni kell neki, de legalább gyakorolunk. A nyelve folyamatosan kint van
mostanában, mintha azzal érzékelné a körülötte lévő dolgokat, meg mostanában
cuppogás is van, mintha egy cukrot szopogatna. Még mindig nem látom, hogy törné
át a foga az ínyét, úgyhogy a nyáladzás az alap nálunk, az ököltömés mintha
kevesebb lenne, meg az ujjszopi is, de ezt nem kiabálom el. Ha hason van,
nagyon szereti, ha simizzük a fokhagymagerezdeket (senekét), illetve simizzük
az egész hátát, meg csiklandós is, úgyhogy meg is tudjuk nevettetni mostmár. A
senekét is ki tudja már nyomni és már el is fordul a tengelye körül, szóval
lassan mászni fog…