Fogdoki

Ugye én úgy indultam a szülésnek, hogy péntek este már fájt a fogam, szombat reggel meg megszületett Bogyó. Na a kórházban se lett jobb a helyzet, mivel az a fog, amit márciusban kezeltek, begyulladt. Igaz, már akkor is mondta a doki, hogy az idegkezelés szélén áll a fog, de még tudja tömni is. Na, akkor mégiscsak az idegkezelést kellett volna választani. Az elmúlt három hónapban hol be volt gyulladva, hol jobban fájt, de mindig volt gondom ezzel a foggal. És általában mindig akkor kezdett el fájni, amikor egy hosszabb hétvége jött, mint pl. aug. 20-a és tuti nem akaródzott menni ilyenkor az ügyeletre. Most pénteken is elkezdett fájni, de annyira, hogy már nem csak az ínyem gyulladt be, hanem az arcom is, így a bal felem olyan volt, mintha implantátumot ültettek volna be. Végül mára lelappadt, de reggel azzal kezdtem, hogy felhívtam a fogorvost, időpontot kérni. Legnagyobb meglepetésemre mára kaptam időpontot, aminek örülök is, meg nem is, hiszen nem sok időm van felkészülni, holott már három hónapja halogatom. Na, mindegy jobb túllenni rajta. A baj csak az, hogy már egy kicsit mozog is, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit kell vele csinálni. Egy kicsit tartok attól, hogy a húzásra kerül a sor. Na, de majd jövök a részletekkel.

Ma megint mentünk sétálni a nagy téli hacukába, le is fényképeztem, íme:

  

Annyit tudni kell, hogy nagy még rá a kezes-lábas, így a kezeit még nem tesszük bele a kezes részébe, hanem a pocakja előtt van. Így a keze sem fagy le, mire végzünk a sétával. Még van egy másik overálja, de azt majd a hidegebb időbe adjuk rá.

Ma hangosan kacagott, nagyon aranyos volt. Mire persze videóztam a töredékét sem akarta produkálni, de azért egy kis nevetést sikerült elkapnom. Majd ha jobban alakul ez is, akkor hozok róla videót. Holnap pedig találkozom két anyukával, akikkel a neten ismerkedtem meg, egy fórum keretén belül. Az egyik Norvégiában él, csak a szülei Kecskeméten laknak, a másik anyuka pedig kecskeméti. Igaz, volt több jelentkező is, hogy többen legyünk (Ceglédről, Táborfalváról, Szegedről meg Makóról is jöttek volna), de végül – gondolom – a hideg idő visszarettentet egy pár anyukát. Na, de majd jövő nyáron találkozunk a Balatonon. Akkor már többen leszünk. Most pedig lassan "vacsiznom" kellene, hiszen aztán lassan Bogyó is eszik és én indulhatok az utamra...