Izotóp vizsgálat

Hát nagyon bízok benne, hogy minden rendben lesz. De majd csak hétfőn lesz meg az eredménye az izotóp vizsgálatnak.

Szóval kezdem ott, hogy olyan jól aludtunk mindhárman, hogy én negyed nyolckor riadtam fel. Mivel fél 9-re kellett menni a gyermekklinikára, így gyors el kellett készülnünk, öltözés, szopizás, nekünk reggeli, még tankolás is, de végülis időben ott voltunk. Egy kicsit várni kellett, végül jött egy „kezdő” doktornő, aki próbálta betenni a branült Bende jobb kezébe, de mint utólag kiderült, nem igazán sikerült neki, így a folyadék nem a véráramba ment, hanem csak a bőr alá, így szegénykémnek elkezdett puklisodni a kis keze. Aztán jött egy doktornő, ő meg megkérdezte, hogy miért nem szóltak neki? (ekkor jöttem rá, hogy kezdő orvos) Gondolom az új dokinak is kellett gyakorolnia, de ott, abban a pillanatban nem igazán esett jól, hogy bénázott, ráadásul Bende is csak sírt és ugye le kellett fogni, így vigasztalni sem nagyon lehetett. Csongi kint várakozott, engem is ki akartak küldeni, mondván, ha rosszul lennék, de én bent maradtam és próbáltam nyugtatni a kisfiunkat (amúgy sem vagyok rosszul a tűszúrástól). Hát a sírás kerülgetett, de erős voltam és ott nem sírtam, csak amikor kijöttünk és a lépcsőn már hüppögtem rendesen. Engem nagyon rosszul érintett, hogy elbénázták és ezzel csak szenvedett Bende is, bár őt akkor már kevésbé hatotta meg, el is aludt, míg a másik kórházba át nem mentünk. Egy szerencsénk volt, hogy viszonylag kellemes időnk volt és a nap is sütött, így kézbe vihettem. Maga a vizsgálat már nem volt annyira vészes, először csodálkoztak, hogy a főorvos miért mára kérte ezt a vizsgálatot, de végül nekikezdtünk. Mivel már két órája evett, ezért egy kicsit cicire kellett dobnom, hogy legyen benne folyadék, persze kisfiunk bealudt, ilyenkor meg nem igazán műkődik neki a szopóreflexe, de valamennyit sikerült szopiznia. Nagyon örültek az ápolók neki, hogy alszik, mert legalább nyugodt marad. Nem kell mondanom, hogy amint letettük, felébredt. Egy zsákszerű valamibe tették úgy, hogy a kezei kint maradtak, de neki nem szabadott mozogni, meg az ágyat sem szabadott elmozdítani, így óvatosan simizhettük csak a kis buksiját. Hát a 20 percben volt sírás, volt nézelődés, de végülis jobban viselte, mint vártam. Az eredményért majd hétfőn kell menni és majd utána konzultálni kell a főorvossal is, így még semmit nem tudunk mi sem. A képernyőn láttuk, ahogy a folyadék áthalad a szervezetén, a veséjén, a húgyhólyagon és végül ahogy kiköt a pelusban. Érdekes volt és nagyon bizakodunk, hogy minden rendben lesz. A napokban gondolkoztam azon, hogy inkább szenvedek többet a fogammal (vagy bármivel), kibírom antibiotikum nélkül, akár kétszer annyi ideig is fájhat, minthogy Bendének lássam, hogy fáj valami. Tudom, hogy ezzel nem segítek rajta és ha meg kell ezeket a vizsgálatokat csinálni, akkor muszáj menni, de olyan rossz látni, hogy szegénykémet még felkészíteni sem lehet ilyenre. Mondjuk minden szuri előtt elmondom, hogy hova megyünk, meg itt is mondtam már neki tegnap is, meg reggel is,   de hát ő még nem fogja úgy fel. Azért örülök, hogy túl vagyunk rajta.

És egy videó, ahogy beszélgetünk, már ahogy sikerül (egyszer még integet is a kamerába...):