Keresztelőre készülve…

Na, lassan kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba és visszatérünk a napi 7* szopizáshoz. Mondjuk jön a hétvége, szombaton esküvőre és lakodalomba vagyunk hivatalosak, vasárnap meg keresztelőnk lesz, úgyhogy igencsak igazítanom kell a szopizásokat. Már péntek este feljön Csongi húga és barátja, ők lesznek a dajkák, mivel nem szeretnénk magunkkal vinni Bendét a ceremóniára. Remélem minden jól alakul majd, de már félek, hogy nagyon fog hiányozni. Viszont a járvány miatt sem szívesen viszem közösségbe, így nyugodtabban hagyom itthon. Vasárnap meg jön a szűk család (30fő) és megkereszteljük Bendegúzt. Nővéremék lesznek a keresztszülők, hiszen annak idején én lettem elsőszülött fiuknak (Marci) a keresztanyja, ennek már 14 éve… Meg Csonginak van 5 féltestvére és egy mostoha testvére is, nehéz lett volna eldönteni, hogy kire essen a választás. Illetve nehéz lesz majd a következő gyereknél, hiszen mindenképpen családtagot szeretnénk keresztszülőnek. Szóval a keresztelő után elmegyünk egy vendéglőbe, hiszen ennyi főt nem tudunk vendégül látni a kis lakásunkban. Mivel ide lett rendelve az egész família, még nem tudjuk, hogy fogunk elférni. Egyelőre kevés ülőhely van, így „állófogadás” lesz. De meglátjuk, hiszen időben el is kell induljunk, hogy ne késsünk el a ceremóniáról, úgyhogy szerintem nem is leszünk sokat a lakásban. Majd jövök valamikor jövőhéten az élménybeszámolóval…

A héten ugye elintéztem az előleget a vendéglőben és hát kerékpárral mentem fel, na, hazafele már megint gyalogolhattam, mivel most a hátsó kerekem mondta fel a szolgálatot. Még szerencse, hogy csak fél órát kellet sétálnom. Hát azt hiszem, idénre leteszem a bicómat és jövőre majd újult erővel vetem bele magam a kerékpározásba, hátha több sikerem lesz, mint ami most volt (két alkalom két lyukas gumi). Ma meg – annak dacára, hogy a kerékpárt letettem – bébijárgánnyal gyalog indultam be a belvárosba. Kb. 35 perc volt az út, úgyhogy nem vészes. Bende előtte szopizott, úgyhogy szinte végig nézelődött, nézte a fákat, a házakat, olyan édes volt, ahogy követte a szemével ezeket a számára új dolgokat. Aztán a belvároshoz közel bealudt és csak akkor kelt fel, amikor megállt a kocsi 2 percnél tovább. Így állandó mozgásban kellett lennem. Végül még ki is ültünk a főtéren egy padra, de ezután nem tetszett neki, hogy visszateszem a kocsiba, így elkezdett üvölteni. Végül az egyik kezemben fogtam, a másikban meg toltam a kocsit. Aztán ahogy megnyugodott, visszatettem, de újra rázendített, de végül elaltatta magát és hazáig aludt, csak néha riadt fel.

A napokban, miután visszajöttünk a szülőktől, azt vettük észre, hogy nem szeret fürdeni Bogyó. Végül rájöttünk, hogy a 23 fokos szoba hőmérséklete nem tetszik neki és pár napja a hőlégfúvóval fűtjük a szobát, ha fürdésre kerül a sor, így ez is visszaállt. És hozok egy képet, ahogy hason-fürdik (bocsi a minőségért, a telómmal készült):

 

Még mindig iszom a karamalzot, így megint visszaállt a régi rend és tudok naponta fejni 100 ml anyatejet, ami mehet a fagyóba. Ennek is örülök, de már félek a hétvégétől, hogy megint borulni fog. Na, de majd próbálom úgy igazítani, hogy jó legyen. Lassan elkezdem szedni a Bambitól kapott homeos bogyókat is, tejserkentés gyanánt, de egyelőre kiiszom a készletet a maláta italomból. Meg ezt a hétvégét is meg akartam várni, mert vasárnap nem hiszem, hogy sok időm marad, hogy a fejéssel bíbelődjek.

Hirtelen olyan sokmindent akartam írni, de most meg nem jut eszembe, hogy mit is akartam. A napjaink igen változatosak, Bende egyre többet van fent és foglalkozni is kell vele. Néha elvan magában, akkor tudok egy kicsit ténykedni, ebéd készítés, teregetés, de van, amikor megunja és olyankor gagyarászunk egymással. Az elmúlt két napban már reggel hatkor kezdődött a nap, ilyenkor olyan jókat tud mosolyogni és beszélgetni. Fürdés után pedig jól be tud aludni, de éjszaka még mindig kelünk kétszer. Hogy ez mikor fog ritkulni, nem tudom, de azért már várom. És egy reggeli jókedvű ébredés: