Most, hogy beállt egy kicsit hidegebb idő, sokkal kellemesebb a nanduval közlekedni, mint ezelőtt. Mondjuk még így is ez a legjobb hordozás a városban, hiszen a babakocsit nem tudom felrakni a buszra, autóval meg nem indulok el, hiszen parkolni sem lehet nagyon hétköznap, meg igazából nincs is messze a belváros. Tegnap gyalog indultunk el az utunkra, voltunk postán, bankban, majd hazabuszoztunk. Végig aludt Bende, jól viselte az utat. És már apukájával is nanduzott Bogyó, lementek a boltba, meg sétáltak egy kicsit. Ma meg elmentünk kétszer is bevásárolni, egyszer én nanduztam vele, a másik boltba viszont Csongival volt. Meg a napokban elsétáltam Csongi munkahelyére, megmutattuk pici fiunkat, majd visszasétáltunk. Mondjuk kezd már kis sószsák lenni, de azért még mindig elviselhető a cipelése… Ma megmértem, ruhástól votl 5,8 kg. Ez csak sacc, de majd 15-én megyünk a dokihoz szurira, majd akkor méredzkedünk is. Meg mintha nyúlt volna egy picit, de ezt is csak „futtában” mértem, ahol 61 cm láttam.
Szerdán ismét kerékpároztam egyet, mert kaptam egy csomagot és el kellett menni érte a vasútállomási postához, ami nincs olyan messze, de sajnos babakocsival oda se tudunk elmenni, mert van egy rész, ahol nincs kiépítve járda, csak út, ott meg nem tolnám szívesen a bébijárgányt. Meg most, hogy belegondoltam, nincs is olyan közel ez a posta. Na, de amíg a fiúk sétáltak, addig én bicikliztem egyet a városban. Jól esett már megint. Már nagyon várom a tavaszt, amikor már Bende is jöhet velünk.
És ami változott, mióta visszajöttünk, a napi 7* szopizást felváltotta 8 alkalomra és azóta éjszaka valahogy nem marad időm fejni sem, mert bealszok én is. És mire felkelnék, már jön a következő szopi, mert van úgy, hogy éjszaka nem várja ki a két órát sem. És hát ilyenkor nem tudom őt csak úgy megnyugtatni, úgyhogy szopizunk. Napközben meg húzzuk az időt, hogy legalább a három óra meglegyen két szopi között, de nem mindig jön össze. Amúgy még mindig jókedvű, reggelente beszélgetünk, meg szopizás után is vigyorog nagyokat. Viszont a puszikat mostanában nem igazán szereti, nem lehet ám akármikor puszilgatni. Pedig mindig össze-vissza csókolgatnám.
És megint két kép, kis vigyoriról:
és a kék szeméről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése