Keresztelő

Megvolt a kisfiunk keresztelője. Elöljáróban el kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó kisfiú volt a napokban Bende Bogyó. Péntek délután segített nekem, így három adag pogácsát ki tudtam sütni. Míg ő a bébihordozóban gagyogott, tudtam gyúrni, keleszteni, sütni. Mire Csongiék hazaértek, már csak egy tepsi várt a sütésre, illetve a vacsorára tervezett pizza sütése. Szombat reggel már fél hatkor ébresztő volt, végül egy óra gagyarászás után bealudt. Aranyosak voltak, apukájával beszélgetett, aztán mintha elvágták volna és már horpasztott is. Végül egy fél órát még ráhúzott. Ugye mi tegnapra még esküvőre is hivatalosak voltunk. Furcsa volt, hogy ketten mentünk, de azért jó is volt. Az esküvő szép volt, a házaspár is, a szertartás is. Voltunk a polgárin és az egyházin is, majd még elmentünk a vacsoraasztalnál elfoglalni a helyünket. A nap folyamán úgy intéztem, hogy az indulás előtt legyen a szopi és hogy kibírja Bende a szertartás végéig. Végül fél hét után érkeztünk haza és igaz, hogy így hamarabb fürdött, de olyan szépen vacsorázott, hogy el is tudtam altatni. Mi visszamentünk a lakodalomba. A levesről maradtunk le és bár hoztak volna, de mi nem kértünk. Elég is volt a marhapörkölt és sültes tál, majd a sütemények és torták. Még táncoltunk is, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Néha elfelejtkeztem, hogy mi már családosak vagyunk. Volt egy vendégkönyv, írni kellett bele és először csak Csongi és én írtuk alá, végül aláírtam Bende nevében is. Éjfél előtt indultunk haza, épp csörgött Vanda, hogy mikor megyünk, mivel úgy volt megbeszélve, hogy a fagyóból kivett tejcsit fogja megkapni abban az időben, ha esetleg mi nem mennénk haza, de így, hogy elindultunk, Vanda még eldajkálta Bendét és aztán jöhetett a szopizás. Nekem is jobb volt… Szóval a kivett tejcsit meg dobhatom ki, mivel már újra fagyasztani nem lehet. Még ma megkapja a K-vitaminnal, így 30 ml-t megmentek belőle.

És a mai napról: ismét korán ébredtünk, mert hat előtt már megint beszélgetni kellett picifiunkkal. Persze őt nem zavarta, hogy én éjfél után kerültem az ágyba. Végül megint elkezdtem sakkozni az idővel, hogy a szopizások úgy legyenek, hogy ne zavarja meg a keresztelést, így ezt is sikerült összehozni. A családdal meg volt beszélve, hogy először hozzánk jöjjenek, és innen indulunk, hát mit mondjak, volt ám tumultus a kis lakásunkban. De hát egyszer van keresztelője a fiatalembernek. Végül elindult a nagy menet, egy picit még várni is kellett a templomnál, mert épp mise volt. Összesen négy gyermeknek volt a keresztelője, szinte mindegyik gyerkőcnek lehetett hallani a hangját. És ahogy észrevettem, nem volt idősebb egyik gyerek sem fél évesnél, illetve mind a négyen fiúk voltak. A mi kisfiunk az Antal nevet kapta meg keresztnévnek, a nagyapám után, aki sajnos már nem él. A szertartás nem tartott fél óránál tovább, így utána elindulhattunk a vendéglőbe. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvezett, mert már éjszaka elkezdett esni és szinte kora délutánig esett is, mire mindenki elindult hazafele, addigra meg ki is sütött a nap. A vendéglőben Bende megkapta az ajándékokat, kapott Brúnó medvét, csörgőt, arany karláncot, keresztet, zsiráfot, kiskacsát, Füleses pelust, babanaplót, meg pénzt és gépkocsi nyeremény takarékbetétkönyvet is. Persze ő nagyon jól aludt, szinte akkor aludt a legjobban, amikor a cigányzenekar (3 tagú) ott húzta mellette. Amikor pedig ébren volt, akkor körbejárt a családnál, mindenki megdajkálta ismét. És így aludt el:

 

Illetve már itthon Brúnó medvével, ahogy apával énekel: