Cukorterhelés eredmény és úszás

A tegnapi napomról: hát, gondoltam nem indulok el a városba, mert buszozni nem volt kedvem, gyalog messze van a tanácsadó, az autóval megint nem volt kedvem elindulni és a kerékpárt megint nem használom ilyen hosszú útra. Mivel az volt megbeszélve, hogy nem is kell menjek, majd érdeklődjek a cukorterhelés eredménye után, meg majd a védőnő is hív, gondoltam várok egy kicsit. 13:30-tól „rendel” a védőnőm, én először 14:07-kor hívtam fel, de semmi reagálás, így vártam fél órát és 14:36-kor tárcsáztam újra. Bejelentkezett a védőnőm és mondta, hogy épp van nála egy új kismama és majd hív nemsokára. Persze mondtam neki, hogy már nagyon kíváncsi vagyok az eredményre, hátha ezzel gyorsíthatom a visszahívást, de nem így lett. Mivel a tanácsadó négyig van, meg beutalót is addig adnak ki, fél négykor már kezdtem aggódni, hogy ha mennem kell beutalóért, mert menni kell a cukorgondozóba, akkor hogy jutok el még ma? De már a következő gondolatom az volt, hogy akkor ma úszás után megyek, bár pontosan nem tudom, hogy meddig adnak ki beutalókat. Mondjuk a megérzésem az volt, hogy jó lett az eredmény, de a védőnő hangjából meg azt vettem ki, hogy hát gond van. De nem tudott beszélni, mert kismamája volt, így maradtam kétségek között…Szóval vártam a hívást. Aztán, 15:34-kor csörrent a teló! Már izgultam, ahogy az első hívásnál is. Aztán csak megszólalt a védőnő, hogy jó lett az eredmény. Az első vérvétel, éhgyomorra 3,5 mmol/l (3,4-6,1 a „jó” érték), a szirupivás utáni vérvétel meg 6,2 mmol/l (7,8 alatti a jó, a kismamáknál a felső határ 6,7 érték) lett. Ezért ma mentem el (mármint az eredményért, ide a gyermekorvosi rendelőbe, ahol rendel a védőnő). Szóval jók vagyunk. Bár megbeszéltük, hogy továbbra sem viszem túlzásba a süti evést, tehát oda kell figyeljek az étkezéseimre, de azért mégiscsak könnyebb lesz, mint diétázni, vagy az előírtat enni. Örömömben majdnem készítettem egy pudingot, de mivel nem akartam az ellenkezőjét művelni annak, mint amit elterveztem, meg annyira nem is vagyok édes-szájú (bár vannak alkalmak, amikor vétkezem), így a „saláta” maradt estére, alma + füstölt sajt + csirkemell kockázva. Lightos vacsik vannak beiktatva, Csongi is fogyni szeretne. Mondjuk húsvét után csak egy kilót adtam le a felszedett 2,5-ből, de az már lassan három hete így is maradt. Szóval nem híztam azóta (azért remélem Bogyó növekszik), a mérleg egy számot mutat már két hete lassan. Még kb. + 8 kg-ot hízhatok, de tudom, hogy nem köthetem így ki, hogy mennyit, csak ez a tervem. Már akkor is „nehéz” leszek, de annyi már voltam pár évvel ezelőtt, pár hétig kibírom. Mondjuk, most megyünk haza délután, holnap majális apóséknál, remélem tudom türtőztetni magam és nem eszem degeszre a pocim. Persze anya is madártejjel, meg tejberizzsel vár (mert már olyan rég ettem és a múltkor megkívántam és én még főzőlap nélkül nem tudom megfőzni).

 

És az úszásról is, ha már túl vagyok ezen is. Ötödik alkalom volt, kezdek visszaszámolni, meg tervezgetem, hogy ha veszek még egy tíz alkalmas bérletet, akkor azt júni 25-ig használnám el, tehát egy hónappal a kiírt szülés előtt. Az még belefér szerintem. Bár ezekből a legrosszabb és macerásabb az öltözködés. A fürdőruci alig jön föl rám, aztán meg tusolás után a ruci alig akar rámjönni. De hamarosan már a tavaszi nacim használhatom, bár a cipőm nem olyan kényelmes (és a fél óra sétához nem is olyan jó), de majdcsak lesz valahogy.  

Egy barátnőmmel voltam úszni (200 méterig számoltam, aztán eldumáltuk az időt, így egy órát úsztam, szerintem kb. 1500 métert összesen, de ez nem biztos), úgy volt, hogy megyünk együtt Szarvasra egy hosszabb hétvégére (három pár) majd júniusban, horgászunk, sétálgatunk, a vízparton heverészünk. Már időpontot is néztünk ki, aztán itthon beszélgettünk arról, hogy vagy Szarvasra megyünk, vagy a Balatonra. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, mert a Balcsiba be tudok még én is menni nagy pocakkal, ha nem is úszni, de mivel a víz sok helyen térdig ér (ja, Siófok Aranypartnál van a nyaraló), ezért inkább ezt választanám. Szarvas is nagyon hangulatos, mellékelek fotót róla, a csapat is jó, de a kettő együtt már nagyon kiadós lenne és hát valljuk be, másra kell a pénz. Szóval az egyik a kis házikó, ahol megszálltunk, három szobás, még kis családi háznak is elfogadnám. 

A másik meg a stég, ahol első nap még bemerészkedtünk a vízbe és úsztunk is, de másnap lehűlt a levegő és szinte mindenki pulcsiba volt, úgy horgásztak a fiúk és úgy készítettük mi a kaját.

 

Szóval ezt a vizet már nem szívesen választom, hogy ússzak benne, meg egyből a nyakamig ér a lépcsőnél, úgyhogy marad a jó kis öreg Balaton. Ja és szembe a szarvasi arborétum van, ahova mi át is mentünk Csongival, aztán ladikkal jöttek értünk és hoztak vissza. Nem volt nehéz, csak a túlpartra kellett átjönni. Ez az arborétumból lett fényképezve, középen a kis házikó, ahol megszálltunk:

 

 

Ez is szép és jó hétvége volt tavaly szeptemberben. Azért bánom, hogy ide nem sikerül eljutni, de majd legközelebb. Hátha Ágiéknak is hamar összejön a baba, meg Timiéknek és akkor babástól mehetünk egy horgászós hétvégére… Reméljük!

 

Bende baba tegnap kitöltötte a hasamat. A szokásos tusolás utáni megfigyelés alatt vettem észre, hogy a köldököm alatti részből elhúzódott a bal oldalra, de már nem csak köldök alatt, hanem mellette és egy picit fölötte is volt. Elképzeltem, hogy mekkora helye lehet most, meg méregettük a kezünkkel, hogy most mekkorka lehet. Olyan édes, amikor hullámoztatja a pocim és látom, hogy merre mozog. Vannak napok, amikor csak a bal oldalt mocorog, van, amikor meg a jobb oldalt. Tegnap a bal oldalt részesítette előnyben. Néha rúgott, néha úszott, néha megfeszült a hasfalamra (ez még mindig furcsa érzés, de azért jó). Tegnapelőtt nem volt ilyen aktív, úgyhogy most megint heppi vagyok. Bár tegnap reggel eléggé morcos hangulatom volt, mára már javult a helyzet. Gondolom sokat segített, hogy nem kell papírforma szerint étkeznem, meg hogy jön egy hosszabb hétvége és Csongival lehetek. Tegnap még késő délután lerendeltük az Obiba a konyhapult bútorlapját is, mivel egyedi méretek vannak, nem igazán akarták bevállalni, de végül megcsinálják hétfőre. Hát kíváncsi vagyok, lehet, hogy jövőhétvégén már süthetek-főzhetek a sütőben-főzőlapon? Erről majd úgyis beszámolok. Most pedig elkezdek pakolászni a hazamenetelre. Szombaton meg jövünk, majd jelentkezem az újabb hírlevéllel és ha lesz időm, akkor a majálison történtekkel. Elméletileg jönnek fel Szerbiából a rokonok, megnézni a lakást, így lehet, hogy csak vasárnap jelentkezem! Addig pedig: mindenkinek boldog munka ünnepét! (Hú, most sikerült sokat írnom…)