Összes oldalmegjelenítés

66074

2009. április 26., vasárnap

Vasárnap

Hát ilyen is rég volt már, hogy kettesben legyünk egy teljes napot. Hétköznap ugye Csongi dolgozik, én meg teszek-veszek. Tegnap Bp-en volt, így mára maradt egy kis kikapcsolódási időnk. Egyébként eltelt a tegnapi nap is, kitakarítottam, virágot ültettem, meg lustiztam. Szép időnk volt, de délután már nem mentem sehova. A kocsival beparkoltam a garázsba, bicóval nem akartam elindulni egyedül, a gyalogoláshoz meg túl meleg volt, így filmet néztem. Ma pedig délelőtt lustiztunk, majd elmentünk ebédelni egy pizzériába. Ebéd után meg elsétáltunk a Széchényi városrészben felálított "magyar vásárba". Volt minden, érdekes cuccok, magyar kézműves termékek, iparművészeti kiállítás, meg még műsor is volt. Egy kicsit maradtunk, majd kisétáltunk a vízmű dombhoz és leültünk a vízpart mellett. Mivel szép időnk volt, sütött a nap, de fújt nagyon a szél, így fáztunk rövid ujjú pólóba, ezért elindultunk az autó felé. Tanakodtunk, hogy fagyizzunk-e, vagy sem, de végül vettünk 2-2 gömböt. Én diabetikusat vettem, bár még nem tudom, hogy milyen diétám lesz. Majd szerdán kiderül a cukorterhelés eredménye után. Egy picit még sétáltunk, majd hazajöttünk. Most Csongi bealudt, Bende is pihen, legalábbis nem nagyon mocorog. Este megint megmutatta magát, apukája meghallgatta a susogást, meg puszit adott neki, én simiztem, meg figyeltem, aztán el is aludtam. Reggel arra ébredtem, hogy félig hason fekszek és ahol az ágyat éri a hasam, ott „dörömböl”, így nem tudtam mélyen aludni, figyeltem, hogy merre mozog. Még mindig megy a hason-fekvés, bár már nem teljesen tudok így aludni és egyre kevesebbet, mert egy idő után Bende szól, hogy nem o.k, így el kell fordulnom. Mondjuk este már nagyon fájt a hátam és ezért feküdtem hasra, mert ilyenkor tudom kinyújtani a legjobban, de úgy érzem, hogy már nem sokáig tudok így aludni. Na mindegy, majdcsak eltelik ez a pár hét és hamarosan visszatérhetek ehhez az alvás pozíciómhoz. Ma beszélgettünk arról is, hogy milyen lesz majd, ha köztünk lesz a kis pocaklakónk. Hát biztos felborítja a mi kis életünket, ma is viszonylag egy nyugis napunk volt, reméljük, hogy lesz majd ilyen, ha már köztünk lesz és mehetünk vele ide-oda. Persze kivárjuk azt az időt, hogy tudjuk vinni magunkkal, de egy délutáni séta, vagy az arborétumba menni, vagy a vízmű dombhoz, remélem összejön. A friss levegő mindenkinek jót fog tenni.



Most pedig én is pihenek egy kicsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése