Kezdem azzal, hogy egész éjszaka izgultam Bambiért, hiszen a tegnapi msn-és után már úgy nézett ki, hogy jön Ben baba. Illetve azután láttam az üziket, amit a húga írt ki a hozzászólásokhoz, így egy picit nyomon követhettem. Mivel meg volt beszélve, hogy majd kapom az sms-t és közölhetem az örömhírt a blog olvasókkal, „nyugodtan” aludtam el. Egész éjszaka furcsa álmaim voltak, ami nem furcsa, mert elég sok hülyeséget össze tudok álmodni. Köztük volt Ben baba is és Bambi. Reggel, mikor felkeltem, furcsálltam is, hogy szegény Bambi elég sokat szenvedhet, ha még nem küldött sms-t és ezek szerint nem született meg Ben baba, így első dolgom volt bekapcsolni a gépet és megnézni a blogját, hátha megint üzent a húga. Ha nem is tőle, hanem HannahNyuszitól jött az üzi, hogy Ben baba megszületett éjszaka, csak sajna Benmami elhagyta a telszámom, így nem tudott üzenni. Mindenesetre a megbeszéltek szerint kitettem a blogjára az örömhírt és hátha sikerül majd mms-t is kapnom Ben babáról, akkor majd azt is ki tudom tenni! Közben jött is egy mail KisBambitól, úgyhogy folyamatban vagyunk a telefonszám cserével, remélem hamarosan kapok is képeket Benről, úgyhogy ki tudom majd tenni a blogra!
Aztán a reggeli örömocsúdás után volt még egy pici időm, mielőtt elindultam volna az úszásra, úgyhogy neteztem tovább, meg néztem a híreket és nyakamba vettem a várost. Megint átszelvén a kertvárosi részt, hogy a bemelegítésem meglegyen. Odafele nem is volt rossz gyalogolni, ismét jó kellemes időnk van, nem süt a nap, hűvös sincs. Leróttam a hosszokat, először az időt akartam nézni, de végül számoltam is, így ma 45 percet úsztam és 25-ször szeltem át a medencét, tehát most 1250 métert sikerült leúsznom. Mondjuk annyira most nem volt jó, mert sokan voltunk, így az én sávomba szegődött egy néni, aki elég lassan úzott, mert én 3-4-szer fordultam, mire ő egyszer végigért. Meg is dicsért, hogy milyen szépen úszok. Pedig higgyétek el, nem siettem, csak szépen komótosan, ahogy bírtam. Jövőhéttől már hétfőn és csütörtökön megyek, úgyhogy a heti két alkalomra áttérek. Remélem ezzel is segítek magamon és Beni Bogyón. Mivel eléggé elfáradtam és éreztem, hogy nem fogok tudni hazasétálni, így egy picit leültem a főtéren és néztem azt a pár embert, aki sétálgatott. Meg egy-két anyukát a picivel. Már én is várom, hogy Bogyóka közöttünk legyen, de persze ki fogom tudni várni azt a 3 hónapot, ami még hátra van. A kis pihenés után még beugrottam a főzelékházba és hoztam haza borsófözit, meg meggyszószt egy szelet husival. Egyelőre nem tudom, hogy mit kellene ennem, úgyhogy egy-egy kis adagot hoztam. Délután megyek a védőnőhöz, meglátjuk mit mond. Estére pedig saláta lesz a vacsi, úgyhogy azzal biztos nem rontok a helyzeten.
És akkor délután, este fele még jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése