Második CTG

A tegnapi dörgés végül hozzánk is elért és esett is, futó-záporként jött, majd egy kicsit lehűlt és még esett egy ideig. Én meg sütöttem egy adag márványos-diós muffint, úgyhogy az édesség utáni vágyakozásomnak is eleget tettem. Illetve kelesztettem kenyértésztát és a sütőben megsütöttük. Hát nem lett olyan szép magas, ezen még dolgoznom kell, de azért meg lehet enni…

Szóval ma megint mentem reggel a kórházba, 7:15-re, CTG-re. Először aludt a kicsifiunk, majd ébresztés nélkül kezdett el kavarni a pocakomban, szóval produkálta magát. A vérnyomásom a gép szerint 149/98 volt, mondtam az asszisztensnek, hogy nem szokott ennyi lenni, mert szinte mindig normális, meg inkább alacsony, mint magas. A végén mértünk külön egyet, ami 123/85 volt, úgyhogy meg is nyugodtam. Mondjuk, épp beestem az ajtón és már tettek is a gépre, szóval még biztos volt bennem egy kis drukk. Na, akkor megvan az eredmény, keressem meg a dokimat. Persze ő még nincs bent, a belvárosban van, de ½ 9 - ¾ 9 körül tudunk találkozni. Mivel hamarabb jött be mégis, én elcsíptem a folyosón és rákuksizott az eredményre, azt mondta minden rendben, egy hét múlva újra jöhetek. A napokban megint érzem ezt a kis Bogyót, persze már máshogy ficánkol, de azért megnyugtató, hogy a napi 10 alkalom biztos megvan. És az is érdekes volt, ahogy 10 percig mozgolódott, miközben ültem és várakoztam a tappancsokkal a pocakomon. A vizsgálat után bementem a kistescoba és bevásároltam az ebédhez, meg vettem joghurtot, meg gyümölcsöket, ha ma is rámjönne az édesség utáni vágyakozás, akkor legalább egészséges kaját egyek. Meg elkészítettem az ebédet is. Illetve hétfőn jönnek a gáz-víz szerelők, úgyhogy jövőhéten már tudok főzni is, amit már nagyon várok, mert van egy-két étel, amit nem tudok így elkészíteni…, tűzhely nélkül. De jövőhéten már készen lesz, készülhetek a nagy lakomával…

Gondolkoztam, hogy megemlítsem-e a blogban, de végül mégis úgy döntöttem, hogy igen: ma elhunyt a popzene koronázatlan királya: Michael Jackson. És hogy végül miért is döntöttem így, hiszen sok híresség meghal, akiről lehetne írni és megemlékezni. Én is M.J. zenéken nőttem fel, sok buliban játszották a zenéjét, a táncot sokan meg akarták tanulni, szóval szerintem kevés olyan ember van, aki ne „ismerné”. És valószínűleg még Bogyó is ezeken a számokon fog felnőni (inkább, mint a tam-tam zenén), hát ezért is szerettem volna, ha belekerül ez is… (ráadásul minden zenecsatorna most az ő számaival van tele, illetve a helyi rádióban is az ő zenéit játsszák).

Holnap pedig jövök ismét egy hírlevéllel, mert hát megint eltelt egy hét… csak úgy repülnek ezek a napok (már én is érzem, így a végéhez közeledvén).