Nyaralás, pocakfotó és hírlevél

Egy fénykép a balatoni körút siófoki állomásáról, 33 hetes pocakfotó...

És akkor jöhet a tegnap kapott hírlevél, hamár átléptünk megint egy hetet:

A baba növekedése: a növekedési hullám folytatódik. A hét végére a baba hossza a fejétől a lábáig elérheti a 44 centit. Mostanra, mint a legtöbb baba, már valószínűleg fejjel lefelé fordult, készen állva a szülésre, bár még előfordulhat, hogy pozíciót vált. A baba koponyája egészen rugalmas és az egyes csontok sem forrtak össze megkönnyítve a szülőcsatornán történő áthaladást. A 33. hétre a magzatvíz mennyisége eléri a maximumát. A baba további növekedésével - mivel nem termelődik több magzatvíz -, a mozgásokat egyre gyakrabban lehet érezni, és egyre erőteljesebbnek tűnnek. A zsírszövet gyarapodásával az eddig áttetsző és sötétvörös bőrszín halvány rózsássá változik. A születés előtti utolsó hetekben az idegrendszer többmilliárd idegsejtjének segítségével a magzat már tájékozódik a méhen belül. A szem érzékeny a fényre, a pupillák már tágulnak és szűkülnek, ezért a baba homályosan látja a körvonalakat. Befejeződik a tüdő érése is. A kicsi az újszülötthöz hasonlóan a nap nagy részét alvással tölti, sőt, már észlelhetők a gyors szemmozgások - az alvás REM-fázisa -, ami azt jelenti, hogy álmodik.

 

 

Hát azt már érzem, hogy a kisfiunknak egyre kisebb a helye, meg már általában, amikor fent van, akkor a cicim alatt jelentkezik be és ha még mindig be van fordulva a kis buksijával, ahogy a két utolsó uh-n láttuk, akkor a lábával motoszkál… Napközben többször is érzem, de minden nap más időszakban. Esténként hagy aludni, viszont van, hogy reggel ő ébreszt. Ez így volt most a Balatonnál is.

És egy kis élménybeszámoló: csütörtökön ebéd után indultunk is, úgyhogy viszonylag elég hamar lent voltunk. Mondjuk az időjárás az nem nekünk kedvezett, de azért belemártottuk már első nap is a lábunkat a tó vizébe. Pénteken délelőtt bementünk Siófokra, egy-két üzletben vásárolgattunk, majd kora este sétáltunk egyet a parton, meg a kikötőben. Itt ránk is esteledett, meg a lábam is bedagadt, de nem volt vészes. Szombaton pedig körbeautóztuk a Balatont, elindultunk a déli oldalon, elmentünk Keszthelyre, bementünk és megnéztük a kastély múzeumot, majd visszafele Tihanyon át komppal jöttünk vissza a szállásra. Az idő nagyon szép volt, szinte fürdésre alkalmas, de mivel lementünk még aznap késő délután, így éreztük, hogy nem igazán melegedett fel a víz. Én a térdemig áztattam magam, Csongi meg fürdött is. Mára viszont eléggé lehűlt, bár sütött a nap délelőtt, de hidegebb volt a víz, úgyhogy most Csonginak se volt olyan kellemes, mint tegnap. Én ismét csak térdig áztattam magam. Aztán próbáltunk napozni egy keveset délelőtt, de hát nekem már nem igazán megy a fekvés, úgyhogy először háton feküdtem, majd amikor megfájdult, akkor oldalra fordultam. Hát nem sültem le, az biztos. Ebédeltünk és indultunk is haza. Lényegében jó volt, kellett ez a kis kikapcsolódás, kirándulás, hiszen most legalább egy évig biztos nem megyünk sehova, csak a szülőkhöz. Remélem azért jövő augusztusban már Bendével együtt mehetünk egy-két napra, akár ide a Balcsira is.. Ha valami kimaradt volna még, vagy eszembe jut, akkor majd holnap leírom. Egyelőre még nem biztos, hogy holnap megyek úszni, a bokámtól függ, de valószínűleg megyek, csak nem gyalogolok be a városba, hanem buszozok. A dagadás meg remélhetőleg elmúlik reggelre… Most pedig jöhet a pihenés itthon.