Egy hete intéztük a bébivel járó ügyeket és láss csodát, ma már megkaptuk az anyasági támogatást, illetve a munkahelyemről is visszaküldték a születési anyakönyvi kivonatot. A pénznek örültem, mert mostanában tanakodunk azon, hogy beadassuk-e Bendének a rota elleni védőoltást. És hát most ezt a pénzt arra szánjuk. Sajnos a tb nem támogatja, pedig a gyerekek 95%-át utoléri ez a vírus. Mondjuk a gyermekorvos szerint van még vagy 20 másféle vírus is, ami ellen be lehetne oltatni. Mindenesetre nem szeretném kockáztatni a kisfiam egészségét és ha tudom, hogy ezzel segíthetek neki, akkor rászánjuk a pénzt. Aztán már nagyon várom az aug. 20-át, hiszen négynapos ünnep lesz és Csongi is itthon lesz, úgyhogy megint ki lesz a kis családunk. Először úgy volt, hogy hazamegyünk a szülőkhöz, de még picinek tartjuk ehhez Bendét. Egyrészt nem szeretnénk a bébihordozóba „gyömöszölni” a két órás útra, meg az új környezetet se tudjuk még, hogy viselné, úgyhogy inkább itthon maradunk. Had erősödjön még egy kicsit. Mondjuk én már annak is örülök, ha apukája itthon van, mert olyankor vannak fiús programok és egy kicsit én is ki tudok kapcsolni. Ma megint anyás volt a kisfiam, vagy legalábbis nagyon szeret már kézben lenni. A vállunkon szeret elaludni és ha letesszük, egyből rájön, hogy már nem a biztonságot adó szülői kézben/vállon van és elkezd sírni. Egy kicsit szoktam várni, míg újra kézbe veszem, de azért nem szoktam sokáig sírni hagyni. Most nagyon gondolkozom a hordozókendőn, már elkezdtem szétnézni a neten, de eddig nem találtam meg a legjobbat. Illetve még utána akarok olvasni egy-két dolognak. Ezzel kapcsolatban még egy cikk a hétvégén kapott hírlevelemből: "A jó baba, ha evés után letették az ágyába, mosolyog és gőgicsél – szülei örömére –, majd édes álomba merül, és csak a következő etetés idejében ébred fel. Ha nem így viselkedik, minimum el van rontva, de az is lehet, hogy "gyári hibás". A hatvanas évek nevelési szemlélete máig hat, nem kis lelkifurdalást okozva az élénkebb, jussukat hangosan követelő babák szüleinek. De mégis, minek alapján várhatjuk el az embergyerektől, hogy azon nyomban a társadalom (kényelmi igényeiből fakadó) elvárásainak megfelelően viselkedjen? Az újszülött, ha tetszik, ha nem, valójában a Homo Sapiens nevű "csupasz majom" kölyke, főemlőshöz illő ösztönökkel, igényekkel. Az ember azok közé a fajok közé tartozik, amelyek kölykükkel folyamatos testi kapcsolatban vannak, a kicsinyeket soha nem hagyják egyedül: szorosan maguk mellett tartják, vagy testükön hordozzák. Az ember ráadásul biológiai szempontból koraszülöttet hoz világra: a frissen született baba fejletlenebb, éretlenebb, mint egy újszülött csimpánz, ezért igen nagy szüksége van az anyai test védelmére, melegére, ringatására. A csecsemő idegrendszere születéskor még koránt sincs készen. Az idegrendszeren belül újabb összeköttetések milliói létesülnek, az idegsejtek nyúlványai most kapják meg szigetelésüket. Ahhoz, hogy ez a folyamat tökéletesen alakuljon, továbbra is szükség van azokra a mozgás- és hangingerekre, amelyek a magzatot az anyaméhben érték. A baba tehát a későbbi optimális fejlődés érdekében igényli a dédelgetést, ringatást, hordozást. A hordozóeszközök használata nem az elkényeztetés felé vezető út első állomása! A kicsi többnyire meg is hálálja, hogy kézbe vették: a kendőben megnyugszik, békésen figyel, vagy éppen szundít egyet. Később, amikor már kinőtte hordozás iránti igényét, bátran és érdeklődéssel lát neki a világ felfedezésének. A szoros testi kapcsolat ugyanis megteremtette ennek alapvető feltételét: az ősbizalmat.”
Holnap ebéd körül jön fel anyósom Darival, vasárnap meg a család többi tagja. Leszünk egy páran, egyelőre úgy néz ki, hogy étterembe megyünk ebédelni majd (üdülési csekken), meglátjuk még. Én gondolkozom rajta, hogy maradok itthon, mert még mindig nincs ugye napirendünk és az elmúlt napokból kiindulva, nem biztos, hogy Bogyó kibírna egy ebédidőt. De meglátjuk, volt már rá példa, hogy három órát egyfolytában aludt. És ha jó idő lesz, akkor holnap este megyünk megint elkísérni Csongit a focizására. Már kezdek hozzászokni, tetszik, hogy nem csak itt a környéken sétálgathatunk és hát ilyenkor tudok én is shopingolni. Bár mit ne mondjak, az utóbbi időben a babaholmik/cuccok felé orientálódott a figyelmem. Anyuka lettem, vagy mi…
Ma apukám is feljött és hozott gyümölcsöket, meg zöldséget, majd valami receptet kinézek és sütök valamit a hétvégén. Illetve Lora babától örökölt kisrucikat is kaptunk. Most épp száradnak… És megint friss képekkel jövök, bealudtam a mózesben, míg anya netezik...
A pelenkázó-asztalon szeretek magyarázni:
Egyébként a rota oltást tényleg adasd be neki. Mi átmentünk rajta, nem kívánom senkinek azt az egy hetet a Lászlóban. :(
VálaszTörlésAngi, ne olvass sok cikkel és könyvet a gyereknevelésről, hidd el nekem többet árt, mint használ. Ami pedig a kendőt illeti, őszintén szólva én nem tartom jó ötletnek. Inkább ha aludni szeretne, rakd a kiságyikójába és simogasd. Nagy szükség van a babáknak a testi kontaktusba, de ha egyszer rászokik, akkor a visszaszoktatás még nehezebb. Én inkább ott üldögéltem mellette, simogattam a hátát, vagy a kezecskéjét míg álomba merült. De ne vedd rossznéven, jóindulat szól belőlem.:) Millió puszi! :))
VálaszTörlésHát próbálok az ösztöneimre hallgatni és úgy nevelni, de azért érdekes cikkeket kapok. Egyébként jelenleg ez az egy hírlevél van, amit olvasok, meg ha felmerül valami probléma, akkor arra keresek rá a neten. Meglátom még a kendőt, néha nagy hasznát venném...
VálaszTörlésSajnálom, hogy megszenvedtetek a rota-vírussal, de örülök, hogy leírtad, mert ez is egy pluszt ad, hogy tuti beadassuk neki, kerül, amibe kerül...