Az elmúlt két éjszakára mondhatom, hogy olyan volt, amikor sikerült kicsit többet aludnunk, mint eddig, mert Bende Bogyó csak háromszor keltett fel és még a hasa sem csikart annyira. Igaz, ma hajnalban megint alig akart kijönni a puki… Szóval két jó éjszakán vagyunk túl. Aztán egy olyan délelőttön (tegnap), amikor ügyeket intéztünk és szinte majdnem végig is aludta az egészet. Kezdtük azzal, hogy reggel úgy bealudtak az apukájával, hogy már ébresztgetni kellett nyolc előtt, hogy még szopizzon és utána induljunk az utunkra. Először az utunk az OEP-hez vezetett, mert a taj-kártyáját ugye ki kellett kérnünk. Az ügyintéző csajszi csodálkozott, hogy miért nem küldték ki, de végül így megkaptuk ott helyben. Kb. negyed óra alatt el is intéztük. Innen irány a kórház a vér- és vizeletvizsgálatra. Beálltam a betegkapuhoz, mire odaértem (kb. 5-10 perc) a kapuhoz, kiderült, hogy nem is kell felvetetni magunkat, mehetünk egyből a vérvételre. Hát épp időben értünk oda, mert fél 10-ig volt háziorvosi beutalóval vérvétel és mi előtte léptünk be. Először kapott egy kis zacsit a kukijához, hogy vizeletet tudjon produkálni. Majd elkezdte a nővér mindkét kezén keresni a vénát, amit nem igazán talált meg. Végül a jobb kézfejét szúrta meg, apukának kellett lefogni a kezét, én meg a lábát próbáltam simizni, nyugtatni. Persze végig sírt. Aztán olyan lassan jött a kis vére, hogy azt hittem, ott fogunk éjszakázni, de végül két ampulla telelett és végeztünk is. Közben persze bepisilt, mondjuk ez volt a lényeg. Meg amúgy sincs gond a vizeletével, legalábbis azzal, hogy általában mindig tele pisili a pelust. Hát remélem ez nem gond. Na, itt végeztünk, irány az autó és első ízben kapott kaját a kisfiam, mert már gyömöszölte az öklét a szájába. Innen bementünk a belvárosba, lévén azt tudtuk, hogy a Magyar Államkincstárt ott találjuk, de kiderült, hogy az a regionális központ, nekünk nem oda kell menni, így elmondták, hogy hol tudjuk igényelni a családi pótlékot és anyaságit, úgyhogy az új cél felé vettük az irányt. Itt Csongi kint maradt Bendével (ahogy az OEP-nál is), ők inkább sétáltak, míg én ügyeket intéztem. Szóval a MÁK-nál kb. 2-en voltak előttem és mivel a netről leszedtük a nyomtatványokat, amiket otthon ki is töltöttem, már csak Bende taj-számát kellett beírnom, így ott is kb. 3 perc alatt végeztem. Remélem ezt is hamarosan folyósítják, állítólag 30 napon belül utalják. Meglátjuk. Innen kivezetett az utunk a munkahelyemre, mert ott meg a gyás-hoz kellett leadni a papírjaimat. Illetve a munkatársaknak is bemutattuk ezt a kis gézengúzt. Persze mindenki megcsodálta, mert az ügyintézés után bevásároltunk, ha már hipermarketbe voltunk. Gyors bevásárlást tartottunk, lehet, hogy ki is maradt pár dolog, de nem akartunk kényelmesen shopingolni, mert tudtam, hogy előbb-utóbb a kisfiunk éhes lesz. Így is lett, apukája fizetett, mi meg kimentünk a kocsiba és ismét szopiztunk. Innen elmentünk az autószerelőhöz és megbeszéltük, hogy ma Csongi elviszi az autót, műszakija lejárt ugyanis és hát fel kellene rá készíteni. Meg még elmentünk egy festékesboltba is, szóval elég sok helyen jártunk, de fél egykor már itthon voltunk. Mivel ¾ 3-ra voltam beírva a gyerekorvoshoz, úgy intéztem, hogy előtte is szopizzon Bende, nehogy ott jöjjön rá… A vizsgálatokat szépen tűrte, már nőtt születése óta 4,5 cm-t (54,5 cm), illetve az egy hét alatt megint felszedett 330 grammot, tehát most 3740 gramm. Kerekedik a kis buksija is és a pocakja is. És, megszentelte a vizsgálóasztalt is, meg persze az én kezemet is lepisilte. Még jó, hogy ilyenkor minimum 3 textilpelussal készülök. A dokival is megbeszéltük a teendőket, mivel várjuk a vér- és vizeletvizsgálatnak az eredményét, amiért hétfőn kell visszamenni. Illetve még hátravan a hasi uh is, de erre még várni kell két hetet. Meg mostanában váladékozik nagyon a szeme Bendének, tehát mindig csipás, így most kaptunk egy harmadik fajta szemcseppet, plusz még kamillával is tisztogatjuk. Remélem kinövi ezt a váladékozást is, mert ha megmarad, akkor a könnycsatornája van elzáródva és az azt jelentené, hogy ki kellene tisztítani, ami állítólag fáj a babáknak és még a szülő sem lehet bent. Mára mintha javult volna a helyzet, úgyhogy remélem ebbe már nem esünk bele (állítólag a csecsemők 20-30%-nál előfordul).
Este pedig babalátogatás volt, egy ismerős házaspár jött hozzánk, náluk is kopogtatni fog a gólya, majd decemberben. És úgy néz ki, hogy kisfiú lesz ott is, úgyhogy már nagyon várjuk a jövő nyarat, amikor majd barátkozhatnak a gyerkőcök is… Most pedig lassan enni fog a kisfiunk (8:30-kor evett utoljára), még jó, hogy már elkészítettem az ebédet (ritka az ilyen nap), meg a levest is csak melegíteni kell, úgyhogy mi is főtt kaját eszünk.
És így néz ki most, friss fotó:
hörcsögpofi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése