Hát már eltelt négy hét a kisfiunk életéből, milyen furcsa. A múlt héten még azt írtam, hogy telik az idő, de nem úgy, most meg azt írhatom, hogy ez az egy hét milyen gyorsan eltelt. Aztán meglátjuk, mi lesz még ezután.
Az elmúlt két éjszaka jól aludtunk, az utolsó éjszaka is „csak” háromszor kelt fel (éjfél után) és negyed óra cicizés után beájult és másfél, illetve két és fél órás pihenő után kért újra enni. Úgyhogy viszonylag én is ki tudtam magam pihenni. Ma pedig rokonok jöttek fel meglátogatni bennünket, Csongi apukájáék voltak itt, hozták a vajdaságból a dédit is, úgyhogy Bende baba meg lett szeretgetve. Napközben néha nyűgös volt és enni kért, de egyébként nagyon jó baba volt. Délután meg úgy bealudtunk a nagynénikkel a nagyágyon, hogy szinte észre se vettük, de eltelt szopizás között majdnem három óra. Még mindig kapom a szokásos hírlevelet a mail-re, ahol a szopizásról is küldtek egy cikket. Néha én is úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha Bende baba háromóránként enne, de úgy látom, hogy „nem rontottunk” el semmit, hogy ő gyakrabban igényli a szopizást.
És a cikk:
„Mi történik, ha a baba a szokásosnál többet, nemritkán jóval többet hízik az első időkben? Sajnos sokszor az, hogy a mamának azt tanácsolják, tartson be valami (kizárólag a felnőtt logika szerint hatásos) diétát a babánál.
– Anyatejjel nem lehet túltáplálni a babát – mondja dr. Kós Csaba. – Az egészséges csecsemők harminc százaléka három hónapos korára megduplázza a súlyát. Ilyenkor nem kell hibát keresni az anyában, a tejben vagy a szoptatási gyakorlatban, hiszen minden rendben van. Pár hónap múlva a kezünkben a bizonyíték, ugyanis ha türelmesen várunk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy az eddig túlságosan is lendületes gyarapodás alábbhagy, sőt akár meg is áll. A mi babánk is kilenc-tíz kiló lesz egyéves korára, akár a lassabban induló társai.
Kós doktor szerint sokan nem fogadják el ezt a fejlődésmenetet, és eleinte fogyókúráztatják a babát – korlátozzák a szoptatást, vagy rostos gyümölcs bevezetését javasolják. Majd amikor a kicsi „jó útra tér”, vagyis nem hízik már olyan hihetetlen tempóban, akkor megijednek, és az anyatej mellett tápszert írnak fel, és ezzel többnyire vége is a szoptatásnak. Van, aki még mindig hisz abban, hogy létezik túl erős anyatej, és emiatt javasol tápszert. Az egyes anyák teje természetesen különböző lehet, de nem olyan mértékben, hogy ez a baba kóros elhízásához vagy soványságához vezetne.
Szoptatni vagy etetni?
Épp a minap hív egy édesanya telefonon. A probléma lényege: nyolchónapos kisfia nem akar enni, inkább kiöklendezik minden becsempészett falatot, ő viszont tömné, mert a gyerekorvos szerint nem gyarapodik eleget. Elkezdünk beszélgetni az előzményekről. Robi eredetileg igény szerint szoptatott baba volt, az első hónapban máris hízott másfél kilót! (A szoptatási tanácsadó ilyenkor mindig megkönnyebbül, hiszen itt már nagy baj nem lehet). A gyermekorvos azonban elhízástól tartott, ezért azt javasolta, csak háromóránként szoptasson a mama, és ha közben sírna a gyerek, kapjon teát. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: a gyerek megtanulta, hogy ne akkor egyen (szopizzon), amikor akar, és a túlzottnak tekintett gyarapodást is sikerült alaposan csökkenteni. Az átállás persze nem ment könnyen, Robi eleinte nagyon ragaszkodott volna a szoptatáshoz, de anyukája nem merte gyakrabban mellre tenni, nem akarta, hogy elhízott ember váljék belőle. Amikor hat hónapos kor után kezdődött a hozzátáplálás, a probléma már valami egészen más volt. Robi nem hízott eleget, ezért a gyerekorvos azt javasolta, próbálja az anyuka kicsit tömni a babát, kínáljon neki minél több, minél kalóriadúsabb ennivalót. Csodálkozik azon bárki, hogy Robi ezek után sztrájkol, és utál enni? Nem lehetséges, hogy élete első hét-nyolc hónapjában két olyan gyökeresen ellentmondó szülői elvárásba ütközött, hogy az már egyszerűen sok volt neki?
Érdekes jószág az ember. Könnyen elfogadjuk „normálisnak”, ha valaki egy mázsát nyom, de azt is, ha valaki ötven kiló – vagyis feleannyi. Attól sem esünk ámulatba, ha egy-egy felnőtt ismerősünk naponta csak kétszer-háromszor eszik, de akkor telerakja a tányérját, míg sok embertársunk jóval többször ül asztalhoz, néhány falat kedvéért. Ezzel ellentétben a csecsemőktől sokan elvárnák, hogy étvágyuktól és alkatuktól függetlenül olyan gyakran egyenek, és abban az iramban gyarapodjanak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egy évtizede még nehezen találtunk volna írásunkhoz olyan kisbabákat, akik saját tempójukban élhették életük első hónapjait. Ma már szerencsére könnyebb dolgunk van: karcsú és gömböc, ritkán szopizó és falánk, haspók babák mamái is megosztották velünk tapasztalataikat.
Mennyit szoptassunk?
Az afrikai kung anyák óránként többször is megszoptatják testükön hordott, önkiszolgáló kisbabájukat. Félreértés ne essék, nem akarjuk, hogy visszatérjen a kőkorszaki kultúra. De nagyon fontos, hogy minden érintett tudja: az embercsecsemő természetes életritmusa nem köthető órához, azt pedig végképp nem várhatjuk el tőle, hogy „rendesen”, három- vagy négyóránként jelentkezzen újabb adag anyatejért.
– A szopás gyakoriságát bízzuk a babára! – javasolja Kós doktor. – Az egészséges csecsemő megbízhatóan jelzi, ha éhes, csak oda kell rá figyelni – vagyis édesanyjának a közelében kell lennie. Előfordul, hogy egy baba rendszeresen átalszik három-négy órát is két szoptatás között, de ez a ritkább. A többség gyakrabban szopik, ők egyes napszakokban akár óránként is mellre kéredzkednek. Ezt általában nehezen fogadják el a szülők és a egészségügyi dolgozók. Ha egy anya azzal fordul hozzám, hogy a babája „egész nap a mellén lóg”, meg szoktam kérni, hogy egy napon át írja föl a szoptatás időpontjait. Ilyenkor többnyire kiderül, hogy kevesebb mint tizenkét alkalom kerül a papírra, vagyis minden két órára jut egy szoptatás – és ez teljesen normális.
Kós doktor azt tapasztalja, hogy a ritkább szoptatásra többnyire nem szoktak panaszkodni, hiszen ez kényelmes a családnak. Nincs is baj vele, ha a baba saját maga alakítja ki ezt a ritmust, és így is szépen fejlődik.”
És pár kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése