Köldökcsonk

Hát a rekord-kísérletre hajtottunk, de végül tegnap este leesett, azaz 22 naposan. Nem tudom, kinek volt ennyi ideig még fent a köldökcsonkja, de mi már kezdtük „unni”… Az esti fürdetés előtti öltöztetéskor néztem, hogy mi esett ki a kis bodyból, mikor megtaláltam a maradványt és mit ne mondjak, meg is örültem neki. Még pár nap és ha végleg begyógyul a helye, akkor gőzerővel lehet fürdeni… Már nagyon várom. Még mindig van egy kis sírás, amikor fürdünk, igazából nem tudja mire vélni a helyzetet. De remélem, hogy hamarosan összeköti a dolgokat. Tegnap ugye megint egy olyan napunk volt, hogy néha óránként rájött, hogy ő éhes-szomjas. Az esti séta előtt is ettünk, de a séta közben rázendített és hát nyomta gőzerővel. Végül hasra fordítottuk és bealudt. Mostanában szeret hason aludni, bár éjszakára nem merem úgy fordítani. Én kiskoromban viszont nagyon hason-alvó voltam (most is, már alig vártam, hogy „lemenjen” a pocakom és tudjak hason aludni, még a cicik sem zavarnak, pedig néha azért van benne tej). Mire hazaértünk az esti sétából már be is aludt, de a fürdetésre felkelt, meg hát egyből tömte a kis kezét a szájába. Este pedig apa altatta el, sétálgatott vele a szobában, táncoltak, míg Bende tágra nyílt szemmel nézelődött, addig Csongi fel-alá járkált. Végül beadta a derekát és bealudt. Éjszaka másfél, két óránként kelt, úgyhogy nem volt vészes. Az éjszakai nagy viharra sem riadt fel, én féltem jobban szerintem a dörgésektől. Pedig jó nagy zuhé volt.

Ma reggel a gyerekorvosnál kezdtük a napot, mert a beutalókért el kellett menni. Persze előtte ettünk, fél nyolckor. Nyolcra odaértem a rendelőbe, előttem egy anyuka várt. A kinti levegő hűvös volt, a rendelőbe pedig fülledt volt az idő. Bende meg is unta és hiába vettem le a sapiját, rázendített és nyomta megint. Persze még a ringatás sem segített. A dokinál meg a klíma ment, úgyhogy alig tudtam úgy állítani a kocsit, hogy ne a gyerekre fújja a hideget. Megkaptam a beutalókat, vér- és vizeletvizsgálatra és hasi uh-ra. Mivel ordított a gyerkőc, a doki megkérdezte, hogy éhes? Gondoltam magamban, direkt éheztetem, hogy sírjon. Na, mindegy, kijöttünk, egy kis séta után meg bealudt. De mivel bömbölt, nem mentem se boltba, se gyógyszertárba, hanem hazajöttem. Itthon felhívtam a kórházat az uh miatt, kaptam is időpontot aug. 24-re. Remek. Na, mindegy, kivárjuk a sorunkat. Vér- és vizelet vizsgálatra meg majd jövőhéten elmegyünk Csongival. Illetve most csütörtökön megyünk az egy hónapos kontrollra, úgyhogy megint mázsálás lesz. Délelőtt még játszottunk egy kicsit, ami abból állt, hogy én beszéltem, Bogyó meg figyelt nagy szemekkel. Végül egy szopizás után bealudt. Ekkor jöttek tesómék, akik hoztak pelust, meg popsitörlőt, meg fürdetőt ajándékba, meg a keresztfiam és öccse által kinőtt cuccokat. Ezeket én már szétválogattam méret szerint, úgyhogy külön vannak szedve a kis göncei ennek a kis lurkónak. Persze míg tesómék itt voltak, volt egy szopizás, egy kis nézelődés, de többnyire aludt. Egy kicsit irigyelem Tündééket, mert mentek a Balatonra. Most én is csobbannék a vízbe, bár még tart a gyermekágyas időszakom. Na, mindegy, majd jövőre megyünk együtt a gyerkőccel.

A lakásban meg lehet főni, csupán 29-30 fok van és sehogy sem lehet lehűteni. Mivel légkondink nincs, marad a szellőztetés. De hiába volt vihar az éjszaka, a levegő nem hűlt le. Most alig várom, hogy mehessünk kifele a levegőre, de még várok vele egy kicsit. Az újabb képek, apával a kanapén hasonfekve:

 

Büfizni készülünk, de kényelmesen:

 

És figyelek ám, nehogy megszökj, mert akkor felébredek és ordítok: