Remélem a „blog-társaimnak” már jobb kedvük van, mint a múlthéten. Gondolok itt Bambira, Dumára és Eperre. Bár, ahogy beleolvastam a blogjaikba, látom, hogy egyre vidul a társaság. Nekem már javult az állapotom, bár kavarognak a gondolatok rendesen. Főleg esténként agyalok, amikor már nem olvasok, hanem alváshoz készülődök. Remélem, azért majd tisztulnak ezek is… Lehet, hogy azért vannak furcsa álmaim is? Mostanában már anyuka vagyok, hipp-hopp megszülök, néha nem is emlékszem rá, aztán már a pici baba van a karomban és szoptatáshoz készülök. Mire odajutnék, már kettő gyerkőc van. Volt olyan álmom is, hogy a szülésre emlékeztem, de nem volt fájdalmas, meg akkor láttam is a babát, de a végén két cica volt a „gyermekem” és már utaztunk kocsival. Kíváncsi vagyok, mit mondanának az álomfejtők….
Mivel ma Csongi korán kelt, így én is keltem vele (5:40-kor már kukorékoltam), az időjárás szerint jön az eső, úgyhogy meglájtuk még, hogy milyen lesz napközben. Reggel el volt borulva, hát nem egy sétálni való idő… Mondjuk mostanra már kivirult, a felhőknek sincs híre, úgyhogy majd teszek egy sétát a környéken. Reggel úgy volt, hogy elkísérem Csongit az Okmányirodába, mert a jogsija lejárt és újat kell igényelni, de aztán nem volt kedvem. Meg egy kenyérsütést elindítottam és a múltkor is figyelni kellett, hogy a lapát ne jöjjön ki a helyéről. Mondjuk mostmár sül a kenyér (már érzem a friss kenyér illatát, még egy óra és kisül), úgyhogy nem lesz gond. Meg aztán egy adag rucit is betettem a mosógépbe, úgyhogy hamarosan azt is teregethetem ki.
Tegnap délután elhoztuk a konyha bútorlapjait is az Obiból, illetve Csonginak volt egy nem fogadott hívása, de nem vette észre, így még az is lehet, hogy a konyhapult miatt keresték.
Nemrég én is kaptam egy hívást, a könyvelő hívott, aki az adóbevallást készíti. Kérdezi, hogy hova utalják a pénzt, amit visszakapok? Mondom, hogy jó lesz a lakcímre is, mert itthon vagyok, hiszen babát várok. Nem gondolta, vagyis nem látta, pedig tegnap találkoztunk. Hát igen, akkor enyhén molettnek hihetett. Pedig már csak 81 napom van hátra!
Bende tegnap bejelentkezett, de még lightosan. Ficergett egyet-kettőt, aztán hagyott pihenni és aludni. Ma viszonylag jól aludtam, bár az oldalamon feküdtem. Tettem egy párnát a hasam alá, hogy megtartsa és úgy néz ki, bevált. Mondjuk macerás, mert ha megfordulok, akkor vinnem kell a párnát is a másik oldalra, de ma lehet, hogy két párnát készítek be. Még Csongit nem túrtam ki… Meg néha elzsibbad a kezem, ami felül van, azt nem tudom, hogy mitől alakul ki, hiszen nem nyomja semmi. Na mindegy, majdcsak megtalálom a helyes középutat az alvás és pihenésben.
És akkor a vasárnapi motocross kupáról egy kép: Geri a rajtnál
UI: Néha meglepődök, hogy milyen városokból és országokból szokták olvasni a blogomat: Baden, Bruck an der…, Odorheiu sec…, Bratislava, (Bécsből tudom, Bambi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése