Szerda

Tegnap még ebédidőben szólt a háziorvos asszisztense, hogy a mai orvosi felülvizsgálatot átteszik péntekre, így most van egy szabad napom. Mondjuk nem sokat terveztem mára, ráadásul az oviban, ami szemben van a lakásunkkal és az erkélyről csak lesasolhatok a gyerkőcökre, most valami banzáj van, valami nyílt nap féleség. A város óvodáiból vannak itt és kis csapatokban versenyeznek. Csomó szülő figyeli a gyerekeket, meg szól a hangszóróból a zene, néha egy kis szöveg, bíztatás. Csongi is mondja, hogy miért nem megyek le és nézem onnan. De, hogy őszinte legyek, innen még jobb is a kilátás… Egy jó dolog van már, hogy itt lakunk: nem kell majd messze vinnem a gyerekeket… és akkor egy kép a banzájról, épp felsorakoztak a csapatok: 

Meg a tegnapi napomról: ahogy kikapcsoltam a gépet és nekiláttam a takarításnak, észrevettem, hogy el van borulva és nem is kellett sok idő, már zuhogott is az eső. Remélem a szülőknél is esett az eső és a termés kapott egy kis csapadékot. Szóval elkezdtem az ebédhez is előkészülni, meg kitakarítottam a lakást, közben elmélkedtem egy-két dologról. A bal szemhéjamat pedig elkapta az „ideg” és 10 perc után már olyan idegesítő volt, hogy le kellett fogjam. Ez egy kicsit megzavarta az elmélkedésem, de azért sikerült pár dolgot letisztáznom magamban. (És aztán még napközben is többször rángatta az ideg a szemhéjam… egy idő után már tényleg idegesítő volt!) Persze semmi zűrzavar sincs a fejemben, csak úgy gondolkoztam. És milyen gondolatok kavarogtak a fejemben? Most megint úgy érzem, hogy „erőm teljében” vagyok, vagyis még a pocakomtól tudok tenni-venni, néha el is felejtem, hogy kismama vagyok, valahogy úgy érzem, hogy „csak meghíztam”. Aztán egy-két Bende rúgástól ráeszmélek, hogy valaki lakozik a pocakomban. Lehet az is, hogy ez a kis lehűlés eredményezte a jobb kedvemet, mert a nagyon melegek már falhoz döntenek és mivel hétfőn is dögmeleg volt, semmi kedvem nem is volt semmihez. Persze az is lehet, hogy ez csak átmeneti állapot.

- Aztán végignéztem a lakásról készült fényképeket, hiszen most volt egy éve, hogy megvettük. Áprilisban írtuk alá az adásvételit, júliusban költöztünk és még mindig csinosítgatjuk, de azért haladunk. Persze kislánykoromban mindig azt képzeltem el, hogy én esküvő után költözöm a saját lakásba, ami már teljesen készen van. Aztán volt olyan korszakom, hogy nem akartam férjhez menni, majd végül négy év együttélés (öt évi kapcsolat) után mégis megtettem. A saját lakás meg még váratott magára, de mostmár itt van, csak 23 évig kell még nyögni a részleteket…

- Elmélkedtem ugye az elmúlt időszakról is, de erről majd később szeretnék említést tenni, vagyis a pocaklakónkról, a kezdetről és ami utána jött!

 

- Gondolkoztam csomó hülyeségen is, vagyis nekem nem az, de másoknak az lehet, ezért erről nem is teszek említést. Néha vannak olyan gondolataim, hogy ha lenne egy diktafon, amit örökké magamnál tarthatnék és beszélhetnék rá, hát tök érdekes sztorik, gondolatok kerülnének rá. Valamikor, csak ahogy sétálok fel a főtérre, akkor jönnek elő érdekes gondolatok, de mire hazaérek, már nem is annyira lényegesek. Tegnap is, amikor felsétáltam a dokihoz, mert olyan jó idő volt, hogy nem akartam buszozni, hát jobbnál-jobb ötletek, gondolatok törtek rám…

Egyébként mivel el volt borulva, hát volt rajtam egy melegítőfelső is. Persze kisütött a nap, úgyhogy szinte melegem is lett, mire felértem. Még a postán elintéztem pár dolgot, majd beültem a dokihoz, aki, késett. Mivel múlthéten megbeszéltük telefonon, hogy csak egy igazolásért megyek, így be is hívott elsőnek. Igaz, a többiekkel addigra már lebeszéltem, hogy én csak ezért jövök és had menjek már be. De így is jó volt, mert megírta a papírt, beszéltünk még pár szót, aztán én eljöttem és kiültem egy picit a főtérre. Most nem voltak olyan sokan, úgyhogy még padot is találtam magamnak.

Itthon, ahogy hűlt a levegő, huzatoltam is egy kicsit a lakásban, had hűljön lentebb a levegő is. Esténként pedig már a szobába is nyitva van az ablak, nem csak a konyhába, úgyhogy nagyon jó  kis friss levegőre ébredhetünk.

A tegnapi ebédhez kisült a friss kenyér és olyan jól esett, hogy bevágtam egy szelet meleg, vajkrémes kenyeret is. Furcsa volt a pulton sütni az ebédet, de azért remélem megszokom majd. Ma ismét a currys-almás csirkét készítem el, hamarosan elő is készülök vele, hogy már csak sütni kelljen délbe.

Ma egy mozinapot szeretnék délután tartani. Megnézek egy-két Johnny Deppes filmet. Nagy kedvencem és nem a Karib tenger kalózai miatt. Nem is tudom, mikorra tehető, hogy „beleszerettem”, talán még általános iskolás koromban, ha jól emlékszem (a 80-as évek végén, 90-es évek elején). Az első filmje, amit tőle láttam a Cry Baby és ott nagyon megfogott. Azóta is ő a favorit külföldi színészem, bár kicsit elcsépeltnek tartom, hogy most mindenki odavan érte a kalózos film miatt. És nekem a film sem tetszett igazán. De hát ez van.

Nekem is vannak blgojaim, amit rendszeresen olvasok, szinte minden nap megnézem, hogy van-e új bejegyzés és már hiányzik, ha nem írnak. Néha elgondolom, hogy inkább este kellene írni a blogba, nem reggel, mert ilyenkor mindig az előző napomat veszem elő. De hát esténként már Csongi is itthon van és ilyenkor átadom neki a gépet, had netezzen ő is, így inkább maradok a napközbeni hírhozással.

Na, ez elég vegyes volt, úgy érzem, de hát most ez van. És akkor egy kicsit nézem az ovis versenyt, aztán meg készülök az ebédre.