PRéntek

Nem gondoltam, hogy így fog telni az idő. Jó, néha vannak „unalmas” napjaim, de általában feltalálom magam. És ismét itt egy hétvége, végre együtt a kis családunk. A konyhabútorhoz még hiányzik egy-két rész, amit ott szerettünk volna leszabatni, ahol a konyhapultot is, de olyan irreálisan magas árat mondtak arra a pár darabra, hogy inkább megyünk az Obiba és ott rendeljük meg, ahogy a fehéreket is. Az a baj, hogy több színben fog pompázni a konyhabútor és hát ezért megy a variálás. A fehérek megvannak (jobb lett volna vanília szín), most a sötétek jönnek. Na, de holnap körbemegyünk a városba. Végül pünkösdre majdcsak meglesz a konyha…

 

Bogyó esténként megint visszatért a régi formájához és igencsak kirúgja a ház oldalát néha. Csongi szerint csak a kezével-lábával kalimpál, de szerintem bukfencezik is, amikor hullámzik a hasam. Tegnap este is beindult, pedig most majd 11 óra volt, hogy feküdtünk. Egy kis szünet, aztán bejelentkezett, néha odafeszült a hasfalamra, aztán mocorgott rendesen. Egy idő után el kell forduljak oldalra, mert elkezd nyomni. Aztán persze be is alszom. Ma nappal is beszélgettünk egy kicsit. Megint korán ment Csongi dolgozni, így hat előtt már megnéztem a netet, aztán feltakarítottam a lépcsőházban a fordulónkat és 9-kor befeküdtem olvasni. Akkor szólt, hogy itt van. Persze bealudtam és fél 12-kor keltem. Már megint kába voltam, de azért jól esett a pihi. Ebédre kijózanodtam.

Ebéd után megint bejelentkezett, gondoltam tök jó lesz majd látni az uh-n, ahogy mocorog. Jött egy ismerős egy fúróért, így be is vitt a belvárosba. Háromra voltam hivatalos a dokihoz, de már fél háromkor ott voltam. A takarító nénivel jól elbeszélgettem, úgyhogy repült az idő. A doki is megérkezett és hát én voltam az első, így sorra is kerültem. Megnéztük Bogyókát, hogy mit is csinál. Természetesen pihent, egyszer rúgott egyet, amit éreztem is és láttam is. Jó volt. Körbenéztük mindenét. Mondtam a dokinak, hogy ha lehet, szeretnék egy „részletet” kérni a kis lurkóból. Ha megmutatja, hogy fütyije van, akkor azt, ha az arcát, akkor azt, csak legyen egy emlék. Hát a fütyinél döntöttünk, így készült ez a kép róla (ha majd beszkennelem, akkor kiteszem azt, egyelőre a telómmal fényképeztem):

 

 

Szóval mostmár az utolsó három uh-n is azt mutatja, hogy ő bizony Bendegúz. A doki még a "kisfiú vagyok" szöveget is kitette és megnyilazta a bizonyítékot! Kicsit furcsa pozícióba van, ne kezdjétek el keresni a lábát, vagy hasát, most a fütyire mentünk...Végignéztük mindenét, a fej átmérője és combcsontja alapján már 31 hetes, viszont a has körtérfogata alapján csak 27 hetes (holnap leszek a számítások szerint 29 hetes). Ez nem azt jelenti, hogy nincs tele a bendője, higgyétek el, etetem én rendesen…

Kérdeztem, hogy mi Csongival viszonylag hosszú babák voltunk (Csongi 58 cm én 57 cm), nem-e számíthatunk mi is ilyen méretre? Azt mondta, hogy ebből nem lehet kiszámítani, de nem valószínű. Mi 3700 grammal születtünk mind a ketten és mindkettőnknek el volt törve a kulcscsontja (szüléskor nem sikerült "jól" kibújni, így repedt a kulcscsont), szóval én már pár naposan „gipszben” voltam. Van is valahol egy fénykép, majd ha megtalálom akkor felteszem (a fényképes dobozok még nem kerültek fel a lakásba a költözés óta). Szóval mi hosszú gyerkőcök voltunk. Mondjuk még az is elképzelhető, hogy nem várja meg a júli 25-ét, hanem tényleg apukája szülinapja körül (10-e) érkezik… Most kb. 1300 gramm körül van, úgyhogy fejlődik. Aztán észrevette, hogy az egyik veséje üregesebb, erre azt mondta, hogy nem kell aggódni, általában több magzatnál is észrevehető, de jegyezzük fel és legközelebb is megnézzük, hogy fejlődik. Fejlődési rendellenességre utaló jelet nem talált, szépen fejlődik. Hát remélem legközelebb már mindene „tökéletes” lesz. Mikor áttértünk a kis arcocskájára, láttuk, hogy nyel a magzatvízből, kóstolgatja, nagyon édi-pofa volt. Kár, hogy nem lehet felvenni videóra, mert még így, 2D-be is kivehető, amit csinál. A feje már a szülőcsatorna felé néz, a feneke meg a köldökömnél volt, már „be van állva”. Bár kérdeztem a dokit, hogy létezhet, hogy bukfencezik még a hasamban? Azt mondta igen, de jó lenne, ha mostmár felvenné ezt a pozíciót. Három hét múlva kell mennem, meg még három hét múlva, aztán jönnek a CTG-NST –k a kórházba. Hát telik az idő.

Most pedig hívott egy új kismama ismerősünk, hogy menjünk át estére, így hamarosan oda is mehetek, a kedvenc tejfölös-könnyű sütimmel várnak! Persze a dokival megbeszéltük, hogy nem eszem degeszre magam szénhidráttal, mert o.k., hogy jó lett a glükóz vérvételem, de jobb az óvatosság. Mivel nem annyira vagyok sütis, inkább mostanában fagyizok, így gondolom pár szelet belefér ebből a habkönnyű finomságból. És akkor holnap a friss hírlevéllel jövök!