Hétvégi beszámoló és pocakfotó

Hát eltelt a hosszú hétvégénk, mondhatni: gyorsan. Megvolt a családlátogatás is, gyors körbeszaladtunk, mert most nem voltunk sokat otthon. Még csütörtökön este anyósoméknál voltunk, Dari nagyon aranyos volt, mondta az anyák napi verset és énekelt is (aznap volt az oviban az ünnepség), onnan be anyáékhoz (ilyenkor a régi szobámat elfoglaljuk, és ott van a szállásunk). Majáliskor pedig apósoméknál voltunk (Csongi szülei elváltak), babgulyás volt bográcsban, meg sültek. Délután meg kimentünk a Maros-partra a majálisra. Hát, nem sok ismerőssel találkoztunk és már a hangulat sem olyan, mint amikor fiatalabbak voltunk. Csongi a húgával felült a Hully-gullyra, mi lentről néztük. Mentünk egy kört a forgatagba, aztán vissza is jöttünk. Szombaton kora délután jöttünk haza, valamibe elfáradtam, de igazán nem tudnám megmondani, hogy mibe, mert semmi olyat nem csináltam. Már az autóban is bebóbiskoltam egy 5-10 percre, még jó, hogy nem én vezettem. Úgyhogy négykor érkeztünk és csak annyi energiám volt, hogy a hírlevelet kitegyem. Aztán este meg jött Geri, mert vasárnap motocross-kupa volt Bugyin és oda mentünk. Mire Geri megérkezett, én már aludtam, úgyhogy csak vasárnap reggel találkoztunk. Most hatkor keltünk, mert időben ott akartunk lenni, gyors reggeli és irány a célállomás. Elég korán odaértünk, de már akkor is jó sokan voltak. Nevezés, pálya megnézése és aztán az időmérők, majd a futamok. Érdekes volt megint, este hat után indultunk haza. Bende néha bejelentkezett, de mindig meglepődök, hogy hol van. Most a jobb oldalamnál a köldököm mellett éreztem, úgyhogy körbejárja a teret. Meg a kis mocorgások is érződnek, amit eddig fekve éreztem, mostmár ülve, állva, mindegy, milyen pozícióba vagyok, érzem. Majáliskor is bejelentkezett, de mire megmutatnám valakinek, addigra abbahagyja. Mivel az első mocorgásnál „nem veszem komolyan”, várok még 2-3 rúgást, így utána már nem biztos, hogy ficánkol, vagy épp nem akkor, amikor fogdossák a pocim. Na mindegy, mostmár nemsokára kibújik, úgyhogy ficánkolhat még eleget. Szóval tegnap este is olyan gyorsan elaludtam, hogy még azt sem hallottam, hogy Csongi tusol, pedig a hálószoba előtt van a fürdőszoba. Mondjuk éjszaka felébredtem, a szokásos mosdó invázió, meg a hátam ismét fájt, így forgolódtam, aztán hat után ismét keltünk. Egyébként rájöttem, hogy ha nagyon bezabálok, akkor irtóra nem tudok aludni a hátfájástól, úgyhogy mérsékelnem kell magam. Itthon nem is szokott baj lenni, csak amikor hazamegyünk a szülőkhöz, mert anyukám is minden jóval vár, aztán győzzek nemet mondani… Legközelebb pünkösdkor megyünk haza a szülőkhöz, már programozom magam, hogy ne egyem túl a szervezetem, mert akkor csak szenvedek az éjszaka. Meg ma már egy párnát is tettem a pocakom alá, amikor oldalt feküdtem, így egy kicsivel könnyebb volt, bár még a fél éjszakát tudom félig hason tölteni. Bende sem volt aktív az elmúlt napokban, remélem ma már visszajön a régi hangulata. Azt is észrevettem, hogy ha a szülőknél vagyunk, akkor nem úgy jelentkezik be, itthon mondjuk jobban meg tudom figyelni, de anyáéknál is, és ott nem úgy ficánkol. Úgyhogy remélem ma virgonckodni fog, meg hancúrozni. És akkor lássuk a pocakfotót (kicsit homályos lett), túl a 28. héten: 

Ma megvolt az úszás is, ismét szép időre ébredtünk, korán reggel még a séta is jól esik. Megint kifizettem pár csekket még úszás előtt, aztán irány az uszoda. Gyanús volt, hogy nem voltak diákok, mire leesett, hogy mától érettségi vizsga van, úgyhogy szabad a pálya. Persze, mire odaértem, már mind az öt pályán úsztak, ismét az átlag életkor 55-60 év volt. Beálltam a közepére és róttam a köröket. Próbáltam mérni az időt, kb. 250 métert 8 perc alatt úsztam le. Egyszer bekavarodtam, úgyhogy ma 1300 métert úsztam, a számításaim szerint. Egyszer éreztem, hogy Bende baba is megfeszül a hasfalamon, meg is néztem és olyan kemény volt a hasam, hogy szinte lehetett érezni, ahogy odadugja magát. Ez volt az első alkalom úszáskor, hogy érezzem a kis pocaklakónkat. Bár kíváncsi vagyok, neki hogy tetszik ez a fajta testmozgás, gondolom élvezi ő is. Az idő nagyon kellemes volt, de haza már nem volt energiám sétálni, így hazabuszoztam. Csongival meg volt beszélve, hogy megyünk a háziorvoshoz, mert neki a jogsija jár le és az orvosi alkalmasságit meg kellett csináltatni, úgyhogy még ebéd előtt elmentünk a dokihoz. Én megkaptam a táppénzes papírt, úgyhogy a héten még ki kell szaladjak a munkahelyemre is. Ma délután meg még egy könyvelőt is fel kell keresnünk, úgyhogy lesz még program. Jaj, és megyünk az Obiba a bútorlapokért is! Bár még mindig nem szóltak a konyhapulttal kapcsolatban, a héten már annak is készen kellene lennie! Hát mára ennyit, holnap is nap vár ránk, majd jövök!