Még egy nap és utazunk

Hát már megint péntek van, el se hiszem. Tegnap éjszaka irtózatosan nagy szélvihar volt, vagyis inkább hajnalban. Kezdődött azzal, hogy nem bírtam aludni, aztán mivel mi nyitott ablaknál alszunk, azt vettem észre, hogy nagyon fúj a szél, de már zavaró volt. Na, hajnal egykor felkeltem és becsuktam az ablakot, de nem sikerült teljesen, így hallottam a süvítést. Ideig-óráig még bírtam így félálomba aludni, ráadásul tök hülyeségeket álmodtam, amikor meg már nem bírtam a süvítést, hát felkeltem és becsuktam teljesen az ablakot. Ekkor már hajnal négy volt. Persze paráztam attól is, hogy a fregolin hagyott ruhák hogy fognak majd „eltűnni”, mert lefújja őket a szél, bár tanultam az előző esetből és minden ruha csipesszel volt kirakva, így megúszták. Meg az őszinte igazság az, hogy az erkélyen nyoma sem volt a szélviharnak, mivel elég szélvédett helyen van az erkélyünk. A kisszobából viszont nagyon félelmetes volt, ahogy láttam a fákat dülöngélni. Valahogy sikerült visszafeküdni és végül hétkor keltem, addigra már nyoma sem volt a viharnak. Bár az időjárás nem a legszebb, de nem esik semmi, meg rövid ujjú pólóba simán lehet lenni. Reggel elmentem a háziorvoshoz, elkértem a táppénzes papírt, meg volt pár kérdésem. Aztán kimentem a melóhelyemre, beszélgettem a csajokkal jó egy órát, majd lementem bevásárolni, ha már ott voltam. Illetve átmentem a másik hiperbe is, mert volt még pár hiányzó termék, amit ott olcsóbban megkaptam. Kb. 20 km-t kocsikáztam, igaz, mi a város egyik részében lakunk, a munkahelyem a másik végében van, a másik hiper meg a harmadik végében, tehát körbeautóztam a várost. Ebédre épp hazaértem. Mára már nem terveztem semmit, pakolom össze a cuccokat, aztán pihenek még délután, mert az éjszaka nem sikerült. Holnap reggel meg még jövök az aktuális hírlevéllel és aztán indulunk is haza. Nem tudom, hogy mikor jövök legközelebb, bár hétfőn szerintem helyzetjelentek…

És akkor most pihi…