PRéntek ismét

Mindig azt veszem észre, hogy már megint itt a hétvége, olyan furcsa, mert az első hetekben alig akart telni az idő. Mondjuk, mostanában már szervezek magamnak programot, meg sűrűbben is kell járnom vizsgálatokra, mivel vészesen haladunk a cél felé…

Azt elfelejtettem írni, hogy kikérdeztem a védőnőt a szülésfelkészítő tanfolyamról, mivel a 30-32. héttől már lehet menni. Pont úgy jön ki, hogy hétfőn 2-re megyünk és megnézzük elméletbe a szülést. Lesz sima, meg császáros is, vetítőről, de állítólag premier-plán mindent mutat. Ha apuka ezt kibírja, akkor szülésnél már nem lesz gond, mivel ennyi mindent nem fog látni. Meg mondta a védőnő, hogy sok helyen szeretik már a kísérőt, mert nem a szülésznőt fogják le az anyukák, hanem azt, aki bekísérte őket. Hát egyelőre még nem eldöntött, hogy jön-e Csongi, vagy sem, de szerintem jönni fog. Mindenesetre hétfőn már többet írok erről is, hogy milyen volt. A következő alkalom 4 hét múlva lesz, akkor már a szülőszobába is felmegyünk, meg állítólag lesz még egy utolsó alkalom is, de akkor már nem tudom, hogy mit látunk majd. Tegnap reggel a tények reggeli adása előtt is volt valami babás műsor, ahol mutattak egy szülést. Az anyuka térdepelt és mutatták, ahogy megszületik a baba, hát mit ne mondjak, el is keseredtem, hogy hamarosan nekem is át kell ezt élnem. Nem tűnt olyan egyszerűnek. Márcsak azon imádkozom, hogy gyorsan megszülessen ez a kis Bogyó, ha már fájdalommal jár.

Egyébként a tegnapi napom pihenéssel telt, illetve a kenyérsütőben kelesztettem kalácstésztát és a sütőben megsütöttem. Még melegen megkóstoltam, nekem ízlett. Mondjuk nem a szokványos kalácstészta lett, mert ebbe fahéj és narancshéj is került, ami érződik is, de finom. Egy kis tejjel leöblítettem, úgyhogy megvolt a vacsorám is. Ja, és befontam, ahogy még nagyon-de nagyon régen egyszer mutatták és akkor többet is gyakorolhattam. Nem hármas fonással, hanem négyessel és szerintem nem lett rossz, bár Csongi reggel megkérdezte, hogy ez fonva van? Mert nem igazán látszik, ugyanis összesült. Na, de majd legközelebb. Most sós kalács receptet keresek, ez a férjem kérése. Meg egy kicsit megriadtam én is attól, hogy megint találtak cukrot a vizeletemben, úgyhogy ráveszem magam és kerülöm a cukrot, csak az a baj, hogy a félrekezelés sem tesz jót. És olyan furcsa, hogy két cukorvizsgálaton voltam, az egyik rossz lett, a másik meg nem. Nem-e ettől alakult ki Bogyónál a vesebaj? Szóval hiába olvasok utána a neten, mást írnak. De gondolom azzal nem ártok, ha nem eszem túl sok édeset. Majd most jönnek a finom, friss gyümölcsök, ugye az eperről már írtam, aztán már érik a cseresznye, meg még amiket lehet kapni. Szóval nincs mese, nincs nasi, hanem zöldség-gyümölcs evés.

Esténként egyre többször járok ki a mosdóba, most is vagy háromszor voltam. Bende Bogyót most nem úgy éreztem, bár bejelentkezett, de mivel oldalt feküdtem, így nem éreztem intenzíven. Reggel is jelzett, hogy ő is fent volt és bár majdnem éjfél előtt feküdtem, Csongi hét előtt elindult dolgozni és én még vissza akartam feküdni aludni, de ez nem jött össze. Így reggeliztem és neteztem egy kicsit, meg a tv-t néztem. Mára nem sokmindent terveztem, az ebéddel már végeztünk, aztán ebéd után pihentem is. Bogyó aranyos volt, megint kinyomta magát a köldököm alatt. Néha elképzelem ezt a kicsifiút, hogy hogy fekszik a pocakomban. Persze nem áll össze a kép… de azért jó érzés érezni.

 

Nemrég keltett Csongi telefonja, úgyhogy mostmár nem fekszem le, majd csak estére. Egy kicsit depis kedvem van, én a melegnek tudom be, nem igazán bírom már. A lakásban is már 26 fok van, most is megy a venti, de nem az igazi. Csinálok valamit, mondjuk mosogatok, vagy ebédet készítek és majd meg akarok sülni. És még nem is beszélünk kánikuláról... nem tudom, hogy fogom bírni később. Ez a hangulatomat is nyomja egy kicsit, mert mennék kifelé, de a nagymeleg miatt el sem indulok. Ebédkor az utolsó falatokat sem tudtam megenni, mert rámjött a hányinger, el is indultam, de végül csak hidegvízzel megmostam az arcom és egy picit ledőltem. Már jobb lett ettől is. Aztán jött egy kis sírás Csongi vállán, igazából a meleg miatt, de ez a kismama érzékenység is, néha mindenen tudnék sírni... gondolom egy-két emberkének ismerős. Aztán az alvással jobb lett, de nem az igazi a kedvem még most sem. Remélem javulni fog a helyzet. Mára ennyit, holnap ismét hírlevéllel jövök (csak telik az idő).