Összes oldalmegjelenítés

2010. április 3., szombat

38. hét

Ma 38 hete, hogy megszületett Bendegúz, tehát már ugyanannyi időt töltött „kint”, mint „bent”. Milyen furcsa, hiszen még most született és fel sem tűnt, hogy már ennyi idő eltelt. Bár igaz, hogy a bentlétből én 6, vagy 7 hetet nem is sejtettem, mivel előtte már voltak negatív tapasztalataim a várandóssággal kapcsolatban. De aztán december elején (hú, de régen volt már, másfél éve) a teszt is kimutatta, hogy egy élet növekszik bennem, így lehetne mondani, onnantól „önfeledt” boldogság vesz körül. Bár amíg a pocakban volt, azon izgultam, hogy minden rendben legyen, aztán amióta meg már megszületett, azon izgulok, hogy ne legyen semmi gond. És ez gondolom már így is lesz életem végéig.


Mostanában már mindenhol felkapaszkodik és lábra áll, de aztán elfelejti, hogy neki kapaszkodnia kellene, így vagy nekem kell segíteni, vagy seggre huppan. Mondjuk ez a jobb verzió, mint hanyatt essen. Ma sikerült is levideózni (ja és az újdonság, hogy így kacarászik...):


 


 


Az éjszakáink még mindig változóak, volt rá példa, hogy kétszer is ringatnom kellett a senekét az éjszaka folyamán, mert valami nem tetszett neki. Nagyon úgy néz ki, hogy a két felső foga jön egyszerre, és ez okozza a zűrt mostanában. Napközben is elég nyűgös, nagyon bújós lett, jön utánam mindig. Mondjuk, szoktunk fogócskázni is a lakásban, négykézláb vagyunk és ha meglát, már örül is, hogy „leereszkedtem” a szintjére és mehet a móka. Így van, amikor ő kap el engem, de általában én kezdem el kergetni és mintha tudná, iszkol is és csak kacag. Nagyon aranyos ilyenkor.


Csonginak mostanában sok a munkája, így alig van itthon. Múlt hétvégén is dolgozott, meg ma is ment, illetve a két nap szabiból csak egyet kap majd meg és még úgy néz ki, hogy jövőhéten szombaton is dolgoznia kell.


Vettünk egy autóülést, ami nem új, de egy gyermek használta, így nem is annyira használt. Eddig úgy néz ki, hogy beválik, de majd holnap meglátjuk, hiszen holnap utazunk vele egy nagyobbat. Aztán húsvét után még megyünk a vajdasági rokonokhoz is, az első utunk külföldre. Illetve húsvétkor úgy néz  ki, hogy én is megyek a fiúkkal locsolkodni, mivel Csongi öt éves öccse is  jön, így elleszünk majd. Meglátjuk, hogy bírja Bogyó. És akkor majd húsvét után jövök a hírekkel.


 



Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

1 megjegyzés: