Alvás - nem alvás

Egy kicsit olyan vagyok, hogy mindent magamra veszek, ami néha jó, de néha nem annyira. Kaptam egy hozzászólást, amin elgondolkoztam. Ugye az alvásról volt szó és hogy minden "egészséges gyerek" át tudja aludni az éjszakát. Biztos velem van a gond, de épp a napokban számoltuk össze, hogy az elmúlt 19 hónap alatt kb. 15-20 éjszakát aludhatott át Bende felkelés nélkül. És én ezeknek nagyon örültem. Aztán párszor már megkaptam azt is, hogy nem igaz, hogy nem tudja átaludni az éjszakát, pedig még azt sem mondhatom, hogy mindig ugyanott alszik. Oké, ez gond is lehetne, mert az új hely is ugye nem biztos, hogy jót tesz és azért ébred. De a lakásunkon kívül rendszeresen alszik anyukáméknál és apósoméknál is és érdekes módon ott is ébred. Mert ha esetleg valahol nem ébredne, azt mondanám, hogy nálunk van valami a levegőben és azért alszik rosszul. Már gondolkoztam azon, hogy átnézetem a szobát sugárzás (föld-, radon-, radioaktív) miatt, nem-e esetleg ott fekszik, ahol nem kellene és akkor átalakítanánk a szobát. Illetve lassan külön szobába fog kerülni, amit egy másfél szobás társasházban nem olyan egyszerű kivitelezni, ha a nagyszoba nappali funkciót tölt be. De ha jön a kistesó, így is, úgy is külön kell költöznünk, de akkor meg az lesz, hogy osztozni fog a kisszobán egy csecsemővel. A legjobb megoldás nyilván az lenne, ha mindenkinek külön lenne szobája, de ez jelenleg nem megoldható, így abból kell gazdálkodnunk, amink van. 

Summa-summárum, megint elgondolkoztam, hogy jót teszek-e a gyereknek, ha éjjel hagyom sírni, vagy „nyüszögni”, vagy inkább kettőnk közé veszem? Én nem gondolom, hogy azáltal nem egy Férfit fogok belőle nevelni, mert mondjuk két éves koráig köztünk aludt éjszaka. Én úgy látom ezt, hogy ezáltal egy erős kapocs alakul ki kettőnk között, nem hagyom mondjuk, ha éjszaka felsír álmában, akkor ne dédelgessem meg, mert akár rosszat is álmodhat. Nyilván figyelni fogok arra, hogy ez ne hosszú évekig legyen így és remélem ez a bölcsis és ovis időszakában előnyére fog változni. Illetve nem hallottam olyanról, hogy valakinek a kamasz gyereke együtt aludjon a szüleivel...

Régebben ugye az is trend volt, hogy ha pár hetesen felsír, nem kell egyből felvenni, had erősödjön a tüdeje. Hát ezzel sem értettünk egyet a férjemmel, oké, nem egyből pattantunk, de nem is hagytuk sírni. És mivel akkor Bende még ezzel fejezte ki a bánatát, mi megvigasztaltuk. Szerintem ezáltal is erősödött a kapocs közöttünk. Vagy a szoptatásról is írhatnék, az idősebbek folyton azt kérdezgették, még mindig szoptatok? Teljesen el voltak hűlve, ha azt mondtam, hogy igen és egyből az volt, hogy egy 15 hónapos babának már nem kellene a szoptatást erőltetni. Én úgy gondolom, hogy az anyatej a legmegfelelőbb táplálék a babának, szemben a tejjel, vagy tápszerrel és annak csak örülni tudok, hogy ilyen sokáig kaphatta (másfél éves koráig). Nem mondom azt, hogy a tápszer nem jó, de ha van tej, miért kellene mást adnom neki? Valahogy így vagyok az alvással is. Mi a férjemmel megegyeztünk valamiben és még nem érezzük azt, hogy ez számunkra kínos lenne, ezért még reménykedünk abban, hogy a megfázás után, vagy az új fogak kibújása után változni fog és lesznek ismét átaludt éjszakáink. Megjegyzem, ha ugyanabban az ágyban már át tudta aludni az éjszakát, akkor nincs is olyan nagy gond. És tudom, hogy nem mindig igaz az, hogy örökletes ez-az, de nagyban számít szerintem, ha már anno a férjemet se tudták megnyugtatni (hiába ringatta az anyukája, még ráadásként sírt is), vagy hogy állítólag én is eléggé rossz alvó voltam éjszaka, egészen óvodás koromig. És, mint írtam, most sem arról vagyok híres, hogy átaludjam az éjszakát, bár ez most a fiam miatt nem lehetséges, de még nem volt a kisfiunk tervben sem, akkor is éberalvó voltam és a neszekre felébredtem. 

Pár babás ismerősömet is megkérdeztem, szerintük én vagyok a „rossz” szülő, hogy magunk közé veszem éjszaka? És mindenkinek az volt a válasza, hogy ha nekünk ez nem okoz gondot, akkor semmi rosszat nem teszek. És nem egy pár ilyenkorú babás ismerősöm reagált, hogy ők is együtt alszanak, tehát nem vagyunk egyedül. És ettől nem egy „anyámasszonykatonája” fiunk lesz, hanem még az is lehet, hogy egy magabiztos fiatalember. 

Végezetül még annyit, hogy nem egy oldalt tanulmányoztam át, ahol van pro- és kontra. Nyilván valaki egyenesen tiltaná az együttalvást, de nem egy olyan oldalt olvastam, ahol azt taglalják, hogy nem is ártunk ezzel. Én úgy gondolom, hogy ha belátásunk szerint cselekszünk, annak nem lesz kára (legyen az alvás, szoptatás, vagy egyéb téma). A lényeg, hogy összhangban legyünk mindhárman és hogy mindenkinek jó legyen, ha a kiságyban alszik, ha a nagyban köztünk. De pár hónappal később majd visszatérek erre a témára, amikor a szobák át lesznek alakítva és új gyerekágya lesz a fiunknak, lehet, hogy hetekig fogjuk próbálni az átszokást, ám az is lehet, hogy pár nap alatt átszokik majd. 

A hozzászólást, amit Zsuzsa34 írt, köszönöm, egy kicsit rágódtam rajta, átgondoltam, de úgy gondolom, még minden oké így, ahogy van. 

És akkor nézzük, mit ír a net:

Az első oldal, amit olvastam, ez volt.

Hát ez megnyugtató, hogy azért van egy % szám, bár sajnos ez a nem alvó babákra vonatkozik, de ezek szerint nem vagyunk egyedül a „bajunkkal”. Itt megjegyzem, hogy Bende sosem aludt annyit, mint amit itt leírtak. Mostanra tartunk ott, hogy átlagosan éjszaka 10 órát alszik, nappal pedig 2-2,5-et, ez azért mégsem 13,5 óra.

A rutinnal sincs baj, ebéd után is szépen elalszik és fürdés után is, nem kell őt ringatni, babusgatni.

A második oldal, pedig ez volt.

„• A gyerek néha bekéredzkedik a szülõk ágyába. Nem baj. Ha azonban ott tölt minden éjszakát, esetleg ezért a papa kénytelen a díványra költözni, sürgõsen tegyetek valamit.

Megoldás: Ha a gyerek rémes filmet látott, vagy éppen beteg, engedd be nyugodtan az ágyatokba. Ha azonban minden estére kitalál valamilyen “mumust”, jobb, ha segítesz neki leküzdeni a félelmét. Ha viszont csak azért alszik a szülõk ágyában, mert tetszik neki, jutalmazással visszaszoktatható a kiságyba.”

Nos itt már írnak a problémáról, de úgy látom, a mi esetünk nem súlyos. A férjem nem szorul ki az ágyból, kényelmesen elférünk hárman is…

És hogy ne álljunk meg ennyinél, még ez is:  

Az éjszaka átalvása: Jó, ha tudjuk, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek éjszaka, sőt az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Ahogy dr. William Sears amerikai gyermekorvos megfogalmazta: „a babákat úgy tervezték, hogy felébredjenek”. Ennek megvannak az általános, illetve az egyes életkorokra jellemző okai.

Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők, gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul – éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét biztosítja a kisgyerek életben maradását.

Egy 1979-es amerikai vizsgálat során infrakamerával figyelték a kisbabák éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés nélkül éjfél és hajnali öt között.

- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák „létszámellenőrzést tartanak” éjszaka.

- Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali) nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új fejlődési szakasz, például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot (fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia, reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha az idegrendszere éretlen.

Tehát itt is írnak a kapocsról, illetve az újdonságról, ami napközben éri őt, talán éjszaka jön ki rajta.

A LaLecheLiga-ról már régebben is írtam, illetve hoztam ide hírt, ők is megfogalmazták a nem alvást:

Az éjszakai szülői gondoskodás harmadik leckéje : Ha túl hamar arra kényszerítünk egy babát, hogy túl mélyen aludjon, az - túlélését és fejlődését illetően - nem szolgálja a legjobb érdekeit. Emiatt az újdonsült szülőknek, akiket elbizonytalanítottak az alvástrénerek javaslatai, melyek szerint rá kell venniük gyermeküket az éjszaka átalvására, nem kellene kötelességüknek érezniük, hogy túl hamar túl hosszú és túl mély alvásra bírják kisbabájukat...

Mindent egybevéve: az elmúlt napokban visszatért a nappali jó alvása is, a múlthéten nyilván a megfázás-taknyosság miatt aludt csak egy órát, de most megint alszik 2-2,5-3 órát is, bár a három óra az ritkaság még mindig. Az éjszakaiban nincs változás, kikerül közénk, de van, hogy visszatesszük a kiságyba. Nem erőltetjük, ha sír, nem hagyjuk sírni, hanem mindhárman jót alszunk a nagyágyban. Ezt tartjuk a legjobb megoldásnak most mindketten, így maradni fog most minden ebben. 

Mivel ezt a bejegyzést már elkezdtem pár napja írni, így most közzé is teszem...