Összes oldalmegjelenítés

2011. február 18., péntek

12,2 kg



Hát sikerült a hét elején letaknyosodnia a kisfiunknak. Láza
szerencsére nem volt eddig (reméljük elkerüljük ezután is), ezért nem mentünk
el a dokihoz. Orrcseppet kap, illetve orrszívó-porszívóval tisztítjuk az orrát,
napközben pedig zsebkendőbe fújja. Éjszakára pedig az éjjeli szekrényre kerül
egy vöröshagyma feldarabolva, ami úgy veszem észre, meghozza a hatását és
hamarabb kikecmereg ebből a takonykórból. Viszont emellett köhög is egy picit,
amire stodalt kap (bár szerintem nem használ, de előszeretettel megeszi az egy
kis teáskanálnyi homeopátiás szert). Mondjuk ennél rosszabbra ne forduljon az
állapota, aztán átvészeljük ezt is.



A kedve roppant jó, mostanában a verdák című dvd van a
toplista élén. Naponta kb. háromszor el kell indítani és az első 20-30 percet
simán megnézi, aztán mikor kikapcsolom, mert nem nézi, kéri, hogy tegyem be
újra. Általában a délelőtti főzés idején nézi, bár van, amikor jön ki a
konyhába és ott sertepertél körülöttem. Ha meg a net megy, akkor meg feszt a
„Tooo”, meg „Bobo” kellene, hogy menjen a netről. Ugyebár ez Thomas a
gőzmozdony, meg Bob a mester lenne, de nem nagyon szeretem, ha laptopozik, így
keveset is van bekapcsolva napközben. Délutáni alvás után szoktunk lemenni
sétálni, ezt is olyan aranyosan mondja már, valahogy úgy „séttááá”. Mondjuk kedden
nem mentünk le, mert elég ramaty idő volt, meg az idő se úgy jött ki, mivel én
délután négyre hivatalos voltam a nőgyógyászhoz, aztán meg végül a fiúk a
lakásban játszottak. Én meg a doki után elautóztam egy bevásárló központba és
olyan jót vásároltam, hogy csak na. Jó volt, hogy nem kell szaladgálni egy kis
manó után, meg nem kell figyelni, hogy mikor melyik polcról mit akar lepakolni.
Volt egy anyuka, aki számtalanszor rászólt a gyerekére, mert nem
engedelmeskedett. Hát igen, ha mi is együtt megyünk bevásárolni, akkor egyikőnk
állandóan Bende mellett van, én meg egyedül nem is nagyon szeretek vele
elindulni, csak ha nagyon muszáj.



Hétfőn még lemértük a fürdőszobai személymérlegen is, mert
hát mégiscsak hónapforduló volt a múlthéten. 12,2 kg. Hosszt nem
sikerült még mérni, de szerintem 84-85 cm-nél nincs nagyobb. Mostanában már a
86-os ruhákat kezdtem el nézegetni, bár van még mindig olyan felsője, meg
nadrágja, amire az van írva, hogy 6-9 hós, de lassan el kell azokat is tennem.



Az alvásról nem is írok, mert az utóbbi éjszakáink eléggé
nem voltak jók. Általában kettőnk között köt ki Bogyó éjszaka, néha ide-oda
csapkod, meg többször felkel, felsír, feltérdel és mondja, hogy anya, vagy apa,
de néha meg olyan békésen alszik, általában reggel fele, hogy fel se ébred arra,
ha Csongi zajong a konyhában. Majdcsak kimegyünk ebből a nyavalyából is, meg a
fogai is rendeződnek és hátha jobbak lesznek az éjszakák is. Igazából jó az a
tudat, hogy tudom, át tudja aludni az éjszakát és az a pár hét/hónap már nem
sok, amit így töltünk (gondolom, nem lesznek évek ebből). A délutáni alvásokkal
sem voltam kibékülve, mert hétfő-kedd-szerdán kb. egy órát aludt ebéd után,
vagy max. másfelet, aztán tegnap meg már ebéd előtt be akart aludni, de végül
ebéd után kicsivel hamarabb feküdt le, mint eddig és fél egytől aludt majdnem
háromig. Ja, és szerdán nem akart elaludni, hiába tettem a kiságyba a szokásos
módon, kb. fél órát cirkuszolt és folyton a verdákat mutogatta, hogy azt
szeretné nézni „bee”, szóval bent a nagyszobában. És általában mindig ébred
alvás közben, ilyenkor még sikerül visszafektetni és alszik jó fél
órát-órát.  Hát nem egy nagy alvó,
legalábbis eléggé éberen alszik, gondolom azért is ébred többször (akár nappal,
akár éjszaka).



Sokat szoktunk játszani és nagyon tud ám huncutkodni is. Ha
a tv-ben lát egy nénit, először mondja, hogy néni, majd mondja, hogy báá és
sandít rám, hogy észreveszem-e, hogy ő direkt bácsit mond. Aztán kijavítom és
így megy a játék. Nagyon szeret dingizni (a nagy labdán ugrálni), no meg
autózni (ankó még mindig). Most a piros bogárhátút kineveztük villámmekvínnek,
a kéket meg Sally-nek (igen-igen, a verdákból).



Azt is szereti, ha talicskázunk vele, vagyis megfogjuk a
lábát és ő kézen megy előre. Hát vannak nevetések ebből is. A labdázás is megy,
általában focizik a strandlabdával, de van, amikor csak úgy dobáljuk. Az
udvaron meg vagy motorozik, vagy autózik, jelenleg a sima sétálás háttérbe
szorult. Irtó kispofi ám!



Mostanában szokott pofozkodni is, először nem
tulajdonítottunk belőle nagy ügyet, szóltunk, hogy ezt nem szabad, meg
szomorúak leszünk, meg fáj (ilyenkor egyből jön és adja a gyógypuszit). Viszont
most elkezdtük mi is, ha ő ad egy pofont, mi is adunk neki egy kicsit, aztán
ilyenkor egyből abba is hagyja. Amúgy ezen kívül nincs nagyon olyan, amikor meg
kellene fenyíteni, hallgat a szép szóra.



És megpórbálok videót is linkelni…

 

Verdák, ahogy kezdődik:  

http://www.youtube-nocookie.com/v/dZqOZfQbKJo?fs=1&hl=hu_HU&hd=1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése