Hisztikorszak

Hát lenne mit panaszkodnom a hisztizés miatt. Rendesen elkapta mostanában Bendegúzt ez a korszak. Bár lehet, hogy csak engem tűntet ki ezzel a viselkedéssel, de néha már az idegeimen táncol. Tegnap már ott tartottunk, hogy nyilvános helyen is kellett a senekére vágnom. Eddig elég volt, hogy csak megkérdeztem, „a senekedre vágjak”, ő meg mondta, hogy nem és már meg is javult. De most nem volt elég a kérdés, sajnos surrant a seggrepacsi is. Mondjuk sosem mondtam, hogy nem fogok kezet emelni rá, bár sosem gondoltam, hogy pofozkodni fogok, ezért is maradt a senékre ütés. Ma is már rosszcsont volt. Vasárnap feljött unokatesóm a lányával és ma reggel mentek el. Míg én a garázsban ténykedtem és beszélgettem Sacival, addig Viki labdázni szeretett volna Bendével, de ő inkább úgy gondolta, hogy kioson a kapun és hát éppenhogy a járdaszegélynél érték utol. Mindannyian jól megijedtünk és beláttam, hogy még véletlenül sem szabad nyitva hagyni a kaput. Amúgy meg szépen sétál velem kézenfogva mindenhova. A motort mindig itthon hagyjuk, mert csak úgy eliszkol előlem, így én csak az udvarban szeretem, ha motorozik. De sétálva elmegyünk a boltba, a játszira, meg úgy mindenhova, érdekes, hogy megérti, hogy nem szabad csak úgy szaladgálnia. Bár azt már észrevettem, hogy ha elszalad előlem (a játszin), és én futok utána, akkor ő ugye azt hiszi, hogy fogócskázunk és hát ezt gondolhatja a sétálásnál is. Na, mindegy, lesz még mit tanulni, azt biztos…  

A hétvégénk jól telt, vasárnap kint voltunk a gokartpályán és piacon. A fiatalok beültek a gokartba, nem kell írjam, hogy Bende nagyon élvezi az egész gokartozást, bár még nem is mentünk vele. De itt a kép:

Aztán tegnap sikerült elhozni a kistesónak is babakocsit. Ezt a márkát már kinéztük Bendénél is, csak akkor még kisebb volt a kocsink és nem fért bele. Most viszont kitölti a csomagtartót, de nagyon örülünk, hogy meglett végre ez is. Egy aukciós oldalon sikerült rá licitálni és féláron meg is kaptuk, igaz, használt, de ez alig látszik rajta. Bendegúznak is nagyon tetszik, már ki is próbálta. Mondjuk neki már kicsi, de bízunk benne, hogy Mersét sem kell már két évesen babakocsiban szállítani. Amúgy meg az is jó benne, hogy a tolókart olyan magasságban állítom, ahogy szeretném, így Bende simán tudja majd tologatni. Tegnap pl. volt hiszti, amikor beraktuk a garázsba az új járgányt. Majd még a ruhatárat kell átnéznem, mert épp egy évszakkal odébb fog születni az öcskös, mint ahogy a nagyfiunk, így lehet, hogy egy-két őszi ruci és téli még hiányzik, de majd kiegészítjük.

Lassan itt a szülinapja is a nagyfiúnak. A futóbiciklin nagyon gondolkoztam, bár, hogy őszinte legyek, már láttam olyan megoldást is, hogy levették a pedált a bicikliről és egy ideig az is futóbicikliként funkcionált, szóval még lehet, hogy egy ilyen megoldás lesz nálunk is. Viszont ahhoz meg ugye meg kell nézni, milyen biciklin ér le a lába. Mondjuk én most apró kis játékokat vettem neki (többnyire verdás), meg kapni fog ágyneműhuzatot (természetesen verdás ez is), aztán doszta ennyi. Nem nagyon szoktuk elhalmozni ajándékkal, sőt, most megint válogatom a játékokat és cserélem őket (a felét elraktam és egy idő után cserélgetem), vagyis inkább most elrakok megint neki pár játékot, mert biztos kapni fog majd a nagyiktól is rendesen. Amúgy meg olyan aranyos, mert most minden újdonsággal úgy el tud játszani. Kapott egy nagyobb autót és hát azzal kellett aludnia, csak sajnos most eltört az alja és még ragasztásra vár, addig meg a „szerelőcsarnokba” került. Aztán kapott ilyen fa kirakót, olyan ügyesen rakja vissza az ábrákat, hogy csak lesek.

A mondatok is mennek, igaz, még vannak szünetek a szavak között, de néha már egy kerek egész mondatot sikerül neki kreálnia. Meg tudom ilyenkor zabálni. Furcsa, hogy alig egy hét és két éves nagyfiunk lesz… Holnap pedig megyek genetikai uh-ra és tanácsadásra, arra az időre Ági fog vigyázni rá, illetve Marcira is. Amúgy is rég láttuk a cimboránkat, szóval biztos jól ellesznek.